építészet : környezet : innováció

A főutcán túl - Kassa építészetének kis tükre

Kassa a legtöbb ember számára elsősorban a Dómot, Rákóczi hamvainak nyugvóhelyét, Márai városát és a műveiben megjelenő polgári miliőt jelenti. A nyüzsgő főutcáról letérve és a központtól eltávolodva keskeny utcákra, apró házakra, megőrzött városfal-szakaszokra, impozáns századfordulós középületekre, hasznosításra váró laktanyákra, megújuló lakótelepekre és több nívós kortárs épületre bukkanhatunk. Kalandozás a városszövet rejtelmeiben - a főutcán túl. Garai Péter szubjektív útibeszámolója egy májusi hosszú hétvégéről.

Budapestről indulva a Rákóczi IC mintegy három és fél óra alatt elrepít a városba. Megérkezéskor a pályaudvar nem túl szívderítő látványa fogad, egyfajta időutazást érezhetünk az elmúlt évtizedekbe. Az aluljárónak tűnő lépcsősor valójában a fogadószintre, a galériás utascsarnokba vezet. Az épület előtti téren kopott villamosok végállomása, jobbra az egykori Széchenyi-liget zöld foltja tűnik fel, balra pedig azonnal korunk bélyegével, az Aupark Tower hatalmas, épülő tömegével találjuk szembe magunkat. Az egykori városközpont déli szegélyén végigsétálva egy Westendhez hasonló léptékű és elhelyezkedésű együttes, az Aupark körvonalai bontakoznak ki az állványerdő mögött - befejezése jövőre várható. A főutca felé néző, döntött síkú előtetővel és ferde tartókkal kijelölt főbejárat mintha némi rokonságot is mutatna budapesti társával... De a hasonlóság csupán ennyi, a terveket az angol Benoy Architects és a szlovák Jancina Architekti jegyzi.

 

 
Kassa, vasútállomás, fotó: Garai Péter
Az épülő Aupark Tower irodaház, fotó: Garai Péter
Az Aupark bevásárlóközpont építkezése, fotó: Garai Péter
Az Aupark bevásárlóközpont építkezése, fotó: Garai Péter
Az Aupark homlokzatrészlete, fotó: Garai Péter
 

 

A főutca kezdeténél magasodik az egykori Hotel Slovan, amely 1971-ben nyílt meg, mai formáját a 2007-2009 között végzett átalakítás során nyerte el Martin Nedoba tervei alapján, immár Doubletree by Hilton néven - Európában a lánc második tagjaként. A letisztult, igényes külső burkolat is jelzi a belső luxusát, azonban ez nem csökkenti a történeti városközpont kapujában álló épülettömeg brutalitását - magassága a Dóm 59 méteres északi tornyával konkurál. A telken eredetileg a Jakab testvérek által 1872-1873-ban épített kétemeletes, eklektikus Schalkház Szálló állt, egészen 1963-ig, amikor is utolérte a végzete - az új hotel építése miatt lebontották.

 

A megújult Doubletree by Hilton Hotel a főutca felől, fotó: Garai Péter
A Dobletree by Hilton Hotel, távolban a Dóm tornyával, fotó: Garai Péter
 

 

A belvárosi övezettől néhány utcával délebbre, a Kukucínova u. 2. sz. alatt rejtőzik Kassa számos egykori katonai létesítményének egyik megmaradt darabja, egy századforduló környékén épült laktanya együttes, amely zárványként ékelődik a változatos beépítésű lakóterületbe. A szolid eklektikus architektúrájú - nyílásrendszerükkel inkább magtárakat idéző - pavilonok szigorú, geometrikus telepítése ma is szembetűnő, bár a szimmetriát az egyik sarkon megbontja egy nagyobb, szikárabb tömeg. 2013-ban Kassa Európa egyik kulturális fővárosa lesz, és ezt a területet az egyik fő rendezvényközpontnak szánják, Kaszárnya/Kultúrpark néven - természetesen felújítva. Ebből ma még semmi nem látszik, a házak üresen, lelakatolva állnak, az udvart felveri a gaz - de az őrzött terület szabadon bejárható, a fiatalok néhány helyiséget, különálló csarnokot már birtokba vettek. Némi előzetes internetes kutakodás után kiderült, a dolgok itt sem mennek zökkenőmentesen: a projekt vezetőjét lecserélték korábban.

 

 
A magtárszerű melléképületek sora, fotó: Garai Péter
A szimmetriát megbontó tömeg, fotó: Garai Péter
Kaszárnya Kultúrpark - műalkotások az udvaron, fotó: Garai Péter
Kaszárnya Kultúrpark - amit már birtokba vettek a fiatalok, fotó: Garai Péter
Az egykori laktanya főépülete, fotó: Garai Péter
 

 

A régi városközpont délnyugati sarkán már messziről észrevehető üvegpalota vonja magára a figyelmet. Ez az Business Centre Kosice bérirodaház-együttese, amelynek legutóbbi ütemét a közelmúltban adták át. A hátsó, északi tömb még 1969-1971 között épült a szlovák magnezit társaság irodaházaként, mai high-tech formáját 1994-1996 között kapta. Az új szárnyak két oldalról, mintegy kapuként keretezik ezt a zömökebb tömeget, íves homlokzatukkal kis fogadóteret képezve a főbejárat előtt. A strukturált üvegfalak a környező házakat tükrözik vissza. Tervezik az épület előtti teresedés jövőbeli beépítését is, mint harmadik ütemet, ám ez egyenlőre még várat magára.

 

 
Business Centre Kosice - középtengely, fotó: Garai Péter

Business Centre Kosice - oldalról, fotó: Garai Péter
A Business Centre Kosice összképe, fotó: Garai Péter

 

Innen már csak pár lépés a 2006-ban átadott, posztmodern jelleget mutató Steel Aréna, amely zilált, túlburjánzó összképével a budapesti Lehel csarnokot idézi. Közelről szemlélve felfedezhetünk rajta érdekes elemeket (például a főbejárat feletti, véletlenszerűen kiosztott ablak-rendszert, vagy a tartószerkezet látszó ív-sorozatát), azonban több bántó részlet (a lépcsőházak utólagosnak tűnő, odabiggyesztett tömegei, az esetlegesen elhelyezett óriási molinók vagy a kiugró, funkciótlan traverzek) nagymértékben rontja az összképet.

 

A Steel Aréna összképe, fotó: Garai Péter
A Steel Aréna oldalhomlokzata, fotó: Garai Péter
A Steel Aréna hátsó megjelenése, fotó: Garai Péter
 

 

Az Arénától délre különleges látvány fogad: egy parkolóház hatalmas látszóbeton tömege, sajtot idéző lyuggatott homlokzattal. A lejtős területen álló építményt a főút felől, a legfelső szintről lehet megközelíteni. A nyílások sorozata első látásra véletlenszerűnek tűnik, ám valójában rendezett, ismétlődő mintát mutat - nagy részüket a belső oldalon a faltól eltartott, különböző színű fa korongok zárják le. A közelmúltban átadott letisztult, karakteres épület erős kontrasztot képez a mellette álló Arénával és a környezetében álló megkopott panelházakkal. Az Arénával szemközt, az út túloldalán egy, a századforduló ipari architektúráját magán hordozó, viszonylag jó állapotú sörgyár épülete áll, amelynek nagy részét láthatóan már nem az eredeti funkció tölti ki. A Monarchia korában itt húzódott a város külső, ipari övezete, ennek megmaradt tanúja a ház, amely mögött még néhány kisebb is rejtőzik.

 

A parkolóház feltárulása, fotó: Garai Péter
Az épület tömege a lakótelep felől, fotó: Garai Péter
A parkolóház belső részlete, fotó: Garai Péter
 

 

E kis délnyugati kitérő körút után a régi belváros déli szélét jelentő Stúrova utcára (egykori Szepsi útra) visszaérve, a széles, nyugati oldalán kettős fasorral szegélyezett Moyzesová utca (egykori Rákóczi körút) kezdeténél hatalmas kupola tűnik a szemünk elé. Ez az egykori újabb neológ zsinagóga, amely 1927-ben épült Kozma Lajos tervei alapján. A kevésbé ismert, neobarokk-későeklektikus jegyeket hordozó épület ma az Állami Filharmónia otthona, belül teljesen átalakítva. 1945 után nyugatról egy újabb, szocreál ízű szárnyat toldottak hozzá Leopold Czihala építész tervei alapján. A legbántóbb a keleti oldal egykori monumentális portikuszának elbontása és nyílásainak befalazása volt, ami által ez a homlokzat jellegtelenné vált.

 

 
Egy régi sörgyár megmaradt épülete, fotó: Garai Péter
A Kozma Lajos tervezte egykori zsinagóga, mellette a volt zsidó iskola épülete, fotó: Garai Péter
A katonai kórház egyik oldalszárnya, fotó: Garai Péter

 

A közelben bújik meg a katonai kórház három utcára néző, 1858-ban átadott, egyszerű romantikus architektúrájú tömege. Főhomlokzatát szorosan elé épített, kisebb melléképületek takarják, szimmetrikus elrendezését csak részletekből lehet érzékelni. Az U alaprajzú épület egyik szárnya felújított állapotú, a másik igencsak megkopott. A ház ma is eredeti funkcióját látja el, bár a közelmúltban többször be akarták már zárni. A belváros délkeleti részében, a lendületes ívet leíró Vrátna utcában egy érdekes, kortárs hangvételű foghíjbeépítés található, amely szinte csak nyugati irányból közeledve vehető észre. Az ék alakban elkeskenyedő telek utcafrontján megőrzött régi ház kerítésfallá vékonyodik, mögötte az udvarban pedig egy L alaprajzú, többszintes szárny helyezkedik el, amely hangsúlyos téglaburkolatú végfallal csatlakozik a szomszédos épülethez. A különleges telepítést a kapu beforduló íve, a földszinti nyitott, pillérvázas parkolószint, valamint a ritmikusan változó magasságú emeleti nyílások sora is jelzi.

 

 
Vratna utca, foghíjbeépítés, fotó: Garai Péter
Vratna utca, foghíjbeépítés, fotó: Garai Péter
Vratna utca, foghíjbeépítés, fotó: Garai Péter
Márai Sándor háza a Masiarska utcában, fot:ó: Garai Péter
 
A Vratna utca kanyarulata a foghíjbeépítéssel, fotó: Garai Péter
Egy belvárosi keskeny utca házsora, fotó: Garai Péter
Apró házak sora a Timonova utcában, fotó: Garai Péter

 

A történelmi városközpont több kisebb, kanyargós utcát rejt, amelyek egykor a városfalak vonalát követték. Meglepő a sok utca képét máig meghatározó, keskeny telkek szövete, amelyeken apró földszintes vagy egyemeletes, döntően eklektikus vagy szecessziós házak sorakoznak szorosan egymás mellett. Ezen épületek és főként együttes látványuk egy rég elfeledett kor léptékét és karakterét villantja fel. A Masiarska (egykoron Mészáros) utcában bújik meg az a kicsiny emeletes ház, ahol Márai Sándor gyermekkorát töltötte. Szülőházát már korábban lebontották, itt emlékszoba található életéről, munkásságáról. A város hajdani védművei közül jelenleg a nyugati részen, a Bastová (egykori Bástya) utcában látható egy hosszabb, fedett gyilokjáróval helyreállított szakasz, a délkeleti oldalon, a Krmanova utcában egy kisebb körbástya, valamint a keleti oldalon a nagy kiterjedésű Hóhér-bástya, amelyre részben ráépült az ún. Rodostói Ház, Rákóczi törökországi lakhelyének másolata, amely 1940-1943 között készült el a Kládek és fivérei cég kivitelezésében, Lux Kálmán 1908-as tervei alapján, amelyhez a kiindulási alapot Edvi Illés Aladár rodostói rajzai szolgáltatták. Múzeumként csak 1991-ben nyílt meg, amelybe a fejedelem ebédlő palotájának egyes, 1905-ben hazahozott részleteit is beépítették (mennyezet-, és falburkolatok). Különleges érzés egy talpalatnyi hamisítatlan török hangulatú - ráadásul évszázadok leheletét sugalló -  térben időzni.

 

 
Rekonstruált városfal a Bastová utcában, fotó: Garai Péter
Helyreállított városfal-szakasz, Krmanova utca, fotó: Garai Péter
A Hóhér-bástya részlete

 

A belváros nyugati szélét jelentő Moyzesová utcán végigsétálva, különböző városi struktúrák találkozási vonalán haladhatunk végig. A keleti oldalon földszintes-egyemeletes, részben felújított polgárházak sora húzódik, amelyek között több értékes darabot is felfedezhetünk, például a Györgyi Dénes nevéhez fűződő, 1911-1912 között épült Tost-házat. A fasor mögött, a túloldalon hatalmas középület-tömbök sorakoznak, amelyek közül az első a Pártos Gyula és a Jakab testvérek által a millennium időszakában emelt, három utcára néző egykori iskola téglaarchitektúrás, historizáló épülete. A jelenleg gimnáziumnak otthont adó együttes mellett, az egykori Ítélőtábla historizáló épületében a Safárik József Egyetem működik, amelynek környezetében jelenleg folyik az új campus kialakítása, a meglévő épületek rekonstrukciója. Ezt a tömböt egy téglagirlandos szecessziós ház követi, majd az egykori Malinovský-kaszárnyák végeláthatatlan térfala következik, amelyben földszintes és emeletes pavilonok, valamint kerítés-szakaszok váltakoznak. Ez utóbbi is a kulturális főváros projektjei között szerepel, ám megvalósításáról egyenlőre nem sokat lehet tudni.

 

A Györgyi Dénes tervezte Tost-ház főhomlokzata, fotó: Garai Péter
Az egykori polgári iskola tömbje a Moyzesova utca felől, fotó: Garai Péter
A Pártos Gyula tervezte iskolaépület főhomlokzata, fotó: Garai Péter
Üresen álló szecessziós középület a Moyzesová utcában, fotó: Garai Péter
A Moyzesová utca házsorának részlete, fotó: Garai Péter
 

 

A kaszárnyák tömbjét körülsétálva, a párhuzamos Kuzmányho utca túloldalán már megjelenik a Kassát szinte teljesen körbeölelő lakótelepek gyűrűje - meglepő módon viszont igen magas a korszerűsített, hőszigetelt tömbök aránya. A paneles épületek között egy, a tapolcai Y-házakat idéző alakút is láthatunk - itt merev hasáb formában, teraszok nélkül és tizenkét emeletes kiadásban. Nem messze innen, a lakótelep sűrűjében egy kisebb, domboldalba simuló, torony nélküli, centrális elrendezésű, befejezetlen templom körvonalai láthatók a palánkok mögött. Feltűnő, hogy még ezeken a területeken is a belvárosra jellemző, címerrel díszített, vázát formázó, markáns öntöttvas szemétgyűjtők láthatók az utak mentén.

 

Felújított paneles épületek sora, fotó: Garai Péter
Jellegzetes szemétgyűjtő edény, fotó: Garai Péter
Kassa várostérképe az 1890-es évekből (forrás: Pallas nagylexikon)
 
Y-ház kassai kiadásban, fotó: Garai Péter
A Kuzmányho utca részlete változatos beépítéssel, fotó: Garai Péter
Befejezetlen templom a lakótelepen, fotó: Garai Péter

 

A belváros északi szélét képező Hviezdoslavova utca (egykori Ferenc József út) mentén több monumentális középület sorakozik. A sort nyugat felől az egykori közigazgatási főiskola íves, szecessziós saroképülete nyitja (1912, Kopeczek György), ezt az egykori elemi iskola szerény, egyemeletes tömege követi, majd az egykori Felsőmagyarországi Múzeum (ma Kelet-Szlovákiai Múzeum) tekintélyes neoreneszánsz épülete következik (1899, Lechner Jenő), a Békemaraton terének túloldalán pedig az egykori Hadtestparancsnokság - jelenleg múzeumként működő - neobarokk tömbje magasodik (Kauser József, 1908), amely látványával mintegy lezárja a belvárost átszelő Fő utcát. A Kelet-Szlovákiai Múzeum udvarában kevésbé ismert mini-skanzen bújik meg: több kisebb, a hegyvidéki falvakra jellemző fatemplomot állítottak fel itt, amelyek állapota azonban a karbantartás hiányában egyre romlik. Megjelenésük érdekes kontrasztot teremt a városias környezetben.

 

 
Az egykori közigazgatási főiskola, ma Óvárosi Tanácsháza, fotó: Garai Péter
Az egykori Hadtestparancsnokság épülete, ma múzeum, fotó: Garai Péter
Falusi fatemplomok a Kelet-Szlovákiai Múzeum kertjében, fotó: Garai Péter

 

A térről észak felé a Komenského (egykoron Csermely) utcán elindulva kezdetben századfordulós házak és villák között vezet az utunk, ám hamar felváltja ezt a miliőt a keretes beépítésű társasházak és paneles tömbök sorozata. Néhány sarok után az út mindkét oldalán tekintélyes park szakítja meg a beépítést. A keleti oldalon, betonkerítés mögött az egykori katonai alreáliskola (később Hadapródiskola) hatalmas épülete húzódik, amelynek romantikus architektúrája, tagolásrendje a bezárt lipótmezői tébolydát (OPNI) idézi. A házat eddig csak régi metszeteken és Háry Gyula tusrajzain láttam, nagy meglepetés volt számomra, hogy még áll - az elmúlt évtizedeket szerencsésen túlélve, ráadásul szépen felújítva... Az egykori parkjától megfosztott épületben ma adóhivatal működik, az impozáns főhomlokzat összképét az előtte álló fák és a magas kerítés miatt nehezen lehet egészében érzékelni, fotózni még kevésbé.

 

 
Az egykori katonai alreáliskola oldalrizalitja, fotó: Garai Péter
Az egykori katonai alreáliskola középrésze, fotó: Garai Péter
Az egykori katonai alreáliskola összképe, fotó: Garai Péter

 

Az út túloldalán egykor a gazdasági tanintézet terült el, ma itt a 16.000 hallgatóval büszkélkedő Kassai Műszaki Egyetem campusa terpeszkedik. A századfordulóról itt maradt néhány épület rekonstrukciója folyamatban van, ezek közül a legérdekesebb egy kisebb, ipari jellegű téglaarchitektúrás ház, amely körül az egyetem újabb, 1952-es alapítását követő időszakban emelt tömbjei sorakoznak. Az utcákkal behálózott, szabadon bejárható területnek nincsenek éles határai, jól integrálódik a város szövetébe. Az egyetem központi épületében található az Építészeti Tanszéket is magában foglaló, viszonylag fiatal Művészeti Kar, amelyet 1998-ban alapítottak.

 

 
A Komenského utca kezdete, fotó: Garai Péter
Téglaarchitektúrás épület a Műszaki Egyetem területén, fotó: Garai Péter
Egyetemi könyvtár, fotó: Garai Péter

 

A Műszaki Egyetem Könyvtára a campus nyugati szélén, forgalmas főút mellett épült fel 2005-2008 között Juraj Koban, a Művészeti Kar dékánjának tervei alapján. A kissé lehangoló szürkébe öltöztetett ház merészen kinyúló, lépcsőzetes emeleti tömege előadótermet sejtet. A mintegy félmillió kötetnek helyet adó épület tágas, világos belső átriumot rejt, amelynek hangulatát a látszóbeton pillérek, födémlemezek és -síkok, valamint a szabadon vezetett gépészeti berendezések határozzák meg.

 

Egyetemi könyvtár, belső részlet, fotó: Garai Péter
Egyetemi könyvtár, belső részlet, fotó: Garai Péter
Egyetemi könyvtár, fotó: Garai Péter
Az Egyetemi Könyvtár összképe, fotó: Garai Péter

 

Visszatérve a belvárosba, a központ keleti szélét az egykori Malom-árok, a Hernád hajdani mellékágának vonala jelöli ki, ahol most forgalmas főút húzódik. A gyalogoshidakon átsétálva a túloldalon a Mestsky park (az egykori Széchenyi-liget) zöldje terül el, amelynek északi szélén, a Rumanova utca végén egy különféle hasábokból additív módon építkező lakóépület található, a tömegeket az eltérő anyaghasználat tovább hangsúlyozza. A helyenként megjelenő nagyméretű üvegfelületek több szint magasságát átfogó átriumokat vagy nappalikat jeleznek.

 

 
Társasház a Rumanova utcában, fotó: Garai Péter
A társasház az egykori Széchenyi-liget felől, fotó: Garai Péter

 

A Dómtól a vasútállomás felé vezető Mlínska (egykori Malom) utcában, Jakab Árpád műépítész mesébe illő tündérkastélyt idéző neogótikus palotája mellett egy Meeting Point nevezetű irodaház épült 2008-2009 között, amelynek legfőbb érdekessége az egykori beépítési kontúrt kirajzoló markáns előtető, amely mögött a homlokzat ferdén visszalép, hogy a főutca felől biztosítsa a Jakab-palota feltárulását. A ház előtt is láthatunk egy, a belvárosi övezetre jellemző design postaládát, amely lendületes vonalvezetésével hívja fel magára a figyelmet. Innen az egykori Malom-árok feletti hídon át térhetünk vissza a ligetbe, amelynek központjában, a tó mellett található a hajdani Zenepavilon öntöttvasból készült, csipkefinomságú rajzolatot mutató építménye. A park nyugati szélén, a Jakab-palotával szemközt pedig az egykori korcsolyacsarnok különleges, szecessziós-premodern jellegű, romokban álló épülete fogad. A jelek szerint elkezdték ugyan a felújítást, de az ingatlan már jó ideje gazdátlan.

 

 
A Jakab-palota összképe, fotó: Garai Péter
A Meeting Point irodaház sarka, fotó: Garai Péter
A Meeting Point irodaház a Jakab-palota sarkával, fotó: Garai Péter
A Meeting Point irodaház design postaládával, fotó: Garai Péter
 
A Jakab-palota hátsó homlokzata a Malom-árok felől, fotó: Garai Péter
Meeting Point irodaház összképe, fotó: Garai Péter
Az öntöttvas Zenepavilon a ligetben, fotó: Garai Péter

 

Kissé szomorkás hangulatban indulok újra útnak, hiszen innen már csak pár lépés a vasútállomás. Nagyon sok meglepetés ért, az igazi európai hangulatot sugalló, nyüzsgő központ mellett számos érdekes, felfedezésre váró terület rejtőzik még a városban. Ezek közül talán sikerült néhányat felvillantanom, amelyek nagy részére a bizonytalan jövő árnyéka nehezedik. Mivel Kassa mély történelmi gyökerekkel és hosszú múlttal rendelkezik, érthető módon a kortárs építészet aránya is csekély, de növekvő tendenciát mutat, benne több értékes alkotással. Remélem, írásommal sikerült kedvet csinálnom egy-egy rendhagyóbb kassai túrához, hiszen a valóságban minden egészen másként és erősebben hat a figyelmesen szemlélődő, az építészet iránt fogékony utazóra.

Garai Péter

2 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »