építészet : környezet : innováció

ÉTDR és társai - gondolatok az építési szabályozásról az ÉTDR kapcsán

2012. december 15-én a Belügyminisztériumban tartották az építésügyi elektronikus ügyintézési rendszer, az ÉTDR januári bevezetéséről szóló országos előadássorozat záróeseményét. Huszti István összefoglalójában a rendszer működésével kapcsolatban felvetődött kérdéseket járja körül és saját észrevételeit is megfogalmazza.

2012. december 15-én a Belügyminisztériumban tartottak egy tájékoztatót az ÉTDR januári bevezetéséről. Az előadások röviden összefoglaták a főbb szempontokat és a felépítési rendszert. Ezt a záró tájékoztatást  - mint sokan tudják és részt is vettek benne - egy előzetes országos előadás-sorozat előzte meg, és az interneten több tájékoztatás is megjelent. Kiemelném ezek közül az etdr.e-epites.hu honlapot, ahol elég részletes információk találhatók, valamint tapasztalatom szerint a rendszer létrehozói személyesen is készségesen válaszoltak/válaszolnak a kérdésekre. Külön megköszönném Varga Illés Levente kollégánknak a személyes segítséget, amit nemcsak nekem adott - akár este, szabadidejéből rabolva -, hanem tudtommal sokaknak.

Az ÉTDR sokunknak - így természetesen nekem is - még tanulandó, így nem lehet a tisztem és ennek az írásnak sem az ÉTDR magyarázata, ismertetése. A tájékoztatón, és előtte is mind kollégákkal (tervező, ügyintéző, főépítész), mind építtetőkkel beszélgetve számos kérdés, kétség merült fel. Ezeket a kérdéseket próbálom meg itt összefoglalni a teljesség igénye nélkül, azzal a szándékkal, hogy hátha generál egy diskurzust, ami mindenki hasznára válhat.

Általánosan két fő dolgot tartok fontosnak megjegyezni. Az egyik az, hogy az elektronikus ügyintézés, mint jövő nem alternatíva, tény. A másik az, hogy a rendszer nem egy kész, zárt struktúra, hanem jelenleg is fejlesztik, és feltehetően állandó átalakuláson fog átmenni. Ahhoz, hogy a működés a hasznunkat szolgálja, folyamatos együttműködés kell egymás közt, és nemcsak a rendszert kell formálni, hanem saját tevékenységünket is újra kell "formatálni". Természetesen az ÉTDR egy "formatált mező (maradva ennél a szóhasználatnál), a működés módját viszont elsősorban a szakmai szabályozási környezet határozza meg. Ezért az ÉTDR-ről beszélni csak a szabályozás és a szakmagyakorlás szempontja szerint érdemes.

A felmerült kérdéseket, problémákat a továbbiakban pontokba szedtem, amelyek nem alkotnak egy egységes logikai folyamatot, inkább az összegyűjtés sorrendjét mutatják. Bevezetőként még megjegyezném azt, hogy az egyes gondolatok sok esetben nem az ÉTDR-ből fakadnak, hanem a szakmagyakorlás eleve meglévő gondjai, az ÉTDR-ben csak erősebben jelentkeznek.

1. Az építészek kb. 30 %-a nem rendelkezik elektronikus levélcímmel

Hát ez szomorú, de nem az ÉTDR hibája. Egyrészt a dokumentációkat papír formában is be lehet nyújtani, másrészt – és ez a lényeges – nem hiszem, hogy a valóban gyakorló építész eddig hatékonyan működni tudott volna elektronikus kapcsolat nélkül.

2. "Utálom képernyőn nézni a terveket"

Lehetőség szerint én is a nyomtatott formát kedvelem - lehet firkálni, jelölni, stb. - , de szerintem nem az a fő gond, hogy képernyőn nézegetem-e, hanem az, hogy a tervet hogyan dokumentáljuk. Általában tapasztalom, hogy rossz a szemlélet, mind a tervezők (rajzolók), mind a hatóság részéről, no meg a szabályozás sem vétlen. Mondanék néhány példát.

A tervek igen gyakran egy mákostészta-lenyomathoz hasonlítanak. Ennek több oka is van. Számomra a legbosszantóbb az elvtelen kótázás. A CAD-programok automatikus méretezésének köszönhetően a tervek tele vannak ismétlődő, nem rendszerezett méretvonalakkal, sokszor a méretezett helytől úgy elhúzva, hogy halmozódás esetén tényleg kiesik az ember szeme az azonosításkor.  A felesleges össze-vissza méretezés nemcsak zavaró jel, hanem az építkezésen kiderül, hogy a kitűzéskor új méreteket kell kézzel számolni, és nyakig sárban a munkagödörben a rajzra visszavezetni. Én egyszer egy tervező kollégát kivittem az építkezésre, és megkértem, hogy a kőművessel mérje ki a falak helyét, a végén elnézést kért, és másnapra átkótázva új rajzokat adott.

Tisztázni kell, hogy melyik tervfázisnál milyen információt kell átadni. Az engedélyezési tervnél csak azok a kóták szerepeljenek, amit a hatóságnak ellenőrizni kell, de az rendezve, egyértelműen – például engedély nélkül megváltoztatható belső válaszfalat felesleges méretezni, de szintén elhagyható itt a nyílászáró tengelyek kótázása. Ez a kiviteli terveken nagyon fontos, ott viszont gyakran elmarad. A fóliák használatával a különböző méretezési rendek könnyen szétválaszthatók, a fóliákat a PDF is kezeli.

Hasonlóan fárasztóak tudnak lenni a mindent "egyvonalvastagsággal" előadott tervek, amin a vonalak alig-alig különböző, szürke jelölésekkel keverednek. Értem én, hogy az építész magát a tervlapot is, mint alkotást fogja fel és megpróbál egyedi grafikai arculatot létrehozni, de ennek a helye nem az engedélyezési, illetve a kiviteli tervnél van. Az egyedi grafika helye a vázlatterv, sőt itt kívánatos is, jelentősége van az építészeti koncepció grafikai érzékeltetésének.

A tervek jelöléseire érvényes szabványok voltak és vannak, azokat kell használni. Igaz, a szabályozás lehetőséget ad egyedi jelrendszer alkalmazására, de ekkor tessék a láthatóságra gondolni, meg arra, hogy az ügyintéző szeme akkor is elfárad, ha egész nap jól olvasható terveket néz akár papíron, akár képernyőn.

3. Ki adja be a dokumentumokat?

A jogi viszonyok miatt - mint eddig is - az építtető, és így ezután is. Talán banálisnak tűnik ezt megjegyezni, de találkoztam neves tervezőintézetnél is olyan gyakorlattal, ahol a tervező és az irodavezető megrendelői aláírás és jóváhagyás nélkül elvitte a tervet engedélyeztetni, és igen csodálkoztak, mikor a Hivatal kidobta őket – talán a jogosultsági vizsga nem elég hatékony.
A beadásra jogosult személy kérdése az ÉTDR-nél másért fontos. Az ÉTDR lehetőséget ad egy "régi" új gyakorlatra, miszerint az eljárás megindítása előtt az elektronikus kosár feltöltésével egyidőben megtörténjenek a szakhatósági egyeztetések, sőt ezek hiányában az eljárás nem fog elindulni, mert a hatósági állásfoglaláskor a dokumentáció hiányosnak fog mutatkozni.

Ahhoz, hogy a szakhatósági egyeztetések hatékonyan lebonyolódjanak, a tervdokumentációkat specifikus szempontok szerint rendezni kell. A feltehetően laikus építtető erre nem felkészült, ez elsősorban a generál szerepkörű építész feladata. Az építtető adhat felhatalmazást az építésznek arra, hogy ő adja be az anyagokat – ezt írásban kell benyújtani, vagy elektronikus aláírással (feltehetően ennek kisebb esélye van jelenleg). Akár így, akár úgy, de nagyon fontos az, hogy a megrendelő és a tervező a tervezési szerződésben egyértelműen rögzítse a beadás módját, és azt, hogy a beadott anyag mind a két fél részéről hitelesítve legyen. Sajnos nem zárható ki az sem, mint ahogy a fenti példa mutatta, hogy nem csak a tervező jár el az építtető tudta nélkül, hanem esetleg a megrendelő ad be olyan anyagot, amiről a tervező nem tud, vagy esetleg a tervekkel ütközik. Ha jól értelmeztem az ÉTDR-t, a tervező csak akkor kap értesítést a feltöltésről, ha az eljárás megindult, a feltöltési szakaszban nem. Még mindig bízom benne, hogy tévedek, remélem, nálam tájékozottabbak majd pontosítanak.

Amit én e téren feltétlenül pozitívnak tartok, hogy remélhetőleg kiszorulnak azok a tervezők, akik eddig az építtetőnek adtak egy építész tervet (saját maguk által generált, szégyenletesen olcsó áron), és utána a megrendelő csináljon, amit akar, intézze a statikust, gépészt, stb. és menjen az önkormányzatba ügyintézni. A pofátlanság teteje az, hogy ezek után a tervező dicsekszik azzal, hogy egy évben 63 tervet készített (a példa valós).

4. Hitelesség, szerzői jogok – ne cifrázzuk, TERVLOPÁS!

Tervlopás volt is, lesz is, de azért ne nyugtázzuk és örüljünk neki. A tervlopásnak több változata lehet, ebből néhány típus (az értelmezés saját, nem biztos, hogy jogilag helyes): 

a) A tervet úgy használják fel, hogy a tervezési díjat nem fizetik ki. Romlik-e a helyzet az ÉTDR esetén? Szerintem igen, bár tudom, hogy a hatóságnak nem feladata ennek vizsgálata – ezt jelen szabályozásunk szerint értem, de ki mondta, hogy jó a szabályozás?

"Rendesen" úgy működik a dolog, hogy a terv átadásakor a díj kifizetésre kerül. Ilyenkor a helyes magatartás a szerződés szerint az, hogy a tervező az anyagot nem adja át, ha nem fizetik ki, és hogy ne lehessen a terv hiányosságára hivatkozni, célszerű letétbe helyezni, mondjuk közjegyzőnél. A valóság sajnos nem ilyen fekete-fehér. Manapság sajnos a tervezők jelentős része kiszolgáltatott, mivel kevés munka lévén nincs anyagi biztonsága, és kompromisszumra kényszerül, mondjuk jó esetben belemegy a tervezési díj egy részének visszatartásába, rossz esetben elfogadja, hogy a  kiadott engedély után kapja meg a pénzét.

Magánvéleményem az, hogy egyik kompromisszumba sem szabad belemenni, ugyanis ilyen megrendelő esetén szinte biztos, hogy a kifizetés soha nem fog megtörténni, nem szabad odaadni a tervet, és meg kell akadályozni a továbi felhasználást (jó lenne, ha biztosan lehetne arra számítani, hogy más nem vállaja a további tervezést). Miért megy bele valaki mégis a rossz alkuba? Mondjuk azért, mert ki kell fizetnie a rajzolót, a szakértőt, stb. És mivel tisztességes, feléjük helyt áll.

Visszatérve az ÉTDR-hez, miért is rosszabb a helyzet? Azért, mert az előkészítő szakaszban - mondjuk a szakhatósági véleményezéshez - már olyan anyagot kell többnyire beadni, ami kielégíti az engedélyezési terv tartalmi követelményét, és ezek után, ha minden pozítív vélemény beérkezett, már egy mozdulat az eljárás elindítását kérni. Hiába kap a tervező értesítést, az elszámolási kérdés nem tartozik a hatóságra, lehet menni az ügyvédhez. Az meg szintén nem életszerű, hogy minden egyes munkarész után számlázzunk. Jogos elvárás az építtetőtől az, hogy a szakhatósági és tervtanácsi pozitív állásfoglalásokig a tervező is vállajon kockázatot a saját munkájáért. Felmerül itt a Kamara szerepe, mivel a tervtartalmak meghatározását a Kamara hatáskörébe tették (eddig is ott volt!). Ha sikerülne egy olyan tervtartalom-struktúrában megállapodni a tervtanácsokkal és a szakhatóságokkal, ahol a vázlattervnek nem kell azonos tartalmúnak lennie az engedélyezésivel, ez sokat segítene.

b) A tervező tudta nélkül, a nevében adnak be tervet. Az, hogy miért történhet ilyen, most nem részletezném, hanem felvetném itt megint a Kamara szerepét és a tagság közreműködését. Ugyanis, ha a tervezői névsorban mindenkinek szerepelne az email-címe, a hatóság ellenőrizhetné, hogy az eljárás megindításáról valóban jó helyre küldte-e az értesítést. Tudtommal ezt az elektronikus kapcsolatot a Kamarával az ÉTDR tudná kezelni. (Az ötlet nem az enyém, Ulbrich Tamás MÉK titkár úrtól halottam.)

5. Vázlatterv, polgármesteri véleményezés, tervtanács

Ez talán a legkevésbé ÉTDR kérdés, de hát a címben írtam, hogy "társai", viszont az én szememben a leglényegesebb. Ugyanis itt egy szemléletváltozásra való utalást érzek (még nem változás), miszerint nevezzük akárminek, de elvárás lett a "vázlatterv". A vázlatterv szerepe nézetem szerint az építészeti gondolatmenet megjelenítése, az ésszerű alternatívák bemutatása, azok összehasonlítása, és az optimum kiválasztása.

Lehetőségem nyílt a német díjszabás tanulmányozására (HOAI). Ott a fordítás szerint a vázlattervet "végleges tervnek" hívják, no nem azért, mert utána nem készül engedélyezési és kiviteli terv, hanem azért, mert a vázlattervi szakaszban kell meghozni minden lényeges döntést, minden azt követő "csak" a feldolgozás. Tehát nem egy jogszabály által előírt formátum szerinti dokumentálás, hanem egy folyamat megjelenítése, és mint ilyet, nem lehet axiómatikusan definiálni, csak a főbb szempontokat lehet meghatározni, és példákat lehet mutatni. A példa bemutatása és a szempontok megadása deklaráltan a Kamara feladata.

A napokban beszélgettem az egyik kerületi főépítészünkkel. Kifogásolta, hogy az új eljárási rendszerben a főépítészek nem határozhatják meg a beadandó munkarészeket. Figyelemre méltó jelzés, hogy nem ismerte a Kamara szerepét. Én indokoltnak tartom a kifogását, nem azért, hogy a főépítészek határozzák meg a tartalmat (ez senkinek sem lenne jó), hanem azért, mert ezek szerint nem kereste meg a Kamara a főépítészeket, holott a mintákat közösen kellene kialakítani. És nem csak a főépítészekkel, hanem a szakhatóságokkal és a TAGSÁGGAL közösen és nyilvánosan. Nem elfogadható az, hogy egy zárt kör, egy szűk csoport széleskörű egyeztetés és megméretés nélkül direktíva jellegű mintákat adjon. Nyilvános szakmai egyeztetés és konszenzus nélkül soha nem jutunk előre, mint ahogy eddig sem jutottunk.

Igaza van a főépítésznek. Mi alapján bírálunk egységesen, mit fog és hogyan fog véleményezni a polgármester (aki lényegében szabályok feletti döntési jogot kapott), mi lesz az alapja az esetleges jogorvoslatoknak, eleve mi a terv társadalmi értéke, és azt hogyan igazoljuk?

Nyakunkon az ÉTDR, az új építési kódex, számos jogszabályváltozás, az EU-direktívák (energetika, fenntarthatóság, költségoptimalizáció...), hol vannak a szakmai megállapodások, a közösen elfogadott eljárások és minták? Hogyan akarunk kötelező díjszabást, ha a szakma nem kötött megállapodást a társadalommal? Az semmire sem visz, ha mutogatjuk, hogy a németeknél milyen díjszabás van. Akkor mutogassuk azt is, hogy ott mi a tervtartalom, milyen tervezési háttér van, stb.

Talán rosszul írtam a címet, ami a fontosságot illeti: nem az ÉTDR és társai, hanem az ÉTDR társai, akik részben mi vagyunk.

Huszti István
 

75 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »