építészet : környezet : innováció

Kiss Bernadett - Pyhäntä - Siikalatva project - Finnország

Készítette: Kiss Bernadett
Konzulens: Szalai András

A tervezési feladat és az épület rövid ismertetése

háttér
2003 augusztusától az Építészettörténet és Műemléki Tanszék jóvoltából részt vettem egy nemzetközi tanulmányúton, melynek helyszíne a Finnország földrajzi középpontjában elhelyezkedő Siikalatva régió. A workshop témája az építészeti örökség és kulturális táj fenntartása a migrációtól és gazdasági hanyatlástól szenvedő vidéken. Tanulmányaim témája e komplex, regionális szinten gazdasági és szociológiai kérdéseket felvető helyzetben felismerni az építész szerepét, és megtalálni a megoldás eszközeit a várostervezéstől az egzakt építészeti részletekig.

helyszín
Ezt az utat jártam be a tervezési helyszínen is, Pyhäntäben, ahol a problémák szintén urbanisztikai kérdésekre vezethető vissza. A város központi negyedében a Pyhäntäi tó partján, Kirkkoniemi iparterületen járunk, mely nevét a szomszédos templomról kapta. Már ebből is kiderül, hogy az említett ipari funkció idegen környezetében. A város célja az ipari funkció tömörítése a tó túloldalán, és az említett negyedben a városközponti funkcióinak bővítése, középületláncának fejlesztése, az újabb felszabaduló, rekreációs területek bevonásával. Eszerint formálódott az igény egy rendezési terv készítésére a területen, és alakultak ki a tervezési helyszínek. A területre a városközpontból a temetőkert mellett vezető gyalogos illetve kerékpáros sétány egyenes meghosszabbítással vezet ki a félsziget csúcsra illetve a vízre továbbfutó sétány a terület gerincét képező közlekedési útvonal, melyről leágazik a lakóterület szervízútja, és elvezet a szigetcsúcson található két középülethez, illetve a köztük kialakuló part menti köztérhez, megteremtve a kapcsolatot a belvárosban elszakadó középületlánccal. A zajos műúthoz közelebb eső oldalon található egy vízhez, vízi sportokhoz kötődő sportlétesítmény mely udvara köztérré válva olvad egybe a vízre vezető sétány végződésével. E zajosabb funkciótól elzárkózva saját belső világot teremtve helyezkedik el a művelődési ház, melynek főbejárata szintén a partra vezető sétányból nyílik.

tervezett épület: művelődési ház

A művelődési házban helyet kap a rendezvények tartására alkalmas nagyterem, ezt felvezeti és kiszolgálja egy hosszanti előtér ahol információ, ruhatár és kávézó található, mely napközben és éjszaka is, akár függetlenül az intézménytől is működhet. Szervesen kapcsolódik ehhez az épület udvara. Programszervező irodai apparátus és a nagytermet kiszolgáló öltözők, raktárak, gépészet található a kiszolgáló épületrészben. Működik a közösségi házban egy médiatár internet-böngészővel egybevonva. Sorolódnak továbbá csoportos, kisebb-nagyobb próbatermek, illetve foglalkoztató termek, bérelhető termek. Nem feledkezhetünk meg a finn szaunáról, mely a torony földszintjén helyezkedik el, közvetlen kijárattal a tópartra. Az udvar egyben lelátó a partra, a pihenés nézelődés helye, olykor nyilvános szabadtéri rendezvények színtere.

Az épület minden korosztálynak, helyieknek és más településről idelátogatóknak rendelkezésére áll, alkalmas lehet regionális rendezvények megrendezésére is. A felhasználók körét bővíti, hogy az épület alkalmas a helyi faipari vállalat esetleges konferenciáinak megtartására is, tekintettel az új ipartelephez való közelségre, illetve a terület múltjára.

Az épület fő szervező eleme a napos, szélvédett udvar, mely a tó felé fordul. Három kiemelt félnyeregtetős, hosszanti epülettömeg alakítja ki az udvart, egyúttal körülölelve azt és a nagyterem szintén kiemelt tömegét. A partra nyúló hosszanti tömeg végénél került elhelyezésre a kilátótorony, egyúttal lezárja az udvart, mintegy befejezi a hosszanti tömegek által leírt kanyart, irányt mutat a tó felé. Nagyszerű kilátást nyújt a tóra és környékére, és akár a vízről, akár az útról közeledve figyelemfelkeltő, segít a tájékozódásban.

Az épületegyüttes zárt az elhaladónak, nyitott az ide érkezőnek, itt tartózkodónak, ez a zártság, elvonulás nagyszerű lehetőséget kínál egyéni és csoportos alkotásra, kikapcsolódásra. A homlokzatok, architektúra is ezt az elzárkózást sugallják; a külső homlokzatok zártak, nagyon kevés üvegfelülettel. Külső oldalon mindössze egy nagyobb megnyitás található, a városból érkezés irányába. Az átlyukasztott házon itt keresztüllátva feltárul az udvar és a tó látványa, kiemelve annak fontosságát, és egyszerre kilátást biztosítva a kávézóból a temető erdejére és a sétányra, valamint az érkező számára felvillantja, sejteti ezt a belső világot, egyúttal hangsúlyt adva a kávézónak. A belső udvari homlokzat teljesen áttört, nyitott, üvegezett.

Önálló épületekként jelennek meg tehát a zárt épületvolumenek, ezekhez addicionálisan kapcsolódnak az üvegezett közlekedőterek, nyáron fedett-nyitott terek. Az önálló tömegek ez udvar köré szervezett formája a hely szellemétől nem idegen, sőt tradíciókat követ. Az épület formavilága és anyaga, a növényi anyagok felhasználásával készült hagyományos vörös festék számunkra talán szokatlan, de a finn hol hófehér hol üdezöld tájban teljesen természetes.

Az épület szerkesztése merőleges, egyszerűségre törekvő, az épület könnyen áttekinthető raszterre szerkesztett fából építkezik, egyazon szerkezetet visz végig a félnyeregtetős és lapostetős épületszakaszokon, mindössze a nagyterem különálló szerkezete egyedi kialakítású. Az épületvolumenek zárt dobozokként deszkaborítást kapnak, mely deszkaborítás bordázatával beszédes, az épület nagyon fegyelmezett szerkesztésére utal, a mögöttes szerkezetre, csupán a ház "bélése" van kiszedve az ablakok helyein, a váz csorbítatlan. Ez erősíti a sugallani vágyott zártságot, de a fegyelmezett szerkesztés mellett a homlokzatok nyíláskiosztásai mégis kötetlenséget sugallnak.

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »