építészet : környezet : innováció

A közterületek esztétikája

EMA: Nem utcabútorokról lesz itt szó. Nem mintha érdektelen lenne az utcabútorok kérdése, de Budapesten a problémák sorában ez a legkevésbé fontos. Budapesten a közterületek esztétikája a mocsoktól függ elsősorban.
Nem utcabútorokról lesz itt szó. Nem mintha érdektelen lenne az utcabútorok kérdése, de Budapesten a problémák sorában ez a legkevésbé fontos. Budapesten a közterületek esztétikája a mocsoktól függ elsősorban.
Merthogy mocsok az van, bőven.
A mocsoknak sokféle fajtája létezik, az olyan szerény kis jelenségtől, hogy a ma oly kedvelt bazaltkő burkolatokra ejtett csikk beeszi magát a kövek közti hézagokba, és ott rohad a Városházaparktól a Szabó Ervin könyvtár melletti teresedésig minden, kvázi rendezett területen, egészen az aluljárók sűrű mocskáig.
Mivel, nem a Köztisztasági Hivatal honlapjára irok, a mocsok épitészeti kapcsolatrendszerét követném.
Erre a legjobb példa a Blaha Lujza tér.
Komplexen, a placctól az aluljárón át az árkádositott utcasarkokig...
Kezdjük
egy kis történettel,
és a mai szemlélődő által,
már jórészt nem ismert képpel:
a Nemzeti Szinház épületével,
meg ami
akkor volt
a Blaha...

Aztán,
lebontották a Szinházat,
de volt Sajtópalota...
szép, nem szép, izlés kérdése, de amig újságirók tömege rohangált ide, addig az élet kevésbé bicsaklott ki a téren... Ám 2007 júliusában már a szemét az úr a Blahán...
Nézzük a részleteket: Az árkádositás a Nagy-Diófa utcánál kezdődik a Rákóczi úton, a "börtönsziget" képe már ott kezd kibontakozni... Aztán, már csak fokozódik... Ráday planéta 2007: az árkádok alatti üzletek, ahogy a a Rákóczi és a körút sarkához közeledünk, egyre inkább erre a szinvonalra hajaznak... És a tér sarka, remek kilátással: Most lemegyünk az alujáróba, csak közben ne hányjuk el magunkat...
Átvágunk a sötétségen...
és ki a rózsaszin jövőbe...
Itt is vagyunk a Nemzeti galambcsapatnál...
Emberek is vannak a Blahán...
Nem mosolyognak a fényképezőre, a nyomorára senki nem büszke...
Természetesen, a képek mindegyikének jelentősége van annak bemutatásában, hogy miként vált a Blaha a pesti mocsok egyik jellegzetes központjává.
Kezdődött azzal az elmebeteg gondolattal, hogy a Nemzeti Szinháznak nem jó az a hely, meg a közúti közlekedésnek kell tág teret nyitni, vagyis az emberek húzzák meg magukat ott, ahol azt majd kijelölik nekik: menjenek az aluljárón keresztül, fákkal szeliditett járdák helyett sötét árkádok alatt... Megjegyzem, hogy a budapesti árkádositásnak csak rossz következménye lett, legyen az a Rákóczi út, a József Attila utca, a Dob utca - mindegy, hiszen az az őrült ötlet, hogy az autók miatt szélesitjük az utcákat és a járda bújjon be a házak alá - eleve kudarcra itéltetett.
Az autóforgalom növelte a mocskot, a bűzt, a fák hiánya a kietlenséget -ilyen helyen pedig az ember nem sétál, hanem átrohan, ha nagyon muszály... az üzletek meghaltak, hiszen nincsenek sétálók, nézelődők, vásárlók, ha pedig az üzletek is meghaltak, akkor még kevésbé van értelme ott, a sötétben kódorogni... Viszont a hajléktalanoknak, a zugvizelőknek, a kutyaszarnak kiváló hely az ilyen. Minél mocskosabb, annál kevesebb üzlet képes ott megmaradni, viszont annál inkább lesz a hajléktalanok tanyája. A Blaha jó hely a hajléktalanoknak, hiszen még viz is van, ha reggel, netán meg akarja mosni az arcát, az árkádok alól csak át kell menni a térre... lehet kéregetni, esetleg lopni - a közlekedési csomópont miatt sokan megfordulnak azon a kis helyen. A Blaha környéke ideális terepe a bűnözésnek, a fekete-munkások rabszolgapiacának, hiszen annyifelé lehet futni, ha a rendőrség egyáltalán el akar valakit fogni. De nem is akar. A francnak megy oda, abba a mocsokba...
Akkor, igy lesz ez már mindig? Vagy épitész-módón a burkolatok cseréjével megoldható az, ami ennyire tönkrement?
Nem és nem.
Meg lehet változtatni egy ilyen lerobbant környéket is, de nem azzal, hogy kicseréljük a burkolatot, még azzal sem, ha a régi ház helyén újat épitünk. Az EMKE irodaház, ami átcsúszott az általam húsz éve ismert helyéről, vadi új ház. Az oszlopburkolat még nem rohad, még nem volt elég ideje hozzá, de az úttest felöl mocskos már, és az árkádok alatt az épületből kitiltott bagósok füstölnek, és még munkaszüneti napokon is elboritja a csikk a környéket.
A megoldás másutt van. Nem pénztől és nem is beruházótól függ. Csak a szándéktól és a siker a humánus-ésszerű gondolkodás függvénye csupán.
A hajléktalan-gondot nem lehet kitelepitéssel megoldani, de még azzal sem, hogy hajléktalanszállókra tuszkolják őket. Az a tény, hogy ezeknek az embereknek nincs hol aludni, az a kisebbik bajuk. A nagyobbik, hogy megalázottak és kilátástalan az életük. A közösség kitaszitotta őket. Az okok sokfélék lehetnek, de amig a nyomor "szabadságát" nem váltja fel egy támogató közösség, addig az a kétes szabadság, amelyet az utca ad, az is jobb, mint egy kényszeres hajléktalanszállás. Ha valaki ki akarja emelni ezeket az embereket a hajléktalanságból, mindenekelőtt az önbecsülésüket kell tudni visszaadni. Ahhoz pedig nem pénz, hanem empátia kell.
Mint ahogy kezdtem, Budapest legnagyobb baja manapság a mocsok. Rengeteget járok gyalog a városban, és idestova egy éve nem láttam, hogy kik és mikor takaritanak... Az egyik legtitkosabb művelet lehet ebben a városban a takaritás, ha még sosem lláttam őket, se reggel, se napközben, se éjjel... Nos, a budapesti hajléktalanok fokozatos reszocializációjában, az első lépcsőfok lehetne a takaritásra toborzás. Nem kényszerrel, de ésszerű "ráhatással". Az a hajláktalan, aki kész az újjászervezet Köztisztasági Hivatal alkalmazottja lenni, képességei szerint kézzel, géppel takaritana, vagy ellátná a köztéri tisztaságfelügyeletet, az az ember kapna egy szobát, tisztát és minimálisan bútorozottat , tiszta ruhát, a munkájához tiszta egyenruhát, fizetést és orvosi ellátást. Első menetben. Budapest köztisztaságra forditott költségvetéséből ezt meg kell tudni oldani, hiszen a köztisztaság nem lesz magától, ahhoz takaritani kell!
A központi, köztisztaságért felelős gárda bázisa a Főpolgármesteri Hivatal ménkű sok szobáinak egy részéből szépen kialakitható lenne... Amúgy is időszerű lenne a Kaszárnya teljes reorganizációja.
Az újjászervezett Köztisztasági Hivatal alapos nagytakaritásba kezd.
A hajléktalanoknak megadja a kilábaláshoz szükséges első lépcsőt, de az is igaz, hogy az igy megnövekedett létszámú gárdával azt is el kell tudja érnie, hogy az utcákon hajléktalan ne legyen. Vagyis, előbb kezet ad az elesetteknek, de ha a hajléktalan a neki nyújtott kezet nem fogadja el, akkor bizony az utcán se maradhat büntetlenül.
Nemzetközi tapasztalat, hogy a hajléktalanok visszatérése a normális életbe, legtöbbször a börtönön keresztül vezet... olyanok, akik valamilyen bűncselekmény gyanujával börtönbe jutottak, és ezáltal életük szervezett "keretbe került", már ez is kapaszkodót jelentett a visszajutáshoz. Arról nem is beszélve, hogy a fejlett, kapitalista országokban a börtönök rehabilitációs szakszemélyzete (pszichológusok, szociális munkások) effektiv segitséget nyújt a problémák megoldásában. Nem kellene ezt a "lehetőséget" megvárni. Meggyőződésem, hogy ha a talpraállás első lépését a takaritó cégen keresztül megtehetik (természetesen, a tiszta, emberi elszállásoláson, munkán kivül szociális munkások alkalmazása is nélkülözhetetlen), a legtöbben tovább is tudnak lépni. Nem az a cél, hogy minden hajléktalan takaritómunkás, vagy takaritó-felügyelő legyen, hanem csupán annyi, hogy a kilábaláshoz az első lépést megtehesse, miközben a város hasznositja azt a nem elhanyagolható tudást, amit a hajléktalan ebben az életformában megismert. Hasonlatos ez a "legjobb pandúr betyárból lesz" esethez, minden pejorativ felhang nélkül.
A következő lépés a gépjárműforgalom ésszerűvé csökkentése, a Kossuth Lajos utcától a Keletiig villamosvonal kiépitése, de nem ám az úttest közepén, hanem a járdák mellett, mint volt az a villamos kezdetén.
Fásitás, intenziv parkositás minden talpalatnyi helyen, a járdák aszfaltburkolatát feltörni, és környezetbarát burkolatot helyette! Ahogy az emberi élet lehetősége visszatér a városba, ahogy kellemesebb lesz az utcán járkálni, úgy a házakat is felújitják a tulajdonosok - ez már nem a városvezetés dolga.
Ugyanis a pénz a legkisebb gond. A pénzhiányra hivatkozó városvezetésnek ez a legnagyobb hazugsága! A pénzt ott fektetik be, ahol érdemes. Egy tiszta, humanizálódó Budapesten érdmes lesz befektetni itthoninak és külföldinek egyaránt.

A témához szorosan kapcsolódik a következő cikk a nagykörút -ról. A tény igaz, de a következtetés téves. Egyfelöl azért, mert a nagy bevásárlóközpontok nem "megérkeztek", hanem az önkormányzatok rövidlátása engedélyezte betelepülésüket a belvárosba, holott azokat az USA-ban a prérire tervezték, hogy a kisebb települések közös bevásárlóhelye legyen. Londonban nem épitettek Plázát... elég jól megvannak nélkülük.
Másrészt, a nagykörút, nem speciális eset, hanem ami ott történt az az összes nagyforgalmú útra érvényes. Ahol nincsenek fák, ahol az ember megfullad a benzingőzben, ott kihalnak az üzletek... nem a kereskedőket kell macerálni, hanem vissza kell adni azt utca tisztességes képét. A Falk Miksa utca sem lett véletlenül a régiségek és galériák utcája... egyszer sétáljon valaki ott, és rögtön utána a Rákóczi úton - nem kell tudományos szakdolgozat a témában ahhoz, hogy a választ megtalálja...
Már ennek a cikknek az elkészülte után ment sétálni a hirszerző ... és felmondta a városvezetés aktuális lila lufiját: alagutat a Kossuth Lajos utcába - attól lesz ám szép tiszta a Rákóczi út! És ez, egy magára adó lap cikke a témáról! Na persze, az önkormányzati választások előtt orrba-szájba reklámozták a kedvencüket - most csak csendes szócsőként hintik az okosságot! Ennek kellene már nagyon véget vetni!

vélemény írásához jelentkezzen be »