építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Aszimmetrikus víztorony Budafokon

Még 2001-ben írtak ki pályázatot a budafoki víztorony építészeti tervezésére. A Perényi Tamás vezette győztes csapat tervei szerint elkészült létesítmény egyedülálló mérnöki megoldásokkal büszkélkedhet, a szerkezet ugyanis aszimmetrikus, vagyis a 3000 köbméter víz tárolására alkalmas kehely törzse nem annak súlypontja alatt helyezkedik el.
A szerdai (április 23.) sajtóbemutatón jártunk.

A hazai közszolgáltatók körében merőben szokatlan módon a Fővárosi Vízművek nem saját hatáskörében terveztette meg a frissen elkészült budafoki víztornyot. A vállalat még 2001 végén nyilvános tervpályázatot írt ki, a beérkezett huszonhárom pályamű közül Perényi Tamás és munkatársai (Narthex Építészeti Kft.) alkotásának ítélte az első díjat a szakma elismert képviselőiből álló zsűri.

 

A budafoki víztorony, fotó: Schäffer László

 

A beruházó felismerve, hogy egy ilyen méretű létesítmény jelentősen befolyásolja környezete építészeti karakterét, nem egyszerű üzemépületként tekintett a feladatra, hanem „Budapest építészeti látványosságait gazdagító” művet kívántak létrehozni. Ennek a szemléletnek ma, amikor egyre-másra indulnak tervpályázatok nélkül tetemes EU-s és hazai forrásból megvalósítandó projektek, különös aktualitása van. „A vízművek létesítményeivel nem, vagy csak elvétve találkozhatnak a fővárosiak. Kivételt képeznek a víztornyok, ezeket a magasan a háztetők fölé nyúló építményeket számtalan helyről láthatjuk, s így a városkép meghatározó elemeinek tekinthetőek... a vízművek korai víztornyainak legtöbbje a mai napig áll, s bár ezek közül több már nem tölti be eredeti funkcióját, tetszetős megjelenésüknek köszönhetően városunk textúrájának szerves részeivé váltak... Egy új víztorony építése ennek megfelelően többszörös felelősséget jelent: ...felelősséggel tartozunk a budapestieknek ... a víztorony külső megjelenésével is.” – mondta Haranghy Csaba, a Fővárosi Vízművek vezérigazgatója a víztorony április 23-i sajtóbemutatóján. Az eseményen jelen volt Demszky Gábor főpolgármester és Perényi Tamás építész is.

 

Haranghy Csaba, Demszky Gábor
középen Perényi Tamás építész

 

Az 1,4 milliárd forintos fejlesztés kissé elhúzódott ugyan – a munkálatok 2003-ban indultak és 2007 végén fejeződtek be –, de a 3000 m3-es víztorony mostantól bizonyára hasznos létesítmény lesz Dél-Buda lakói számára, és nem elhanyagolható, hogy valóban impozáns építmény született. Az épület a Nagytétényi-fennsíkon, a Szoborpark közelében, a vendégek, turisták „látóterében” áll – már pusztán ennek okán is fontos volt, hogy építészeti formavilága, mérnöki struktúrája igényes, magasszínvonalú legyen.

 

Az összes kéregpanel a helyére került
Tetőelemek behelyezése
Budafoki víztorony

 

A pályázat zsűrijének véleménye szerint Perényi terve „a szerkezeti, gépészeti optimumra való törekvés mellett a jó tömeg formálásával egyenrangúvá tudja emelni az építészeti koncepciót. (…) A hagyományos formát feloldja az aszimmetrikus kehely alkalmazása. A forma két alkotó eleme, a tartály és a láb elválnak egymástól, ezáltal a kehely – súlya ellenére – könnyeddé és lebegővé válik. A torony tájba illesztése harmonikus.” Az építmény egyedülálló szerkezetének lényege az említett aszimmetriában rejlik: a hatalmas mennyiségű víz tárolására alkalmas, kétrekeszes kehely törzse nem annak súlypontja alatt helyezkedik el.

 

Az elkészült víztorony
Az elkészült víztorony, fotó: Schäffer László
részlet, fotó: Schäffer László
belső tér, fotó: Schäffer László

 

A vízművek hasonló méretű beruházásokra több mint harminc éve vállalkozott utoljára – a Lakatos utcai és a csepeli víztornyok nemcsak paramétereikben, de költségeikben is összehasonlíthatóak az új tétényi létesítménnyel. Álljon itt néhány számadat azok kedvéért, akik szeretnek ámuldozni a roppant méreteken: a torony teljes magassága 42 méter, építéséhez közel 700 tonna betonacélt és 3500 köbméter rendkívül magas szilárdságú betont használtak fel, alapja egy 30 méter átmérőjű, henger alakú alaptest, amely 1000 köbméternyi vasbetont tartalmaz, a patkó alakú toronytörzs magassága 38 méter, átmérője 9 méter.

 

fotó: Schäffer László
szürkületben

 

A közlemény szerint a víztorony megépítését Budafok és környéke földrajzi adottságai tették szükségessé, a település ugyanis olyan magaslati területen található, melynek stabil és minden körülmények között zavartalan vízellátása csak egy megfelelő ellennyomást nyújtó tároló segítségével biztosítható. Évek óta egyre többen költöznek a környékre, és a közeljövőben megvalósuló ingatlanberuházások nyomán a lakosság számának további jelentős emelkedése várható, így a vízigény is folyamatosan emelkedik.

Fontos kiemelni, hogy a helyszín természeti értékei helyi védelem alatt állnak. Az építkezés során a humuszréteget és az őshonos növényállományt felszedték, majd a munkálatok befejezése után visszatelepítették.

Haba Péter (szöveg); sajtóanyag, Marinov Péter és Schäffer László (képek)

tervező: Narthex Építészeti Kft.
alkotók: Perényi Tamás, Kovács István, Dr. Palócz Miklós, Kolossa József


KIEGÉSZÍTÉS KÉPEKKEL, RAJZOKKAL ÉS TERVEZŐI ISMERTETÉSSEL (2008. szeptember 12.)

Víztorony, Budafok

 

Budafoki 3000 m3-es víztorony


A víztorony tervezése a Fővárosi Vízművek Zrt. által kiírt országos, nyilvános tervpályázattal indult. Részünkről az országos nyilvános pályázaton való indulás gondolata, a víztorony építészeti koncepciója és a tervek a BME DLA képzés keretein belül, Mester-tanítvány együttgondolkodásból születtek a BME Építészmérnöki Kar Lakóépülettervezési Tanszékén. A pályázatot hivatalosan Perényi Tamás cége a Narthex Kft. vette ki, és a tervezési munkákat végig a Narthex Kft.-n belül bonyolítottuk.
Az országos pályázatra 23 pályamű érkezett be, amelyek építészeti karaktere rendkívül sokszínű volt, a „hagyományos”, a korábbi víztornyok formavilágát idéző megoldások vetélkedtek az „épületszerű” formákkal.

A pályaművek közül a pályázat bíró bizottsága a Narthex Építészeti Kft. munkáját nyilvánította győztesnek, az alábbi indoklással: "A pályamű hagyományos torony jellegű építmények csoportjába tartozik. A szerkezeti, gépészeti optimumra való törekvés mellett a jó tömeg formálásával egyenrangúvá tudja emelni az építészeti koncepciót. Ezáltal megvalósulhat az, hogy az új víztorony a Fővárosi Vízművek szimbólumává válhasson. A hagyományos formát feloldja az aszimmetrikus kehely alkalmazása. A forma két alkotó eleme a tartály és a láb elválnak egymástól, ezáltal a kehely, súlya ellenére könnyeddé és lebegővé válik. A torony tájba illesztése harmonikus."

Az elmúlt 100-120 év megépült víztornyait alapvetően két csoportra lehet felosztani: a II. világháború előtt épültek épület jellegű tömegképzéssel és az egyéb épületekre jellemző részletképzéssel megoldottak, míg az ötvenes évek utáni víztornyok formanyelve nem az építészet által meghatározott, hanem inkább a statikai, kivitelezhetőségi szempontoknak alárendelt pragmatikus építmények.
A régi víztornyok olyannyira integrálódtak az egyéb funkciójú épületek közé, hogy sok esetben víztartály funkciójukat elvesztve hotelekként, vendéglátóipari egységekként, kiállítóterekként élnek tovább, legtöbb esetben műemléki védettség alatt. Építészeti megjelenésük, cizelláltságuk koruk meghatározó és szép épületeivé emelte őket, s öregedésükben is méltóságteljes összképet mutatnak.

Az újabb víztornyok – bár a legtöbb esetben városi kontextusban léteznek – inkább ipari jelleget mutatnak (e tekintetben ők is, ha nem is pozitív értelemben, korukra jellemző építmények), s bár mindegyik építése valamilyen statikai vagy építéstechnológiai újítást vagy bravúrt hozott, kevés alkalommal tudtak szervesen illeszkedni környezetükbe, anyaghasználatuk, arányaik, részletmegoldásaik a szerkezeti-technológiai fegyelemnek voltak alárendelve.

A tervezési feladat lényegét abban láttuk, hogy lehet-e olyan új víztornyot (formát) megtervezni, amelynek továbbra is célja a szerkezeti, kivitelezési, gépészeti optimumra való törekvés, mégis ezekkel egyenrangúvá tudja emelni az építészeti koncepciót. Ezáltal valósulhat meg az a megbízói igény, hogy az új víztorony – a margitszigeti mellett – az FVM RT. szimbólumává válhasson.

Víztorony, Budafok
Víztorony, Budafok

A koncepció lényege egy olyan forma megtervezése volt, mely nem próbál konkurálni a régi tornyok néha egészen különlegesen gazdag részletmegoldásaival, hanem tiszta formáival a szerkezet építészeti eleganciáját állítja a középpontba. Ezért választottuk a gömbsüveg-héj formát, melyet az alátámasztó szerkezet nem csak egy pontban döf át, hanem az oszlopon kívül, ahhoz kapcsolódóan négy konzolgerenda is tart. Ezzel az óriási tömegű kehely alátámasztását próbáltuk hangsúlyozni, mindemellett az alátámasztás könnyedségét is kifejezve. Ez igényelte, hogy kilépjünk a tengelyes, általában körszimmetrikus oszlop sémájából, s aszimmetrikus alátámasztást javasoltunk. A forma (hasonlóképpen ahhoz, mint amikor egy kéz tart egy labdát) két alkotóeleme a tartály és a láb elválnak egymástól, ezáltal a kehely – súlya ellenére – könnyedebbé és lebegőbbé válhat.

Maga az oszlop is aszimmetrikussá vált, patkó alakja, változó falvastagsága azonban igen merev szerkezeti elem, így méretét a belsejében hordott funkciók (lépcsőház, 12 személyes lift, gépészeti és elektromos felszállók) határozták meg. Az aszimmetrikus alátámasztás irányultságot és dinamizmust is adott az épületnek, így az minden irányból más képet mutat. A bejárat a fő gyalogos megközelítés felé fordul; a patkó-törzs szélső falszerkezetének lemezszerű vastagodása, majd a felszín közelében támfallá történő továbbfutása (statikai előnyökön túlmenően) a bejárat hangsúlyos szerepét növeli. Az egyre emelkedő támfal törzs utáni magassága lehetővé teszi a kisméretű vizesblokk szerves kapcsolatát a toronyhoz, így nem kellett a vizesblokk pincébe való helyezésével az alaptest tömegét gyengíteni.

A torony anyaga vasbeton, a gömbsüveg-kehely szerkezete anyagában vízzáró, utófeszített vasbeton. Az anyagában vízzáró megoldás szükségtelenné teszi a különféle mázak, bevonatok, fóliák alkalmazását, mert ezek – a tapasztalatok szerint – megrepedeznek, a fóliák elszakadnak, s a hasadások mentén baktériumtenyészetek alakulhatnak ki. A vasbeton szerkezet az élettartamra (60-80 év) vonatkozó követelményeket is kielégíti, s ennek a szerkezetnek a legkisebb a fenntartási, karbantartási igénye.

A toronytörzs patkó alakú változó keresztmetszetű vb. szerkezet, melyet csúszózsaluzatos építéstechnológiával készítenek. A törzsön belül helyezkedik el az acélszerkezetű, üvegfalú lift; az íves falak mentén húzódnak a vasbeton szerkezetű lépcsőkarok. A földszinti 2 méter széles bejárati ajtó függőleges sávjában ablakok húzódnak, ezáltal a torony belül természetes fénnyel is megvilágított. A lift gépháza a legfelső szinten helyezkedik el, a liftek minden közbenső pihenőlemeznél megállnak.

A kehely a kiírásnak megfelelően két körgyűrű alaprajzú rekeszre bomlik: egy kb. 1100 m3-es és egy kb. 1900 m3-es tartályra. Mindkét tartály feltöltési maximális magassága 6 méter, e szint felett változó belmagasságú légtér húzódik. Ebbe a légtérbe nyúlik be a maximális vízszint felett 60 cm-rel a törzsből kezelőjárda, erről lehet háttámaszos létrákon a tartályterekbe lejutni. A kezelőjárda biztosítja azt, hogy a lapvízmércék feltöltött állapotban is láthatóak legyenek. A tartályterek alatt helyezkedik el a csepegő-kezelőtér, itt kaptak helyet a törzsből a tartályterekbe futó gépészeti vezetékek a rekeszenkénti szerelvényekkel együtt. A kezelőtér belmagassága kényelmes szerelést biztosít. A tartályterek legmélyebb pontján helyezkednek el egymás mellett a zsompok; a vasbeton szerkezet zsompok melletti vastagsága lehetővé teszi a szélső tartály becsövezését is. A tartályterek legmélyebb pontja 235,0 mBf, a vízfelszín megengedett felső síkja 241,0 mBf.

Víztorony, Budafok
Víztorony, Budafok

A tartálytereknek nincs természetes megvilágítása, így meggátolható az algásodás. A tartályok kettős szellőzésűek: a tartályok feletti egybefüggő légréteg a külső térbe szellőzik; a szellőzés, a kürtőhatás zsalus szellőzőkkel szabályozható.

A látogatók a liften (és a lépcsőn) a 241 Bf szintre juthatnak fel, a toronytörzsből a bejárat feletti síkon kilépve egy szélesedő tölcsérszerű folyosón juthatnak el a kehely íves lefedését övező gyalogos-gyűrűre. A gyűrű szélessége kb. 2 méter, a korlát szerkezete maga a gömbsüveg-kehely széle, így nem csupán egy keskeny korlát gátolja meg a leesést, hanem a széles szerkezet, mely biztonságérzetet is növeli.
Az építési engedélyezési tervekhez képest a végleges kiviteli tervek megváltoztak, mely változások a statikai tervek módosulásából adódtak. A változtatások egyik oka az volt, hogy a kiviteli tervek készítése közben ajánlásként fogalmazódtak meg az EU-ban kötelező szabványok, melyek jelentős szigorításokat tartalmaznak a magyar szabványokhoz képest, másrészt a bonyolult, Magyarországon még nem kipróbált statikai modell kiviteli terv szintű megoldása nem várt nehézségeket jelentett. Bár az EU-szabványok betartása a Magyar Mérnök Kamara részéről csak ajánlásként fogalmazódott meg, azok figyelembe vétele az elvárt biztonság miatt, ill. a Megbízó kérésének megfelelően szükségessé vált.

A statikai változások a víztorony összes lényeges szerkezeti elemét érintették: megvastagodott az alaplemez, jelentősen megerősödött a toronytörzs és változott a kehely elkészítésének tervezett technológiája. Az alaplemez átmérője nem változott, magassági mérete azonban mintegy egy méterrel nőtt, ill. vasalása is lényegesen erősebb lett az eredetileg tervezettnél. A toronytörzs csatlakozása az alaplemezhez egy 1,20 méter magas kettős vasbeton falszerkezettel erősödött, a törzs stabilitását több változás is szolgálta: a korábban a függőleges csövek részére kialakított sávok vasbetonnal való kitöltése a teherhordást erősíti, a csavarásból származó erőket megvastagított keresztgerendák veszik fel, a kehely által a törzsre ható erők felvételét a lépcsőszerű páros gerendák biztosítják. Ennek következményeként a kezelőszint és a felette lévő szint kapcsolatát egy acél csigalépcső biztosítja. A toronytörzs tengelye az alaplemezen kb. 1 méterrel hátrébb csúszott, szintén statikai okokból.

Az engedélyezési terv kehelyemeléses technológiát feltételezett, de a kehely és a törzs csatlakozásának biztonsága érdekében a kelyhet fent, a végleges helyén készítették el, így monolitikus kapcsolat létesült a legkritikusabb helyen. Mivel az egész kehelyszerkezet zsaluzata és annak alátámasztása óriási mennyiségű zsaluanyagot igényelt volna, így a kivitelező a kehely külső részének szerkezetét előregyártott vasbeton kéregelemekkel oldotta meg, ami jelentősen csökkentette a zsaluzat mennyiségét.
Perényi Tamás DLA, Kolossa József DLA
fotó: Bujnovszky Tamás

Víztorony, Budafok

4 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »