Csoda, stop-motion animation road-movie stills – porcelánból és egyéb anyagokból

Ráthonyi Kinga számára a porcelán a kezdetektől performatív művek, és insatallációk elkészítésére, illetve közösségi, vagy építészeti projektekben való részvételre jelentett lehetőséget. zámára a porcelán a kezdetektől performatív művek, és insatallációk elkészítésére, illetve közösségi, vagy építészeti projektekben való részvételre jelentett lehetőséget. Megmozgatja az anyagot, kizökkenti a konvenciókból - bár megengedi a finomságokban való gyönyörködést - teret enged a társadalmi folyamatoknak, a közösségi művészetnek, művészetterápiának.

Ráthonyi Kinga az Iparművészeti Főiskolán végzett, ahol mestere Nagy Márta volt, de Szirtes János hatására a performansz, a happening, valamint az installáció műfaja felé fordult. Számára a porcelán a kezdetektől performatív művek, és insatallációk elkészítésére, illetve közösségi, vagy építészeti projektekben való részvételre jelentett lehetőséget. Megmozgatja az anyagot, kizökkenti a konvenciókból - bár megengedi a finomságokban való gyönyörködést - teret enged a társadalmi folyamatoknak, a közösségi művészetnek, művészetterápiának. A főiskola elvégzése után Edinborough-ban tanult, majd több külföldi ösztöndíj után Brüsszelben dolgozott. Ez alatt az idő alatt még inkább elmosódtak számára a műfaji határok, amelyeken átkelve saját, személyes univerzumát is építette, ahová most Szabó Eszter Ágnes kalauzol el minket, hogy lássunk Csodát!

A kiállítás látogatói egy utazáson vesznek részt, erdők, hegyek, folyók és virágos mezők között. A mezőket akár Bourdieau-i értelemben is használhatjuk a kiállítás bemutatására, mert a „táj" elemei valójában különböző élethelyzeteket és körülményeket jelentenek amik különbözőképpen értelmezhetők. Mindenki a saját, személyes motívumkincséből táplálkozva tudja szemlélni és elérni a mesterséges táj mélységeit és magasságait. Az, hogy mindez porcelánból van, az segítheti, de ugyanennyire gátolhatja is az utazókat, akiket  különböző élmények és emlékek kötnek a porcelán anyagához, csengéséhez, tapintásához. Bár annak, aki belép ebbe a miniatűr világba, hátra kell hagynia a porcelánról alkotott eddigi képét, és megnyugtatónak találja majd, ha talál olyan ismerős elemet, mint a porcelánrózsa. Ráthonyi Kingánál új jelentést kap a rózsaszéria is, a kanyargós utat szegélyezve, a semmihez nem hasonlító tárgyak mezeje mellett, semmihez nem hasonlító technikai bravúrokkal.  Aki elindul az úton, felismeri, hogy valójában egy Stop Motion animáció díszleteiben jár, és ő a főszereplő, aki saját történetét fordítja át a porcelán univerzum apró méreteire és gesztusaira, mert emlékezteti a gyerekkori játékaira, amikor minden darabkának megvolt a fontos szerepe és helye. Közben az utazó olvasni is kezdi a sztéléken, vagy a párnák mezején megjelenő szövegeket; „Indulj el egy úton…" kékkel, kézzel, mintha népművészet lenne, de persze nem az, hanem újabb átjáró egy másik idősíkba, illetve egy újabb értelmezési lehetőségbe. A szövegek összekötik, vagy éppen elválasztják a távoli vidékek elemeit, a porcelán szekvenciákat.

Megjelenik Ráthonyi Kinga főhőse az aprócska figura, a „Pöttyös ruhás kiscsaj" is, akit a korábbi epizódokban, illetve kiállításokon különböző helyzetekben láttunk már, akinek most az a feladata, hogy segítsen az utazónak. Ez a figura, gyermeki énünk kivetülése, aki egy kicsit mindig távolról integet. Mindegy, hogy hegytetőn, vagy űrkutatás közben integet ,vagy éppen most szelídített meg egy origami darut, akivel együtt nézik a tájat. Az alkotó pedig várja a nézőt, olvasót, írót, és gondolkodót, vagy performert, aki beleéli magát a film díszleteibe, és fejben leforgatja a számára legfontosabb jeleneteket. A Csodát tekinthetjük terepasztalnak,  játszótérnek, vagy kontemplatív térnek, esetleg tanösvénynek ahol mindenki magára találhat. Nincsenek kijelölt utak, irányok, nincs előre meghatározott eleje és vége, hanem a néző a legnagyobb szabadságot kapja az értelmezésben.

A Csoda minden bizonnyal egy „CAMP" mű (Susan Sontag; Notes on CAMP), ami a giccs fogalmát a fegyelmezett túlzásokkal, jelentéshalmozással, a kollázs technikával és kontextus váltásokkal fogalmazza újra. A giccs és magas művészet diskurzusában a porcelán minden bizonnyal élen jár. Az installáció darabjai külön-külön nippek is lehetnének, hiszen a finom kimunkálás, a máz csillogása mellett a máztalanság elegáns matt felülete, az anyagkísérletek izgalmas felületei a különböző korok figuráinak ízlésvilágát is tükrözik. A nippektől eltérően azonban ezek mégsem nem zsánerjelenetek - bár vannak felismerhető részletek, és szereplők -  alapvetően a tárgyak nagy része nem konkrét és beazonosítható figura. A konkrét elemek gesztusformákkal váltakoznak, és organikus rendszerré állnak össze. A terep legmagasabb pontja, az üveghegy, és a tetején ülő sárkány, ami mindenre leselkedik, vagy egy másik narratívában mindenre vigyáz. A pöttyös ruhás kiscsaj egy kisebb üveghegy tetejéről nézi őt.

A kiemelt tárgyak és csúcsok mellett szekvenciákat, vagy ha úgy tetszik szériákon belüli variációkat látunk. Ahogyan az erdő, fák sokasága, a mező pedig fű és virágok sokasága, a boldogság 1000 daruja, egyenként előállítva változatos sorozatokat  és rendszerességet jelent az alkotó számára. Ahhoz, hogy az általa megtervezett univerzum működjön, ahhoz kellenek ezek a játékos sorozatok, mint a gyurma animációkban, ahol minden mozdulatot meg kell formálni, és minden mozdulatot külön le kell fotózni. A kiállítás alcímében a Stop Motion és a film still is szerepet kap. Ebben az esetben a porcelánfolyókon is ugyanazt a csónakot látjuk csak egy másik jelenetben, más fénytörésben, más helyzetben, és ezért tűnik különbözőnek, pedig tényleg nem egyforma. Az alkotó gyönyörködik a változatosságban, az elmozdulásban, au ismétlődésben, a mázak, festékek, és matricák kollázsszerű felületeiben és ezt a gyönyörködést javasolja az kiállítás látogatóinak, vagyis azoknak, akik nekivágnak a kalandnak. Ráthony Kinga elhelyezi magát a porcelántörténetben, de közben meg is mutatja a hagyományok puszta követéséből kivezető utat.

A kiállítás május 25-től június 10-ig látható.

Megnyitja: Szabó T Anna, zene: Mátrai Péter építész, zeneszerző

A Pöttyös Kiscsaj, könyvbemutató; Kemény István, Szabó T Anna, és Tóth Kriszta szövegeivel. A könyvet bemutatja; Őry Júlia művészettörténész