Apa, fiú, egy hajóban
´A kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos´ örök parancsán lép túl (nem először persze, az installációk egyetemes történetében) Ferencz István kiállítása Miskolcon. Látogatható október végéig a Miskolci Kós-házban
´A kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos´ örök parancsán lép túl (nem először, persze, az installációk egyetemes történetében) Ferencz István kiállítása. Valószínűleg építészeti kiállításon szokatlan, hogy a tervek, épületeket bemutató dokumentációk (rajzok, fotók) elsősorban nem a falon, nem a vásznakra rajzszögezve foglalnak helyet, hanem - és ez valóban unikum lehet - egy kenuban, amiből ki-ki kiemelve kézbe veheti kisméretű papírokat, konyhacsempére emlékeztető vastag lapocskákat.
Az építészet hónapja miskolci eseménysorának, mint a múlt hétfői megnyitón elhangzott, immár a hatodik tárlata nyílt meg, ezúttal a Kós-házban (amely többek között a kamara otthona is), miután a megyei kamarai elnök, Rudolf Mihály, valamint a poszton elődje, Bodonyi Csaba méltatták az edelényi születésű, pályáját Miskolcon kezdő, majd székhelyét a fővárosba áttevő tervezőt. Ő azon kevesek egyike, akivel ha "eljátszanánk" a helyi járókelők körében, hogy rákérdezünk, ismerik-e egy-egy építész nevét és valamely alkotását, illetve tudják-e, hogy egyik-másik jelesebb helyi épületet ki tervezte, alighanem a "nyertesek" között szerepelne. Azt tudják róla a miskolciak, hogy az ő rajzai nyomán született a jellegzetes pirostéglás iskolai épületegyüttes az avasi lakótelep központjában. A jezsuita gimnáziumról néhány vázlat a mostani kiállítás anyagába is bekerült, méghozzá a falra (nem a kenuba), mint ahogy ez történt azzal a montázzsal is, ami előtt talán leginkább lecövekelhetnek a laikus tárlatlátogatók, találgatva, mit is ábrázol.
Nos, a Ferenc István fiával és annak munkatársával együtt készített terve a fővárosi Puskás Ferenc Stadion átalakítására vonatkozó pályázat egyik győztese (a nagyívű elképzelésről és eszmei, majdhogynem "számmisztika" hátteréről a kiállításmegnyitón számítógépes animációval támogatott vetítést láthatott a nagyérdemű).
(Sajnos, a narráció során feltett találós kérdés - melyik Európa legnagyobb stadionja? - a levegőben maradt. Vagy a tervezők nem arra a válaszra gondoltak, amire egy, a nemzetközi futballélet kulisszatitkaiban talán járatosabb hallgató.)
De mivégre a kenu? - a titokra még nem derült fény. A sporteszköz, úgy is mint rendkívül szép tárgy, és a kézművesség iránti vonzalom megtestülése, egyszerűen Ferencz István ugyancsak közismert szenvedélyére, a hajózásra, kenuzásra utalt, amit az építészethez hasonlóan fiával közösen űz. Amint a méltatásban is megfogalmazódott: apa, fiú, egy hajóba.
szöveg Balogh Attila, fotók Végh Csaba