Kőfaragó műhely és alkotótábor Dél-Itáliában - Bartke Anna diplomamunkája, 1. rész

Bartke Anna diplomamunkáját Olaszországban, a Politecnico di Bari egyetemen készítette a 2009/2010-es tanév első félévében. A tanulmány első részében bemutatja Bari környékét, a vidék jellegzetes, számára is ihletet adó kőépítészetének hagyományait, emlékeit, a téma és a tervezett koncepció kialakulását, valamint az építészeti példa-, és formakeresés kísérleteit.

1. Témaválasztás
Diplomamunkámat a Politecnico di Bari egyetemen készítettem, amely Olaszországban,  Bari városában található. A félévet azzal kezdtem, hogy a konzulensemmel közös megegyezéssel kiválasztott telekre megtaláljam a megfelelő funkciót, azaz diplomamunkám témáját. Idegen országba és idegen kultúrába csöppentem, így először meg kellett ismerkednem - legalább alapjaiban - a környékkel és az olasz élettel.

1.1 A helyszín
Olaszország egyik déli régiójában vagyunk, nevezetesen Pugliában. Ez a régió eltér Olaszország többi részétől, ugyanis a talaj 80%-át mészkő és dolomit alkotja. A vastag mészkőrétegben karsztjelenségek játszódnak le. Ez egy alacsony fekvésű régió, gyakorlatilag a Murge karsztfennsík és az ettől keletre, a tengerig elterülő síkság alkotja. A magasabb régiókat szurdokvölgyek is tagolják, de az alacsonyabb részeken a vízfolyások inkább a föld alatt találhatóak, búvópatakok formájában. Errefelé a növényzet is gyérebb. Itt található az Alta Murgia Nemzeti Park, amely sok szép kincset rejt, és híres a márványkitermelésről is. A murgiai tájkép megértéséhez ismerni kell a bonyolult kölcsönhatást ember, kő és víz között.

A mai Puglia élen jár a megújuló energiák felhasználásában is, sok szélerőművet láthatunk régió-szerte, valamint a napenergiát is hasznosítják. Így Puglia átlagosan kétszer annyi energiát termel, mint amennyit felhasznál. Legfőbb gazdasági felhasználásra termesztett növényei az olajfa és a szőlő.

1.2 Népi építészet
A dél-olasz népi építészet jellegében egészen eltér az eddig általam ismert népi építészettől, bár már hallottam a trullókról korábbi építészeti tanulmányaim során. Míg a magyar népi építészetben a vályog, a fa és a nád a fő uralkodó építőanyag, addig Pugila területén mindent kőből építettek elődeink, mivel ez volt az egyetlen könnyen megszerezhető építőanyag. Fontos ismérve még a dél-olasz építéstechnológiának, hogy a köveket szárazon teszik egymásra, nem használnak kötőanyagot az egyes elemek között.

A szárazon rakott kőépítészetnek sok formája van a klasszikus trullókon kívül. Maga a trulló is nagyon sokféle alakot ölthet, lehet kör alaprajzú, de ugyanúgy négyszög, vagy esetleg téglalap az alapja. Állhat a trulló egymagában, vagy egyenrangúként sorolva, vagy egy fő-trulló köré építve, alárendeltként. Bármilyen meglepő, a szárazon rakott kőből épült házaknak nyeregtetős változata is van, amely bár itt is megtalálható, nem jellemző a dél-olasz tájra, de például Írországban ez a népi építészet jellegzetes formája.

A trullókon kívül az egyéb tereptárgyakat is ezzel a technikával építették, az ember máig régió-szerte láthatja ennek példáit, ha kirándul egy kicsit. A szárazon rakott kőből készült falnak szintén sok fajtája van, de jellemzően 1,2 méter magas (funkciótól függően), alapjánál 85 cm, tetejénél 65 cm széles. Az alsó része kisebb kövek halmaza, míg a tetején, lezárásként nagyobb köveket helyeztek el, amelyeknek akár konkrét formát is adhattak (félkör). Később ezek az építmények kiszorultak az építészetből, néhány helyen még ma is lakják a trullókat (pédául az Alberobello nevű faluban), de az újabb korokban már általában csak az állattartás épületeit készítették ezen a módon.

1.3 Kőépítészet
Később a kőépítészetnek rendkívül gazdag kultúrája alakult ki ezen a vidéken. Puglia dúskál látnivalókban az építészet tekintetében. Trani, Barletta, Bari mind büszkélkedhet egy-egy várral, tornyokat láthatunk Bitonto-ban, Adelfia-ban, amelyek mind igen jó állapotban vannak, a szinte folyamatos használat miatt. A környéken ezeken kívül még sok a vár, a torony, a palota, a színház, az apátság, a bazilika, a templom, a katedrális és az amfiteátrum, mind kőből (mészkő, tufa), jellegzetes helyi építőanyagból készítve.

Egyetlen példát mutatok be részletesebben, ez pedig Castel del Monte vára, amely a tervezési területemhez a legközelebb eső nevezetesség - látható is a telekről, ha észak felé fordul az ember. A várat II. Frigyes német-római császár építtette, geometriai formavilágára az asztrológia és az okkultizmus is hatott. Régen „Apúlia kőkoronájának", ma a „Murgia csillagának" hívják, és valószínűleg nem harcászati, hanem inkább ceremoniális célokkal épült. Híres nyolcszögletű alaprajza (amely gyakorlatilag egy egylépcsős fraktál) szimbólummá vált, megjelenik például az olasz 1 eurócent hátoldalán, vagy a Politecnico di Bari címerében is. A falakon eredetileg márványburkolat volt, tereit pedig márványszobrok díszítették. Egyes oszlopok anyaga a korallmészkő vagy trilobitás márvány, amely gyönyörű korallszíneivel igazi ékessége a várnak. A bejárati lépcsősor tele van nevekkel és dátumokkal, ugyanis itt helyi hagyomány (nem csak volt) a látogatás után a látogató nevének a kapuzatba való bevésése.

1.4 A tanyák
A jellegzetes olasz kőépítészet kapcsán meg kell említeni a tanyákat vagy gazdaságokat. Ezek az épületegyüttesek is megtalálhatóak régió-szerte. Ezek a nagy kiterjedésű, gazdasági  felhasználású földbirtokok kezelésére, megfigyelésére épültek, így egy tanyaegyüttes mindig magányosan áll, és igyekszik védelmet nyújtani az ember által nem lakott terület közepén. Ennek következtében legfontosabb elemei a zárt udvarok, amelyek egymásba harapva tagolják a civilizáció eme kis szigeteit. A művészetben megtalálható megjelenési formájuk a paradicsomkertek ábrázolása. Fontos részük a torony, amelyről az egész területet be lehet látni.

A dél-olasz vidéken kevés a víz és sekély a talaj, ennek egyik következménye a gyér növényzet. Ezeken a területeken a kaktuszokon és mandulafenyőkön kívül igazából az olajfa érzi jól magát, ebből sajtolják az olíva-olajat, amely a gazdaságok egyik fő profilja errefelé, így sokszor egy-egy tanya olajfák erdejében áll. A tanyához régen fúrt kút is tartozott, sok közülük még ma is működik. A tanyáknak több változata is van, ilyenek torony nélküli, illetve a toronnyal vagy trullókkal rendelkező tanyák. Az ember lakta épületek általában mészkőből épültek - gyakran állattartásra szolgáló építmények is -, sokszor szárazon rakott kőből, csakúgy, mint a falak nagy része. Ezeken a tanyaépítményeken megjelenik a vakolat is, amely az eddig bemutatott példáknak nem sajátja, de a gazdasági építményeken előszeretettel alkalmazzák.

Egy-egy gazdasághoz tartozott galambászat vagy méhészet is, ezek lyukacsos építményei varázslatosak. Jellegzetes térlefedő szerkezetük a donga-szerű boltozat, de sokszor megjelenik a római kereszt, vagy a kolostorboltozat is. A föld alatt általában barlangszerűen a kőbe vájt terek találhatóak, leginkább a víz összegyűjtésére szolgáltak, amely a karsztkőzetben folyik.

1.5 A téma
Az előzőekben leírtak alapján kibontakozott előttem egy nyugodt, tiszta életforma, amely a természettel közeli kapcsolatban van. Mivel a kiválasztott telek maga is egy tanya, amely egy nagy kies terület középpontjában áll, ezért ezt a természetközeli életformát fontosnak tartottam megtartani, erre egyébként is egyre nagyobb szükség van a világban. A környék erősen hatott rám, eddig nem ismert építészeti mélységekbe pillanthattam bele, például ami a kőépítészetet illeti. Ez volt az oka annak, hogy meg akartam mutatni ezt az új tudást mindenkinek, akinek egyébként nincsen lehetősége ezt személyesen megismerni. Így tehát egy olyan kőfaragó műhely víziója jelent meg előttem, amely folytatja a hagyományokat, ugyanakkor új dolgokkal is kísérletezhet, de legfőképpen érdeklődőket lát vendégül - egyetemi hallgatókat, szakmunkásképző tanulóit, képzőművészetet tanulókat, egyszóval mindenkit, aki kapcsolatban állhat a kővel, bár esetleg még nem is tud róla.

A tervezett épületegyüttes funkciója kőműhely, azaz a helyi kőépítészeti technikákat bemutató műhely és tábor. A helyszínre érkező, a kőépítészet és a természetközelibb életmód iránt érdeklődő fiatalok megismerkedhetnek a régió kőépítészetével - elméletben és gyakorlatban egyaránt -, míg maguk is gyakorolják ezt a másfajta életformát. Előadásokat hallgatnak, kirándulásokat tesznek a környéken a nevezetességek megtekintésére, valamint kőfaragással is foglalkoznak. Év közben a tábor egyhetes elméleti kurzusoknak, esetleg konferenciáknak ad helyet, amelyben az egyetlen tényleges kőfaragó munka az, hogy mindenki - aki szeretné- ott hagyhatja a kézjegyét a tábor falán, amint azt az olasz hagyomány  diktálja a környéken.

Az év közbeni időszak a pályázati időszak is, ugyanis a nyári hónapokban egy két-három hónapos kőépítő tábor veszi kezdetét Pietrart néven, amely a gyakorlatban is bemutatja a fiataloknak a kőépítést. Év közben nemzetközi tervpályázatot írnak ki, amely a meglévő együttes továbbgondolására irányul. A pályázók közül kiválasztanak összesen húsz fiatalt, akik a táborban meg is valósíthatják elképzeléseiket, közben bepillantást nyerhetnek ebbe a másfajta világba, mind építészeti, mind kulturális szempontból (olasz táj, olasz ételek, stb).

A tábor első felében a pályázatok alapján újragondolják a tervezett kis léptékű bővítést - mivel ez a nyári időszak ugyan nagy idő, az építés szempontjából azonban szűkre szabott -, így a nyári hónapok alatt apránként, lassacskán bővül tovább az együttes. A bővítés témáját mindig a pályázatban határozzák meg, általános irányelve a természetközeli életmód megvalósítása a kőépítészet felhasználásával energiatudatos formában, így a megépült új részekbe családok költözhetnek be, vagy akár maguk a fiatalok, ha vállalják ezt az életformát. Így tehát a jelenleg tervezett együttes a későbbi gazdaság kiindulópontját képezi, egy kiterebélyesedő fa magjaként. Kezdetben magába zárt, de benne rejlik a kibontakozás, a folytatás lehetősége, amely azonban már a közösségi akarat szerint halad. Ennek az együttesnek tehát a kezdeti csírája látható az itt bemutatott terveken, amely magán hordozza a helyi tanyák általános jegyeit, a helyi kőépítészet jellegzetes formáit, és egy önmagában teljes, de sokféleképpen folytatható geometriai rendszert alkot. Álljon itt példaként néhány kép egy kőépítő táborról Franciaországban, amelyen a jelenleg a Politecnico di Bari-n diplomázó építészhallgatók vettek részt.

2. Példák
2.1 Példák a funkcióra
Az előbb említett hasonlat alapján olyan alapul vehető példákat kerestem, amelyek ezt az elméletet próbálják meg formába önteni; a feladat amely igencsak nehéznek bizonyult. A másfajta életmód gyakorlására készült házakra sok kézenfekvő példa adódik. A legrégebbi példa erre maguk a kolostorok, ahol gyakorlatilag önellátó szerzetesi közösségek működtek. Egységben voltak a természettel, valamint egy olyan testvéri közösségben egyesültek, amely keveseknek adatik meg. Ezt a vallás segítségével érték el, amely az általam tervezett együttes esetében nem valósulhat meg.

A lelkigyakorlatos ház is ebbe a kategóriába tartozik, ugyanis itt is létezik a közösséget összekovácsoló szellem, azaz a vallás, de másfajta formában. Míg a kolostorban ez az életforma állandó, addig egy lelkigyakorlatos házban az ember csak néhány napot, esetleg egy hetet tölt, hogy kiszakadjon a hétköznapokból és feltöltődjön energiával. Valahogy a kolostor és a lelkigyakorlatos ház ötvözeteként képzelem el az általam tervezett kőfaragó műhelyet, azonban a vallás helyett a kőfaragással foglalkozva. További előképként merült fel az alkotóház funkciója, amely szintén rövid időre látja vendégül a művészeket, szintén egy kis nyugalmat és csendet biztosít a hétköznapok sűrűjében. Az alkotóház követendő példának bizonyult, mivel e mellett a kiszakadás mellett az ide látogató emberek művészettel is foglalkoznak, amely közel áll az általam kitalált életformához.

Amennyiben az ember se nem művész, se nem hívő, számára az ökoturizmus biztosíthatja az előzőekben vázolt kivonulást a társadalomból, ha nem is hosszú időre. Az ökoturizmus kapcsán az ember megismerkedik egy más világgal, ami az életformát és a kultúrát, valamint a kulináris élvezeteket illeti. Ezt a fajta funkciót is magába olvasztja a kőfaragó műhely, mivel lényegében az ide érkezőknek ezen a területen minden új, a látnivalóktól kedve az ételeken át a levegőig. Az ökoturizmus állandó változata az önellátó farmközösség, amelynek egyik ismert példája Krisna-völgy. Az életforma önállóságát tekintve a kolostorra emlékeztet, de modern változatban.

2.2 Konkrét példák
Az alapötlet kialakulásához kutatásokat végzetem hasonló elvű építmények tárgykörében. Elsőként a Paolo Soleri által tervezett Arcosanti urbánus kísérletet tanulmányoztam, amely arra lett tervezve, hogy maximalizálja az emberi kölcsönhatásokat, ugyanis Pierre Teilhard de Chardin szerint az emberiség útja a közösségi életmódon vezet keresztül, és a jelenlegi elmagányosodással rossz irányban haladunk. Arcosanti a tervek szerint költséghatékony vízhasználatot és hulladékkezelést tesz lehetővé, minimalizálja a felhasznált energiát és területet, csökkenti a környezetszennyezést, és törekszik a természettel való kölcsönhatásra. Kitiltja területéről az autókat, amely egy átlagos város területének nem kevesebb, mint 60%-át foglalja el. Célja tehát, hogy megújítsa a várost és az emberek hozzáállását a Földhöz. A városi túlzsúfoltság helyett egy ökológiailag harmonikus közösséget hoz létre. Ez egy kísérleti város, és jelenleg is épül, azaz befejezetlen állapotban van. Jelenleg 60 ember lakja a tervezett 5000 helyett, és bár akik ott jártak, hihetetlen jóleső szabadságérzetről beszélnek, de egy idegen számára nem csábító a kívülről látható ottani élet képe. Ez talán annak is köszönhető, hogy a helyszínről készült képek egy kicsit a szegénység látszatát keltik, mivel a befejezetlenség képe nemszívet derítő látvány. Azonban az elgondolás nagyszerű, folytatásra érdemes.

Egy másik urbánus kísérlet Curitiba városa Brazília déli részén. Annyiban különbözik Arcosantitól, hogy ez egy meglévő város volt, amikor Jaime Lerner egy nagyszabású átalakításnak vetette alá, így téve emberibbé a városi környezetet. Mintegy 3 millió ember lakja, és szinte mindenki azt vallja, hogy meg van elégedve a lakóhelyével. Az ötletgazda szintén fontosnak tartotta az emberi kölcsönhatásokat, így kezdetben egy nagy sétálóutcát alakított ki, amely átível az egész városon, ahol nem közlekedhet autó. Az első átalakítások után következő tömegközlekedési fejlesztések hatására mára egy kellemes várossá vált Curitiba, sok parkkal, sok emberrel, és kevés környezetszennyezéssel, ezért tartom fontosnak megemlíteni az általam megismert példák között.

Egy további példa Auroville, amely Dél-Indiában található, és ez a világ egyik legismertebb spirituális központja. Ezen túl azonban olyan alapelveket és eltervezett építészeti struktúrát fogalmaz meg, amely az előzőekkel rokonítja. A jövő városát megfogalmazó együttes jelenleg is épül, mivel most csak 1500-an lakják, de 50.000 lakosúra tervezték. A lakosok a világ több országából érkeztek. A város az energiaszükségleteit megújuló energiaforrásokból igyekszik előteremteni. A kísérlet célja az emberi egység és megértés, a tudatosság és a fenntartható fejlődés elősegítése, egy a természettel harmonikus kapcsolatban lévő élet utópiája. Ezek alapján az előzőekben bemutatott két példa rokonának tekinthető.

A folytathatóság, az organikus fejlődés példájaként említem Bábel tornyát, amely az emberiség vágyát fejezi ki, hogy az ég felé törjön, de igazából nem tekinthetjük egy valós építménynek. Hasonlóan kitaláció a Gellér B. István képzőművész által létrehozott Növekvő város, amely egy elfeledett, majd feltárt, organikusan, de mégis egy meghatározó elv szerint épült város képét tárja elénk.

2.3 Példa a formára
A Növekvő városon túl olyan kitalált geometriai formákat is kerestem, amely a folytathatóságot, a determináltságot jelképezik, ugyanakkor mégis szabadon alakíthatók. A kutatásaim során beleütköztem a fraktálokba, amelyek önhasonló formák, és bár van túldeterminált változatuk is - amely nekem nem felel meg -, de van olyan águk is, amelyben az önhasonlóság csak statisztikailag érvényesül, így a forma egyébként szabadnak, sokszor esetlegesnek tűnik. A természetben ilyen forma például a hegyek csipkézete, a villám mintázata, a levél erezete, a felhők formája, a partvonal, a hópehely alakja, a fa ágai, valamint a kagyló-és csigaformák és még sok más természeti motívum. Azonban a természetben szabályos fraktálokat is találni, ilyen például a napraforgó tányérja, vagy a pagodakarfiol is.

Az általam keresett formák azonban nem véletlenszerűek, de nem is túldetermináltak. A matematikailag szabályosan leírható fraktálok között számomra az egyetlen ilyen fraktál a Sárkánygörbe volt, amely első ránézésre egy kicsit szabálytalan, mintha nem is ismételné önmagát. Persze jobban megnézve az ember rájön a hasonlóságra, hát még ha látja, hogyan jön létre. A fraktálokkal kapcsolatban rátaláltam egy 2008-as Hauszmann-díjas diplomatervre is, amelyet Gutai Mátyás készített (Gyermek művészeti múzeum és műhely, Kecskemét), amelyet érdekesnek találtam, bár nálam más okokból vetődött fel a fraktálok ötlete.

Bartke Anna

(folytatjuk)

Az írás megjelent a Magyar Kőszövetség KŐ c. hivatalos lapjának 2010/4. számában

Források

• Architettura in pietra a secco (Szárazon rakott kőépítészet), Schena Editore, 1990
• Atalante contemporaneo dei marmi e delle pietre di Puglia (Pugliai kőanyagok atlasza),  Regione Puglia
• Gli Edifici in pietra (Épületek kőből) – Norberto Tubi, Maria Pia Silva, Federica Ditri Sistemi Editoriali, Seconda Edizione, 2009
• Le Masserie - L’architettura rurale in puglia (A tanyák) – Antonella Calderazzi
• Masserie di Puglia (Pugliai tanyák) – Luigi Mongiello
• Le masserie del Salento (Salento tanyái) – Antonio Costantini
• internet:
  - www.arcosanti.org
  - www.gellerbistvan.hu
  - www.viaggiareinpuglia.it
  - www.coloridellamurgia.it