építészet : környezet : innováció

A lakótelepek rahabilitációja*

EMA: "1960-ban elkészült Budapest első Általános Rendezési Terve. Ennek értelmében 42 %-al kívánták gyarapítani a magas beépítésű lakóterületek arányát, ez az építkezés volt hivatott enyhíteni a belső kerületek elavult házainak zsúfoltságát is.
"1960-ban elkészült Budapest első Általános Rendezési Terve. Ennek értelmében 42 %-al kívánták gyarapítani a magas beépítésű lakóterületek arányát, ez az építkezés volt hivatott enyhíteni a belső kerületek elavult házainak zsúfoltságát is. A terv leszögezte, hogy Budapest körül ki kell alakítani az alvóvárosokat, ahonnan a dolgozók tömegközlekedéssel 25-30 perc alatt elérhetik munkahelyüket."

"Magyarországon közel egymillió panellakás van, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden ötödik ember panelban él, gyorsan romló műszaki állapotuk miatt viszont sürgető a felújításuk,...a lakások energiahatékony felújítása a műszaki és gazdasági feladatok mellett komoly szociális kérdés is. A fővárosi panellakók harmada alacsony társadalmi státusú. Többségük nyugdíjas, munkanélküli vagy egyedülálló."

De a lakótelep és a panel mégsem teljesen ugyanazt jelenti - a panelházak karbantartása, felújitása önmagában is fontos dolog, de a lakótelepi probléma ennél összetettebb... Nemcsak anyagi, vagy műszaki kérdés, hanem a népesség életkörülményeit objektiv és szubjektiv módon is befolyásoló lakókörnyezet, a maga, változatos gondjaival. Vannak ezek között közös gondok, de vannak nagyon eltérőek is.

A budapesti lakótelepek régebbi alkotásait is megszeliditette az idő - és ott, ahol egy nyomortelep helyett épitették őket - mondjuk, bocsánatos bűnnek is lehetne tartani - annál is inkább, mert ezek még valahogy beépültek a városba. Minél nagyobb összefüggő terület, minél távolabb a régi várostól - annál szörnyűbb eredményt produkált a lakótelepépités.

A lakótelep problémái az eredeti szándékban gyökereznek. Mig nyugat-európában a kiköltözés a lepukkant városból a jobb emberi környezet miatt történt, a pesti lakótelepek távol is voltak, nagyon kötött lehetőségekkel rendelkező vacak házak, de legalább jó sűrűn és magasan, hogy egy lépcsőházban ne legyen kevesebben mint 200 ember - az nem hozná az akol-hatást... Hosszan lehetne sorolni a lakótelepek hibáit, de szinte mindenki ismeri őket, azok is, akik nem éltek ott, szerencséjükre.

Ha nem lenne szó emberekről, akik életük egy részét mégis itt töltötték - jobb lenne lebontani őket, de éppen azért, mert ez nem épitészeti, hanem városi gond, kikerülhetetlen a vele való foglalkozás, sőt megoldásokat is találni, attól függően, hogy hol vannak, melyek a speciális gondjai. A panel-programként jegyzett épületfelújitás helyett, miként lehetne rehabilitálni ezeket a városrészeket.

A megoldás több rétegű:

1. panel

Ha nem bontjuk le ezeket a betonmonstrumokat, akkor használjuk fel okosan a betonfelületeket a hőszigetelés rendbetételével párhuzamosan, fotovoltáris elemekkel boritani őket... Gyakorlatilag egy komplett új homlokzatot kapnának (a nyilászárókat úgyis ki kell cserélni), de ahol nincs ablak ott napelem boritja a házat - mint afféle minierőmű - a ház energiaigényének ellátására . Csak egy kis épitészi fantázia kell, hogy az egész egy merőben új épitményt produkáljon. Magyarország példát mutathat az EU-nak is - mi tudunk a napelemmel kreativan bánni - rondát eltüntetni, és energiát termelni - ugyanazon lépésben. Mielőtt még a milliárdokkal dobálóznának a kedves politikusok, ajánlom figyelmükbe, hogy erre ki lehet dolgozni egy olyan üzleti tervet, amely az EU előtt is jól vizsgázhat, sőt, munkahelyeket is teremthet a sok napelem nagyüzemi gyártása, és felszerelése... Egy városgazdász gondolatkörében nem létezik a kormánytól koldulás... Nemcsak a panelprogrammal kapcsolatban.

2. helyi munka

Minden lakótelepnek van speciális problémája, de az egyik alapvető gond az, ami valamikor a születésekor szándékként szerepelt: alvóváros, amely csak alapfokú szolgáltatásokat ad, és feltételezi, hogy az emberek másutt dolgoznak. Ennek a gyakorlatnak a megszüntetése elengedhetetlen. Az ingázás _ időveszteség az egyes embereknek, terheli az úthálózatot, feleslegesen növeli a tömegközlekedési igényeket. Társadalmi deformációt okoz azzal, hogy az ingázóknak jelentősen csökken a szabad ideje, determinálja az emberek életformáját. Valamikor, a lakótelepek kezdetén, a szennyező ipartól akarták megmenekiteni a lakóterületeket. Századunkra ez már egyre kevésbé jellemző. Az ország gazdasági fejlődését jelzi, ha az ipari tevékenység maga is környezetbarát, és az ipar aránya csökken a szolgáltatásokhoz képest... Mivel a lakótelepeken a szolgáltatások korlátozott mértékben állnak a lakók rendelkezésére, dupla haszonnal járna, ha az ottlakók helyben találnának megélhetést, olyan szolgáltatásokkal, amelyek hiányoznak. Vagyis nem olyan plázák épitésére gondolok, ahol ugyanazok a multicégek nyitják a százhuszonharmadik üzletüket és legfeljebb eladó-rabszolgákra van szükségük, hanem olyan szolgáltatóházakra, amelyek a helyi vállalkozóknak adnak teret. A fővárosnak már ma is van kedvezményes vállalkozói hitelkonstrukciója, amivel egy kisebb vállalkozást el lehet inditani, de gyanitom, kevesen tudnak erről, és még kevesebb embernek van mersze belefogni az ilyesmibe. Ezért, megintcsak nem újabb pénzekkel, hanem célirányos felvilágositással lehet eredményeket elérni. A munkanélküliség és a szegénység szinte minden lakótelepen létező probléma, valamilyen szinten. De akinek van munkája, az sem biztos, hogy elégedett azzal, amit csinál, és lehet, hogy naponta órákat veszit az ingázással. Ugyanakkor senki nem tudja jobban, hogy mi hiányzik a lakótelepről, mint azok, akik ott élnek... Másik pólus, ami szintén létező probléma: a diplomások elhelyezkedése... A kettőt a következőképp kapcsolnám össze: utolsó éves egyetemistákból, programcsoportokat alakitanék, amiknek az lenne a feladatuk, hogy egy-egy lakókörzetben először általános, majd egyre konkrétabb tájékoztatást tartsanak kis, önálló vállalkozások beinditásáról, felmérjék az igényeket, és a vállalkozó-kedvű, de bátortalan embereket segitsék abban, hogy elinditsák a szolgáltatást, és kisérjék addig, amig az a saját lábára nem áll. Itt is, mint sok más témában, abból kell dolgozzunk, ami rendelkezésre áll - vagyis nem azzal indulunk, hogy egy csiri-biri üzletházat épitünk milliókért, hanem felkutatjuk a meglévő adottságokat, amelyek felhasználásával megfelelő helyet adunk az induló szolgáltatásnak, de a lakókörnyezet is pozitivan változik. Nem sok pénz, hanem képzelőerő, tehetség, bátorság kell ehhez. Természetesen, szeretném ezt az egyetemekkel közösen létrehozni, amely közelebb vinné az egyetemi oktatást is az életszerű megoldások kereséséhez. Első próbálkozásként, mint "vállalkozó" bárki megjelenhetne a hetente megrendezésre kerülő VÁSÁRNAPON - mindenki jöhet amivel akar: saját készitésű étellel, maga varrta ruhákkal, képeslapgyűjteményével, régi ruhákkal, maga festette képekkel... szinte mindennel (nem árulhatnának hasist, de még maga termesztette vadkendert sem...:) kicsiben felmérheti az igényeket, mielőtt kockáztatna...

A cél többszörös:

1. Növelni a helyi szolgáltatások szinvonalát,

2. Csökkenteni a munkanélküliséget, a szegénységet,

3. Csökkenteni az ingázók számát, ezzel:

- az embereknek több szabad idejük lehet,

- kevésbé lesznek terheltek az utak, a tömegközlekedés,

4. Fokozatosan kialakitani a több-központú várost, ahol nemcsak egy belváros van, hanem a lakókörzetek központja valódi "belvárosi" funkciókat tudnak ellátni.

5. A helyben dolgozók számának növelése azt is jelenti, hogy a lakótelepen élők közvetlenebb emberi kapcsolatba kerülnek, igy kialakul a közösséggé válás egyik alapvető feltétele: nem egymás mellett, hanem egymással kapcsolatban élnek az emberek.

3. szabadidő – közösség

A Wekerle jól sikerült "telep" volt, de azok a koloniák is jobbak voltak mint a mai lakótelepek, amelyeket egy-egy nagyobb gyár, vagy a valamikori MÁV épitett a dolgozóinak... Ezekben volt valami közös az ott lakó emberek számára... A kerületek önállóságának vannak pozitiv aspektusai - a szándék, hogy kialakuljon egy lokálpatrióta szellem - figyelemreméltó, de mindezek komplex értelmezésével még jobb eredményeket lehet elérni. Az első lépésként a helyi adottságokat figyelembevéve, de minden lakótelepen, ki kell alakitani egy olyan központot, amely a helyi oktatásnak, sportnak, a szolgáltatásoknak, és kultúrának is csomópontja. A cél olyan magot létrehozni, amely a lakótelep közösségének találkozási helye, ahol valami jó történik...

Minden lakótelepen legyen: sportolásra lehetőség - arra, hogy az emberek akár este tizkor is lemehessenek úszni, tornázni - ez a fizikai kondiciójukat is javitja, de találkozási pont is (és nem a kocsma) tanulásra (szórakozásra) lehetőség - szakkörök, érdekes előadások, énekkarok, tárccsoportok, helytörténeti klubok... minden ami az értelmes-hasznos-szellemi tevékenységet tartják fontosnak... lehet ez továbbképzés valamely területen, esetleg azt is szolgálva, hogy a munkanélküliek segitséget kapjanak... Ezeket, a meglévő oktatási intézmények köré csoportositva kell elinditani, hiszen az iskolák java kihasználatlanul áll a nap jelentős részében. Sokhelyütt érezhető a kihasználatlanság, a szétszabdaltság - a rengeteg adminisztrativ dolgozó, a gazdaságtalanul működő szervezetek... Nem szükségszerű, hogy egy iskola csak kiadásként szerepeljen a költségvetésben. Ha van egy tornaterem, ami délelőtt az iskolásokat szolgálja, de délután, este, sőt az éjszaka egy részében is üzemel, mint sportolásra, , vállalkozó-képző tanfolyamokra, vagy bármi más, felnőttképzésre is alkalmas hely, akkor fenntartását a különböző bevételek is könnyitik. Az "üzleti szellem" nemcsak valakinek a kizsákmányolását jelentheti, hanem ésszerű kihasználtságot. A tömegsport katasztrófális helyzetben van Magyarországon. Kezdődik az iskolában, ahol könnyen lehet felmentést kapni a tornaóráról, a bizonyitványban lényegtelenként könyvelt osztályzat - mind azt sugallják, hogy a fizikai állóképesség nem fontos... Nem tornaórát kell tartani, hanem az egészséges életmódra kell nevelni, amiben a táplálkozástól a jó fizikai kondicióig sokminden beletartozik. Minden oktatási központban kell legyen uszoda! Ez azért elengedhetetlenül fontos, mert az úszás a mozgásukban korlátozottak számára is, többnyire használható kondicionáló forma, és az úszás lélektani hatása is kiemelkedően jó.

Izraeli tapasztalataimat ott emlitem, ahol pozitiv, és követhető - tiz évvel ezelőtt a lakosság 10-15%-a foglalkozott valamilyen kondicionáló jellegű sporttal... Az elmúlt tiz évben az emberek lassan rájöttek, hogy minden életkorban, minden anyagi helyzetben végezhető valami olyan rendszeres mozgás, ami fizikailag jobb kondicióban tartja az embert, és ez kihat a közérzetére, a munkakedvére, képességeinek kibontakoztatására... ma már több mint 50%-a az embereknek rendszeresen sportol, csak azért, mert igy jobban érzi magát... Az olimpiai játékokon szinte észrevétlen az ország - versenyistálók alig vannak, de átlagéletkorban a világranglistán az élbolyban van Izrael.

Magyarország is lehetne... A kisérletet erre Budapesten meg kell tennünk, a magunk érdekében

*A podoprogram részlete

vélemény írásához jelentkezzen be »