építészet : környezet : innováció

2016. december 3. Az „egyenszilárdságú tervező mérnök” (Etelka kedvenc szavajárása szerint) születésnapja.

Hartmann György Sándor: Most kaptam a hírt, hogy a MÉK közgyűlésén egyhangúan, az MMK közgyűlésén némi ellenvetéssel, de elfogadták az ÉMTSZ(a)R-t.

Ezzel sikerült a MÉK-nél a Dulácska, az MMK-nél Kovács István urak által titkos boszorkánykonyhában kidolgozott (a HOAI szolgai lemásolásával), a hazai gyakorlattól teljesen eltérő szakmagyakorlási gyakorlat bevezetését elérni!

Most csak annyit – mert sajnos nincs rá több időm, bízva abban, hogy a Karácsonyi szünetben már nem kell dolgoznom és folytathatom -, e győzelem alapján azt hiszik a tervezők, hogy több pénz áll a házhoz.

Mert:

  • Németországban a HOAI csak egy része egy rendszernek, ami a beruházásokkal kapcsolatos szabályokat és eljárásokat tartalmazza, vagyis a HOAI-n kívül is van élet,
  • ahhoz, hogy ez a rendszer működjön, legalább 200 db DIN szabvány ismerete szükséges lenne, és ki fogja ezeket lefordítani?
  • mikorra készülnek el, az ehhez szükséges tervek tartalmi követelményei (csak emlékezzünk arra, hogy a korábbi rendeletek alapján megszületett fércművek milyen késéssel készültek el),
  • mikorra fogják megtanítani a tisztel kamarák a tagjaikat e rendszer szerinti munkavégzésre (mert eddig sem tették, pedig a szakmagyakorlók döntő része nem most jön ki az oskolából, és akik ma kijönnek azok is milyen tudással vannak felvértezve?)

 

Ebben csak egyedül az a legnagyobb baj, hogy azokat, akik konyítottak is valamit a szakmához, lesöpörték az asztalról és ráadásul ehhez nagyon sokan asszisztáltak (leginkább a fiatal, kreatív, nyelveket beszélő, terhelhető és még egy nagyobb létesítmény közelről nem látó „szakemberek”.

 

A fentiek alátámasztásául, íme egy megjelent cikk az Magyar Építéstechnikából, Bálint Péter okl. építőmérnök, gazdasági mérnök, címzetes egyetemi docenstollából (és elnézést kérem Máté Klárától, hogy nem arra buzdítok, hogy vegyék a lapot és olvassák):

MAGYAR ÉPÍTÉSTECHNIKA 2016/11. JEGYZET.

Háttérben az alkotói munka.

Tudja-e a kedves olvasó, hogy mi az az “Építészeti, Mérnöki Tervezési és Szolgáltatási Rendszer és ajánlott díjszabása", röviden EMTSZR? Ha még nem, akkor valószínűleg hamarosan megismerheti.  Ez egy olyan koncepció, amelyet a kormány kezdeményezésére az Építész és a Mérnöki Kamara dolgoz ki. A kormány határozata szerint „el kell készíteni az EMTSZR kötelezően alkalmazandó egységes módszertanát és a hozza kapcsolódó minimális tervezői díjszabást, a közepes és nagyléptékű közpénzből, illetve európai uniós forrásból megvalósuló beruházások tekintetében." Ez a döntés láthatóan korlátozott felhasználási területet céloz meg, de az elkészült tervezet minden más esetre is kiterjed. A javaslat összeállítói óriási munkát végeztek, hiszen az építéshez kapcsolható minden tervező-mérnöki szakterületre részletes díjszabást dolgoztak ki, de az általános rész olyan területeken is prioritást ad a tervezőknek, ahol a hazai gyakorlatban az tőlük teljesen idegen. A kidolgozott anyag bevezetője szerint a tervező „építész és a mérnök elsődleges szakmai felelőssége, hogy az építtető szakmai tanácsadójaként működjön", valamint „az építtető érdekében összehangolják a tervezési munkát és felügyeljék a kivitelezést." Ez utóbbi olyan terheket ró a tervezőkre, amelyek a hazai gyakorlatban számukra idegenek, így a tervezőkre bízza a költségbecslést, a költségszámítást, a tételes költségvetés kiírást, a mérnökár meghatározását, a kivitelezői tendereztetés dokumentációjának elkészítését és a pályáztatás műszaki felügyeletét, a beadott árajánlatok elemzését, döntés előkészítést a vállalatba adáshoz, majd a mérnökár, az ajánlati ár és a kivitelezői számlák összehasonlítását, a kivitelezői munka ellenőrzését és egyetértését a teljesítésigazolás jóváhagyásához, de a tervező feladata az eltakarás  előtti minőségi átvétel is. Természetesen az összes felsorolt munkanemhez megfelelő díjazás járul. Ha belegondolok, hogy van még lebonyolító, műszaki ellenőr, felelős műszaki vezető és más, számos mérnöki szakterület, akkor megbízó legyen a talpán, aki minden ezzel járó költséget felvállal. A tervezők, különösen az építésztervezők ezeket a feladatokat nem fogják ellátni. Ha kötelességükké teszik, akkor minden valószínűség szerint kiadják ezeknek a feladatoknak az ellátását, még akkor is, ha a felelősség az övék marad. Gondoljunk bele, az építésztervezők általában generáltervezők, több-kevesebb sikerrel felelnek a különböző szakági tervek összehangolásáért, az engedélyezési és kiviteli tervekért, és ha megbízást kapnak a tervezői művezetés keretében megértetik elgondolásaikat. Mikor és hogyan lesz idejük - a kedvükről ne is beszéljünk - minden rájuk rótt feladat lelkiismeretes ellátására? Tapasztalataim azt sugallják, hogy egy leszállított és kifizetett dokumentáció után a tervezők már a következő feladatra koncentrálnak, és nem szívesen foglalkoznak a számukra múltat jelentő teljesített szerződéssel. (Természetesen figyelnek a terv-hű megvalósításra.)

Ha meggondoljuk, hogy a mérnöktársadalom hány százalékát teszik ki a tervezők (becslésem szerint nem több mint 30), akkor óriási hiányérzetem keletkezik az EMTSZR egyoldalúsága miatt, hogy figyelmen kívül hagyja az egyéb szakmagyakorlók (köztük a felelős műszaki vezetők és műszaki ellenőrök) munkáját, szerepét az építési folyamatban, és természetesen nem foglalkozik a kivitelezőkkel, megvalósítókkal. Az EMTSZR németországi gyakorlaton alapszik, és nem számol a kialakult több évtizedes hazai gyakorlattal. Most csak ízelítőt adtam T. Olvasóinknak a készülő javaslatról (mely már több mint egy éve ellenáll minden észrevételnek), és bízom abban, hogy a végső jóváhagyást megelőzően az EMTSZR szövege közelebb kerül a realitásokhoz.

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »