Casa mare – Frank Gaudlitz fényképei

Casa mare („A nagy tér”)

Frank Gaudlitz fotográfus kilométerek ezreit tette meg Európa keleti – délkeleti régiójában abból a célból, hogy a vele kapcsolatba került helybéli embereket saját otthonukban, legszebb szobájukban, legjobb ruhájukban fényképezhesse le. 2006 és 2008 között, a Casa mare („A nagy tér”) projekt során azokat az európai területeket utazta be, ahol különbözõ etnikumok élnek együtt. Erdélyben románokat, németeket, magyarokat és romákat, Dobrudzsában törököket, tatárokat, muszlim romákat, aromunokat, németeket, lipovánokat és ukránokat, Magyarországon a magyarok mellett székelyeket, németeket, hollandokat, horvátokat, szerbeket és romákat, Moldovában román moldvaiakat, oroszokat, gagauzokat, a Vajdaságban szerbeket, horvátok, szlovákokat, németeket, magyarokat, ukránokat és romákat fényképezett.

 

Gaudlitz járt falvakban és városokban egyaránt, és mindenhol egészalakos, színes felvételeken örökítette meg azokat a különbözõ korú, képzettségû, társadalmi helyzetû és vallású embereket, akikkel találkozott. A felvételek a kölcsönös bizalomra épültek és a lakásokban, a legszemélyesebb életterekben készültek. A fényképeken különleges jelentõséget kapott a "tisztaszoba", az a tér, amelyet csak ünnepi alkalmakkor használnak, és amelyet a kulturális identitások anyagi megnyilvánulásai: szõnyegek, szentképek, függönyök, családi fotók gazdag és egyedi ornamentikája díszít. Ezekben a különös forma- és színvilágú helyiségekben készültek az ünnepi ruhás felvételek. A Casa mare projektben a fotós nem váratlan találkozás során kapta lencsevégre a szereplõket, azok tudtak érkezésérõl, és volt idejük felkészülni. Sõt, Gaudlitz kérte is õket, hogy "szedjék rendbe" magukat a fotózásra, öltözzenek jó, azaz ünnepi ruhájukba. A portrék szereplõinek ruházata önképükrõl, a szépségrõl alkotott elképzeléseikrõl és társadalmi státuszuk sokféleségérõl egyaránt tanúskodik.

Végignézve Frank Gaudlitz fényképeit, sokat tanulhatunk Európáról és az európaiakról. Az utóbbi években az Európai Unió olyan államokat vett fel tagjai közé, amelyeket sokáig a vasfüggöny rejtett el. A régi határok megszûntével, új államok kialakulásával tudunk-e többet tágabb régiónkról, mint korábban? Vajon mennyire ismerjük ki magunkat saját kontinensünkön? Létezik-e, és ha igen, hol található Besszarábia, Vajdaság, Máramaros, vagy a német nyelvsziget „Sváb Törökország”? A Gaudlitz által bejárt régiók természetesen léteznek, és az emberek, akiknek portréját, lakását bemutatja, többségében éppen úgy az Európai Unió polgárai, mint mi magunk. Kelet-Európa kulturális és etnikai geográfiája nem követi a politikai határokat, a Casa mare képei pedig nem veszik figyelembe a nemzetállamok határait, hiszen Európa ezen részét az etnikai változatosság és a kulturális sokszínûség jellemzi. Valószínû, hogy ezek a kisebbségi hagyományok idõvel megkopnak majd, hogy a nyugati civilizáció és az uniós szabályozások halványítani fogják ezt a sokszínûséget. Ugyanakkor a nemzetállami határok feloldásával esély nyílik a kisebbségek szabadabb kibontakozására. Még nem tudhatjuk, hogy mi lesz a folyamat vége. Frank Gaudlitz képei mindenesetre elgondolkodtathatnak a hagyomány és modernitás bonyolult viszonyáról, a kulturális identitás és a változás sokféleségérõl a mai Európában.

A kiállításon összesen több mint kilencven felvétel szerepel.

Rendező: Beate Wild

A kiállítás a berlini Európai Kultúrák Múzeuma és a Néprajzi Múzeum együttmûködésében jött létre. A Casa mare projekt létrehozója a berlini Európai Kultúrák Múzeuma Kelet-Közép- és Délkelet-Európa Koordinációs Központja. 

A kiállítás megtekinthető 2012. július 19. – október 26. között a Néprajzi Múzeumban.