építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Az épitészek kommunikációs készségének fejleszése 7 pontban

EMA: A Kormányzati Negyed tervpályázatának ismertetése során rettenetesen zavart, hogy az építészek nem tudják jól elmagyarázni, hogy mit miért csináltak. Az általam ismert, nem kevés építész töredék része tud lényegretörően fogalmazni, élvezetesen előadni pedig csak egy volt, akit ismertem: Láng Tivadar, aki, sajnos, már nincs velünk...  
A Kormányzati Negyed tervpályázatának ismertetése során rettenetesen zavart, hogy az építészek nem tudják jól elmagyarázni, hogy mit miért csináltak. Az általam ismert, nem kevés építész töredék része tud lényegretörően fogalmazni, élvezetesen előadni pedig csak egy volt, akit ismertem: Láng Tivadar, aki, sajnos, már nincs velünk...

 

Felteszem, az egyetemeken azért akad egy-két jó előadó, de a fogalmazáskészség elemi képesség egy épitésznél, ha a piaci viszonyok között érvényesülni akar.Nézzük, hogy lehetne ezt megtanulni:

1. Első lépésben, minden tervet meg kell tudni magyarázni olyan embereknek is, akiknek minimális szakmai képzettsége sincs. A privát megrendelők, de még a befektetők nagy része sem műszaki végzettségű. Ahhoz, hogy az ő igényeiket is kielégitsük, ugyanakkor megvalósithassuk épitészi tehetségünk maximumát "el kell tudni adni az árut" – ez esetben a saját szellemi termékünket, ami még a 3D-s virtuális világban sem könnyű...

2. Második lépésben meg kell tanulnunk megszerezni a megbizásokat.

Az általános munkaszerzéssel ellentétben, az épitészek, életük során, legtöbbször nem állást, hanem megbizást kell szerezzenek. Ha tehetségesek, akkor talán elhelyezkedhetnek egy nagyobb épitészirodában, de igazi, önálló munkára akkor számithatnak, ha képesek saját számukra megbizást szerezni. Különböző módszerek léteznek, amelyben a legritkább, hogy a megbizó felemeli a telefont, és Téged akar...( felkérés). Az ember meg kell tanuljon kezdeményezni. És, mint minden versenyben, itt is előfordulhat, és nincs ezen mit szégyellni, a "jobb vagyok mint más" – módszer ... (Engem ez irányitott a lakástervezés felé, városgazdász létemre... a fodrásznál spontán induló beszélgetésből azért lett megbizás, mert megbiráltam egy tervet, de nemcsak kritizáltam, hanem jobb tervet tettem le az asztalra - ez fárasztó módszer, de magáért beszél)

3. Harmadik lépésben meg kell barátkozni azzal, hogy a tervezés egy szolgáltatásfajta...

Mindenekelőtt a program pontositása során jó kapcsolatot kell tudni kialakitani a megbizóval miközben a magunk érdekét is igyekszünk érvényesiteni.

Több évtizedes tapasztalatom, hogy még a "vén róka" befektetők sem azzal mennek az épitészükhöz, hogy pontos programjuk van a projektet illetően. Éppen ezért, nagyon sokra értékelik, ha az épitész képes "együtt gondolkodni" velük. Ha egy befektető rátalál egy olyan épitészre, akivel a program-alkotás folyamatában azonos hullámhosszon van, ahhoz mindig szivesen visszamegy – igy lehet tartós munkakapcsolatra szert tenni, ami alapvető fontosságú egy épitésziroda számára – a visszatérő kuncsaftok, a legjobb reklám, és a legjobb bevétel.
Tudomásul kell venni, hogy mindenki le akarja nyomni a költségeket, legyen az magán-megbizó, vagy nagy befektető. Ugyanakkor, a jó szolgáltatást, minden ember hajlamos megfizetni, csak meg kell találni azt a kulcsot, amely a "kliens széfjéhez illik", vagyis az a kommunikáció, amellyel a kliens azt érzi, hogy a tervező maximálisan lojális vele, de közben finoman tudatositja szolgáltatása különleges értékeit – az vezet az optimális árbevételhez, a szakmai és anyagi megbecsülés érvényesitéséhez.

4. Alkalmazkodóképesség és következetesség.

Minden tervezés az adottságok és lehetőségek valamilyen optimalizációs folyamata, amelyben persze nagy szerepe van az épitészi tehetségnek, de tudni kell alkalmazkodni úgy, hogy az ne legyen megalkuvás. A verbális kommunikációban vannak olyan kifejezések, amelyeket egy alkalmazkodóképes, de szakmai megalkuvásra képtelen épitész mondhat a megbizójának, ugynakkor vannak olyanok is, amelyeket semmi esetre sem szabad kiejtenie a száján. A helytelen kommunikáció tönkreteheti az üzleti kapcsolatot is, de ami még rosszabb, nagyban befolyásolhatja a tervek minőségét, és az épitész önbecsülését.
Az épitészi karriert ugyanúgy fel kell épiteni, mint egy házat. Persze, meg is kell tervezni. Csakhogy, ez egy időben mindig változó "épület", amely stabilitásához az alkalmazkodóképességen kivül meglehetősen nagy következetesség is szükséges. A karrierépitésben a véletlen csak egy, a sokféle tényező között.
5. Csapatmunka-tudatositás:
Az épülettervezés csoportmunka. A merev, hierarchikus felépitésű "egyeztetések" helyett célszerű a verbális kommunikációt a közös cél érdekében végzett munka jegyében folytatni.

6. Nem verbális kommunikáció:

Köztudott, hogy az emberi kommunikáció jelentős része nem verbális, és hatásuk sokszor erőteljesebb, mint az, amit mondunk. Nemcsak a szigorúan vett testbeszédről van szó, hanem például arról, hogy mikor és miként telefonáljunk (vagy ne telefonáljunk) , a pontosságról, a kis-nagy hazugságokról, az öltözetről, stb.
7. Publikációk, reklám.
A direkt reklám nem elfogadott az épitész-szakmában, de PR-ra minden üzleti tevékenységnek, igy a tervezésnek is szüksége van. Erre a legjobb módszer az, hogy az épitész megtanul irni, és rendszeresen publikál. Az internet idején ez csak az akaraton múlik.

8 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »