Magnetométerrel tárják fel az ókori Ázsia Velencéjét

A berlini Német Archeológiai Intézet régészei visszatértek Irakba, és korszerű technikai eszközökkel tovább kutatják az ősi város, Uruk maradványait.

 A berlini Német Archeológiai Intézet (DAI) régészei 2001. februárban - az öbölháború után első ízben - visszatértek Irakba, és korszerű technikai eszközökkel tovább kutatják az ősi város, Uruk maradványait, hogy aztán jövőre hozzákezdhessenek a legújabb kori régészeti feltáráshoz. Bizarr legendák lengik körül Irakban (az ősi Mezopotámia) az Eufrátesz mentén elterülő metropolist, melyet "minden városok anyjának" is neveznek. Uruk mintegy ötezer évvel ezelőtt körülbelül százezer ember otthona lehetett. Írásos források szerint az i. e. 2700 körül uralkodó Gilgames király emeltette a város köré a 9 kilométer hosszúságú falat, melynek megerősítésére több száz bástya szolgált. A gigantikus építési projekt olyan emberfeletti erőfeszítést követelt, hogy felkelt ellene a nép... Amikor az ugyancsak az ősi kultúrák közé tartozó Egyiptomban még sárkunyhókban éltek az emberek, Mezopotámiában már többemeletes bérkaszárnyákat építettek. Az írást, a sört és a targoncát ugyancsak a Tigris és Eufrátesz folyamközben találták fel. Az i. e. 3200 körülre datálható "Uruk IV" ásatási rétegben az archeológusok a középkori katedrálisokkal összevethető nagyságú középületeket tártak fel.

A német archeológia a Közel-Keleten nagy hagyománnyal dicsekedhet. A berlini székhelyű "Orient-Gesellschaft" (Keleti Társaság) már 1898-ban kapcsolatba lépett a török szultánnal, aki a németeknek adott ki ásatási engedélyt a legígéretesebb helyszínekre. II. Vilmos császár védnöksége alatt hamarosan meg is kezdődtek az ásatások Assur, Ur és Babilon területén. Uruk romjait 1912-ben kezdték el feltárni. A világháború, majd az öbölháború miatt hosszú időre megszakadt a munka a Bagdadtól mintegy 250 kilométerre fekvő Uruk térségében is, ahol eddig a romterület mindössze egy (!) százalékát tárták fel. A több ezer éves városfal egy része most is látható. Az Eanna asztrálistennő tiszteletére emelt zikkurat (templom) a városfal fölé magasodott.

A német kutatócsoport hordozható magnetométerrel látott munkához. Ez a műszer a földmágneses mező legcsekélyebb anomáliáit is méri; a sírkamrák és feltöltött gödrök ilyen jellegű eltéréseket okoznak. Az égetett téglából készített struktúrák öt méter mélységig mutathatók ki vele. Az Uruk városáról készült magnetogram egy modern nagyvárosról igen nagy magasságból készült légifelvétel benyomását kelti. A régészek persze nagyon fárasztó munkával készítették a "végterméket". Jörg Fassbinder nem kevesebb mint 160 kilométert gyalogolt a süppedős sivatagban - "olyan volt, mintha egy lisztesládában taposnék", meséli - miközben amerikai vadászbombázókról kilőtt rakéták és az iraki légvédelem tűzpárbaja csapott fülsiketítő zajt a közelben. Az Irakban készült felvételeket nemrégiben értékelték a müncheni Bajor Tartományi Régészeti Hivatalban, Margarete von Ess projektvezető irányításával. A mágneses fotók szenzációsan sikerültek: Mezopotámia legrégibb nagyvárosát, ahonnan minden városi kultúra eredeztethető, hatalmas csatorna, valóságos Canale Grande szelte ketté, amelynek alapján akár az ókor "ázsiai Velencéjének" is nevezhetnénk Urukot. A mintegy tíz méter széles csatorna rézsűit a modern kori rakpartok mintájára kövezték. Kisebb kanálisok ágaztak ki a főcsatornából. Arról persze már eddig is tájékoztattak ékírásos feljegyzések, hogy a városnak volt vízi útja, de senki sem hitt az agyagtáblák híradásainak. Pedig reliefek is mutatták, hogy a sumerok nádból készült és kátránnyal megerősített magas orr- és tatrészű vízi járműveket építettek, melyeket a kormányos a hajófenék szintjéig leérő hosszú rúddal irányított. Ilyen, gondolára emlékeztető csónakokkal járhattak be a földművesek a környező területekről közvetlenül a város szívébe, a most felfedezett "Canale Grande" és mellékcsatornáinak vizén. Az egyik magnetométeres képen világosan felismerhetők a városkapu nyomai, amely átívelte az egyik csatornát. A 15 méteres óriáskapunak égetett téglából készült oszlopai voltak. A közeljövőben még folytatódnak a magnetométeres mérések, majd ezek eredményei alapján 2002-ben hozzálátnak a tulajdonképpeni feltáráshoz.
(SAB-lapszemle) Forrás adat: Magyar Hírlap/2001.04.27./18.p