Kukorelly Endre: Csarnok-ária

Élni nem kell, hajózni kell, így hajdan a görögök. Ahhoz viszont – és mihez nem? – enni kell, és inni, ez látszik a legtutibbnak, így találták ki a piacot, az agora így vált a közösségi élet központi színterévé. Itt intéztek a népek, ez (így is) maradt a politika, közös ügyek, gazdaság és szórakozás, vásári mutatványosok, cirkusz, színjátszás, akasztások, egyéb népünnepélyek, sokadalom, ismerkedési alkalom színtere, egyszóval itt folyt a nyüzsi. Visszaolvasó – az archív epiteszforumból...

Élni nem kell, hajózni kell, így hajdan a görögök. Ahhoz viszont – és mihez nem? – enni kell, és inni, ez látszik a legtutibbnak, így találták ki a piacot, az agora így vált a közösségi élet központi színterévé. Itt intéztek a népek, ez (így is) maradt a politika, közös ügyek, gazdaság és szórakozás, vásári mutatványosok, cirkusz, színjátszás, akasztások, egyéb népünnepélyek, sokadalom, ismerkedési alkalom színtere, egyszóval itt folyt a nyüzsi. Nem csak úgy, magától: a középkorban komoly rang a vásártartás, királyi kiváltságlevelek biztosították. Mígnem aztán a diadalmas, prosperáló, prűd, kapitalista 19. század végén néhány ilyen helyet, mint fortyogó fazekat szokás, szépen - tényleg szépen - lefödtek, kupolát nyomtak rájuk. Pest a századfordulós izgés-mozgás-pezsgésben vált azzá, ami, nagyjából mindent ekkoriban építettek: előtte kevés nagyon szépet, utána sok nagyon csúnyát. Például hat darab gyönyörű funkcionális vasszerkezetet 1895 és 97 között: II. ker. Batthyányi tér, VI. ker. Hunyadi tér, V. ker. Hold utca, VIII. ker. Rákóczi tér, VII. ker. Klauzál tér, és a Központi Vásárcsarnok.

Mi gyerekkoromban a Hunyadi téribe jártunk – az volt közel – vegyük most mégis a Pecz Samu tervezte Központit, Vámház/Tolbuhin körút, IX. kerület. Hatalmas főcsarnok 6-6 keresztcsarnokkal, köztük 6 méter széles tér a pavilonoknak, nyerstégla falak, vasszerkezetű galéria, mosható, szellőztethető, a tető nagy része üveggel fedett. Biztonságos és szép. Az összes csarnok szép, nem tudom eleget hangsúlyozni.

Olyan, hogy nem is érted, miért. Hogy mi ez a műgond. Egyszer már írtam erről, 1989 májusában. Előző évben égett le a Rákóczi téri csarnok, az egészből a vascsipke szerkezet ívei maradtak meg, ennek járt csodájára fél város.

Plusz rendszerváltás. Plusz még javában hemzsegtek a tér körül a kurvák. 16 éve. Most előbányásztam e szöveget: áru volt bőven, minden (ez akkor mellbevágó újdonságnak számított), és szerepelnek a szövegben az akkori árak, ezek most vágnak mellbe, idemásolom: legolcsóbb szalámi 71 Ft/kg., a Pick 330, disznóoldalas 106, dagadó 130 forint, csirke kilója 75-től 90-ig, borjúcomb 300. Malac eleje 76, hátulja 96 forint. Tojás 1.90. Tehát egy forint kilencven fillér. Szombati focizás után megkérdeztem történész-politológus-irodalmár-filozófus barátaimat, senki nem találta el. Krumpli 8 Ft 80 fillér, paradicsom (májusban) 120, borsó 50, spárga 160 és 200 között, fej kelkáposzta 24, alma kilója 28 és 54 között, attól függ. Narancs 20-tól 53-ig, cseresznye 120, eper 148-tól 168-ig. Banán nem volt. Akkor. Momentán.

Hol volt, hol nem. Halak úszkáló és holt állapotban, pékség, sörválaszték, ezek árát nem írtam le. Szegfű 50 Ft, szál rózsa 100 és 120. A galériára falépcső vezet. A fizetések 6000 és 15000 között. Ma kissé más a helyzet. A remek építmény szépen tatarozták. Parkoló, parkoló mélygarázs. A falépcsők megvannak. Hátsó csülök 780, első csülök 698, füstölt oldalas 1050. Libatepertő 550, extra libatepertő dobozban 698, baromfi párizsi 398 Ft., bécsi virsli 998, bőrősvirsli 850. Sütőkolbász 499. Házikenyér, félbarna 165 forint, akciós fehér kenyér, fél kiló 99, sóskifli 50, óriáskifli, perec 100. Rizs 240. Füstölt sajt 1420, tehéngomolya 499, csupa akciós termék. Tej 140, tartós 210, féltartós 95, ebben nem ismerem ki magam.

Általában sem, simán elhiszem az akciót, nem nézek utána. Lotti tejföl 85. Szaloncukor 699 forint. Vagy 6 fajta. Hajdan nagyanyám átsétált a Ferenc József hídon a cselédlánnyal a Budafoki útról a Nagyvásárcsarnokba. A lány karján fonott kosár. Egy héten egyszer illett bemenni, ez valahogy hozzátartozott, úriasszony járt csarnokba vásárolni sikkből, ezt ma nem (biztos, hogy) lehet értelmezni. Szemben a Brauch hentes - ma burgerking vagy mi, még megvannak a Brauch csempéi, na és ott volt a Marci hentes, húst ott vettek. Kizárólag Marcinál, ő, tudta, hogy a nagyapának mi felel meg.

És mi nem felel meg. Sajtválaszték-szempontból Paucz felelt meg, szintén Vámház-körút, a Paucz ikrekkel, két kis fekete zsidó kislánnyal járt egy osztályba anyám az ONEVPG-be (Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné Leánygimnázium). A Váci utca körút felöli szakaszán volt egy Fiumei, itt vették a kávét-teát, szardíniát-kaviárt. Édességet csak a Stümmertől, Budán, a Horthy Miklós út elején. A Gerbaudnál a mignon 10 fillér, az indiáner 16, a Körtéren, a Pitch-ben (most patika) oroszkrém-torta 16-ért. Házifűszeres a Püspök úr, a Hengermalom utcában volt a szatócsüzlete. Egy könyvecskébe nagyanyám beírta, mi kell, Püspök reggel, mikor a tej-zsömlét hozta, elvitte a könyvet, 10-kor megint megjelent a rendeléssel, hó végé összeadták, akkor fizették. Karácsonykor beállított fél kiló savanyúcukorral meg egy üveg likőrrel - még megvan az üveg. A Ferenciek terén olasz fagylaltos, tölcsér fagyi 10 fillér. A villamos-kisszakasz (Gellért tér-Ferenciek tere közt) 6 fillér., anyám gyalog járt télen-nyáron, belefújta a svájcisapkáját a szél a Dunába. Elfagyizták a villamosjegyet. 1930-as évek. A csarnok csillogott, anyám szerint szebb volt, mint most. Tojás 1-1/2-2 fillér, 1 pár rántani való csirke 70 fillér, bab 2-4-6 fillér, krumpli 5-6 fillér kilója. Citrom ötöt-húszért, fogta a kezében a kofa az öt citromot. Kifli 6 fillér, tábla Tibi csoki 6 fillér. 10 deka vaj 24 fillér, annyi, mint egy autóbusz-átszálló. Egy telefontantusz 20 fillér, de annyit beszéltél, amennyi jólesett. A galérián virágkereskedés folyt, amúgy csak élelmiszert árultak. Az alagsorban is. A hatvanas években még a lehetett friss vadhúst kapni, nem fagyasztva, úgy, mint manapság. Anyám a káposztát, kovászos uborkát ma is csupán a Csarnok alagsorában hajlandó vásárolni, a bejárathoz képest az utolsó üzletben. Utána következnek a halas-vadasok. És hogy azután mi következik?

(2005. november 25–29.)

(Elhangzott az Ernst Múzeumban 2005. november 30. – 2006. január 1. között látható, vásárcsarnokokról szóló kiállítás megnyitóján.)