| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Emberek/Interjú

"Már nem kell nulláról kezdeni" - interjú Finta Sándorral

1/7

Finta Sándor - fotó: perika

Finta Sándor - fotó: perika

Finta Sándor - fotó: perika

Finta Sándor - fotó: perika

Finta Sándor - fotó: perika

Finta Sándor - fotó: perika

?>
?>
Finta Sándor - fotó: perika
?>
Finta Sándor - fotó: perika
?>
Finta Sándor - fotó: perika
?>
Finta Sándor - fotó: perika
?>
Finta Sándor - fotó: perika
?>
Finta Sándor - fotó: perika
1/7

Finta Sándor - fotó: perika

Finta Sándor - fotó: perika

Finta Sándor - fotó: perika

Finta Sándor - fotó: perika

Finta Sándor - fotó: perika

Finta Sándor - fotó: perika

Emberek/Interjú

"Már nem kell nulláról kezdeni" - interjú Finta Sándorral

2017.07.28. 15:00

Cikkinfó

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Vélemények:
7

Milyen érzés, mikor elkaszálnak egy projektet, amin az ember egy évig dolgozott? Kárba vész-e a rengeteg munka? Mit kaphatott volna Budapest az olimpiától, és mit kap így, hogy nem valósul meg a rendezvény? Finta Sándorral, az olimpiai pályázat építészeti és várostervezési igazgatójával Pásztor Erika Katalina beszélgetett.

Pásztor Erika Katalina: Érdekes helyzet alakult ki a Momentum kezdeményezésével. Nyilván örülhetünk annak, hogy volt egy kezdeményezés, ami szembement az állami akarattal, melyre válaszként a Kormány visszavonta a Budapest 2024 pályázatot. Lényegében elkaszáltak egy projektet, amin te legalább egy évet dolgoztál. Ha megvalósult volna az olimpia, akkor Budapest mi mindent kaphatott volna?

Finta Sándor: A város mit kapott volna? Rengeteget. Az olimpia nemcsak a sportlétesítmények építéséről, hanem az infrastrukturális projektek kialakításáról, a helyszínek helyes, átgondolt megválasztásáról is szól. Amikor Fürjes Balázs felkért, hogy legyek a pályázat Építészeti és Városfejlesztési igazgatója már zajlott egy erős előkészítő munka, a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központjával (KKBK) és a Fővárossal. Azért vállaltam el a megbízást örömmel, mert a politikai döntéshozatal a kezdetektől partner volt abban, hogy megnézzük hol helyezkedne el jól a városszerkezetben egy ilyen sportesemény, figyelembe véve a város fejlődését. Senki nem akart a városra erőltetni egy olimpiát.


Finta Sándor - fotó: perika
3/7
Finta Sándor - fotó: perika



PEK: Ezt a korábban elképzelt stratégiai tervhez hozzá akartátok illeszteni.

FS: Így van. Az olimpiai és paralimpiai terv nem robbantotta szét a városszerkezetet, mert korábban az én szakmai irányításom mellett elkészült, Budapest2030 elnevezésű, hosszútávú városfejlesztési koncepcióra építettük rá az olimpiát. Az elejétől fogva az volt a hozzáállás, hogy nem a város van az olimpiáért, hanem az olimpia van a városért. Természetesen a világ legnagyobb sporteseményét tudni kell jól lebonyolítani, de a tervezett fejlesztések az olimpia után is segítették volna, hogy Budapest egy még élhetőbb és versenyképesebb város legyen. A terv olyan projektelemekkel volt tele, amikre Budapestnek már legalább húsz éve szüksége van, de valamiért mégsem valósultak meg. A reptéri közúti gyorsforgalmi út, a reptér közvetlen vasúti kapcsolata, több mint 40 km új kerékpárút, a Duna partok rendezése, a közösségi közlekedés további fejlesztése, akadálymentes város – hogy néhányat említsek. Természetesen lehet azt mondani, hogy ezeket olimpia nélkül is meg kellene valósítani, de ez nem ilyen egyszerű. Ha látod a működési folyamatokat, akkor rájössz, hogy a várost sokan sokféleképpen fejlesztik, állami, önkormányzati, civil és piaci szereplők, ezért ha nincs konkrét határidő és egy erős katalizátor akkor lassan, vagy egyáltalán nem állnak össze a fejlesztések. Az olimpia a városfejlesztésnek egy erős motorja, ráadásul olyan, amiben a politikai és a szakmai vezetés is egyetértett. A 2030-as koncepció alapvetése a pesti barnamezős gyűrű, a Duna menti zóna fejlesztése, a műszakilag elhasznált vagy éppen alulhasznosított területek fellendítése volt, amit már 30 éve minden várostervező mond. Jellemzően ebbe az észak-déli pesti gyűrűbe koncentrálódtak a fejlesztések, például Csepel északi részén, az egykori VITUKI és a Nagyvásártelep területén helyeztük el a legtöbb sportlétesítményt és az olimpiai falut, itt lett volna Olimpiai Park. A Parkot a többi helyszínnel a Hungária körút és az 1-es villamos kötötte volna össze, így semmi olyat nem kellett volna fejleszteni, amire a városnak ne lett volna hosszútávon is szüksége. A tervezett Galvani-híd felépítése azért jó gondolat, mert javítja a Dél-Budai és Dél-Pesti közlekedési kapcsolatot, ezáltal tehermentesíti a belvárosi hidakat és összeségében csökkenti a belváros forgalmát. Minden várostervező egyetért abban, hogy erre a gyűrű irányú kapcsolatra szükség van.

PEK: Mi a helyzet a sportlétesítményekkel?

FS: Az olimpia megrendezéséhez szükséges sportlétesítmények közel 50%-a már most rendelkezésünkre áll. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság belátta, hogy az olimpiák túl nagy terhet jelentenek a városoknak – pl. a túl nagy nézőszám –, ez okozza a később nehezen hasznosítható, óriási méretű stadionok létrejöttét. Ennek megakadályozására fogadták el az Agenda2020 reformprogramot, amely lehetővé teszi a kis- és közepes városoknak is a részvételt. Budapest ezért tudott elindulni a rendezésért való versenyben, mert az Agenda2020-ban például nincs kötelezően előírt nézőszám, megengedett a helyszínek decentralizációja, lehetőség van az országban több város között elosztani a helyszíneket és mindennél fontosabb lett a fenntarthatóság. Ezért lehetett az egész országban gondolkodni: így lett a kajak-kenu helyszíne Szeged, a kézilabdáé Veszprém, a vitorlázásé, golfé a Balaton, a kosárlabda- és a labdarúgás selejtezők pedig a már meglévő stadionokban, országszerte kerültek volna megrendezésre.


Finta Sándor - fotó: perika
5/7
Finta Sándor - fotó: perika



Megvizsgáltuk, hogy a meglévő vagy kis átalakítással, nézőszám-bővítéssel, ideiglenes lelátókkal fejleszthető országos infrastruktúra hogyan hozható helyzetbe – ez jelölte ki a helyszíneket. A pályázatban résztvevő nemzetközi tanácsadó cégek közreműködésével, minden egyes sportlétesítményhez, készült egy részletes üzleti terv, ami 20-25 éves távlatban összefoglalta a várható bevételeket, kiadásokat és az üzemeltetési költségeket. A sportlétesítmények tervezése és fenntarthatósági modellje is jelentősen eltért volna a mai gyakorlattól – olyan létesítmények jöttek volna létre, amelyek egyaránt helyszínt biztosítottak volna a profi és a szabadidős sportoláshoz. Ahogy az olimpia után Londonban, nálunk is a versenysportok mellett céges, iskolai és egyéb programokra is igénybe lehetett volna venni, a piaci alapon működtetett komplexumokat. Mizsér Attila volt a program sportigazgatója, ő hazai és nemzetközi szövetségekkel folytatott tárgyalássorozatot arról, hogy mit és hol érdemes felépíteni; mi az, ami gazdaságos, és mi az, ami gazdaságtalan. Ennek figyelembe vételével többször kellett a helyszíneken változtatni, például az üzleti terv alapján a bokszmeccsek helyszíneként tervezett létesítmény üzemeltetése a későbbiekben mindenképpen gazdaságtalan lett volna, ezért egy újrahasznosítható, ideiglenes helyszín felépítését terveztük. London volt eddig a legfenntarthatóbb olimpia, de számos létesítmény, mint a kosárlabda csarnok vagy éppen az atlétikai stadion utóhasznosítását nem találták ki előre, jelentős kiadásokat okozva ezzel a későbbiekben. Tehát nem elég kitalálni az olimpiai funkciót, már a legelején részletesen ki kell dolgozni az utóhasznosítást minden egyes létesítményre függetlenül attól, hogy megmaradó vagy ideiglenes épületről van szó.

Ehhez kapcsolódik az olimpiai család szállása: a NOB előírásai szerint közel 42000 főnek kellett volna szálláshelyet biztosítani, amit aláírt szerződésekkel is bizonyítani kell. Így jött létre az országos kollégiumfejlesztési program. Az ország valamennyi kollégiumának műszaki állapotát felmértük, ez csak Budapesten, hétezer új, vagy felújított, szobát jelentett volna. A kollégium egy ideális szálláshely: ma fejleszthető, holnap beköltöznek a hallgatók, nyáron meg kiadható szálláshelyeket jelent. Ez egy jó megoldás az olimpiai szálláshelyek egy részének biztosítására is. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy a Budapest2024 pályázat nélkül is megy tovább a kollégiumfejlesztési program.

PEK: Sok állami beruházásnak száll el a költségvetése, az olimpiai pályázat is beleesett ebbe. Ez mitől lehet?

FS: Jó példa erre a lakásfelújítás, különösen ha régi épületekről van szó: ha már rászánod magad és szétvered az egészet, kibányászod a falakat, felvered a padlót, akkor egyrészt menet közben kiderül, hogy nem az van ott amire számítottál vagy lényegesen rosszabb állapotban van mint az várható volt. Ezért olyan döntést hozol, hogy ezt vagy azt a feladatot még elvégzed, mert költséghatékonyabb most kicserélni, noha az egész beruházásod költsége növekszik. Amikor elkezdesz egy ilyen óriási fejlesztést, ráadásul olyan ipari területeken, ahol a közművek állapota rossz, még a legalaposabb műszaki előkészítés mellett is kialakulhatnak olyan körülmények, amik növelik az adott beruházás költségét. Természetesen az is előfordulhat, hogy egy rosszul elkészített tervezési program, vagy egy nem megalapozott helyszínválasztás miatt szállnak el a költségek, ahogy ez az Athéni olimpia esetében történt. Ezt nehéz utána elmagyarázni az adófizetőknek.

Ilyen szempontból igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy minél összetettebb egy építési beruházás, annál gyakoribb, hogy elszáll a költségvetése. Az olimpia műszaki előkészítésében a nemzetközi jó és rossz pédákat alaposan körbejártuk, hogy ezeket a kockázatokat csökkentsük és minden ami épülni fog, az a városnak az olimpiát követően is jó legyen. Maga a rendezvény, abban a pár hétben a városnak extrém terhet jelent, a környezeti, közlekedési stb. terhelés mérséklése is a feladatunk volt. Közép- és hosszútávon azonban az olimpia következtében megvalósuló infrastruktúra-, sport- és egyéb fejlesztések nagyban növelték volna a városi élet minőségét. Ezzel kapcsolatban sajnos nem indult el az érdemi kommunikáció.


Finta Sándor - fotó: perika
4/7
Finta Sándor - fotó: perika



PEK: Lehet, hogy más lett volna az olimpia megítélése, ha különböző szakmai vagy civil fórumokon mindezt elmondjátok.

FS: Lehet, sőt biztos. Nekem is sokat kellett az ismerőseimnek magyaráznom arról, hogy egyáltalán mit keresek én ebben a projektben és miért tartom jónak. A városlakóknak kevés megszerezhető információ állt rendelkezésre erről a rendkívül összetett projektről, hogy ez mit okoz, mivel jár, milyen pozitív vagy éppen negatív hatásai lehetnének. Nem volt kibeszélve. Teljesen logikus, hogy ezt kritikával illetik, ugyanakkor az sem teljesen igaz, hogy nem voltak szakmai rendezvények.

PEK: Volt két konferencia.

FS: Volt a Közgázon, volt egy a Gödörben, volt több vidéki helyszínen, együttműködések egyetemekkel, mi sokat jártunk a kerületekbe is. A kerületek vezetőivel terveztük, hogy mindenhol érdemi szakmai és lakossági fórumot indítunk, néhány meg is valósult, de ezek nem voltak olyan látványosak, mint a plakátok, reklámok.

PEK: Furcsa volt, hogy a kommunikációban az építészet, az hogy a városnak az olimpia miért jó, semmilyen módon nem jelent meg. Az óriásplakátokon csak a sportolókat láttuk, hiányoztak a szakmai érvek. Városlakóként nem tudom elhinni egy sportolónak, hogy az olimpia jó lesz nekünk. Tisztelem őket, büszke vagyok rájuk, de azt látom, hogy a Kormány megint rengeteg pénzt eltapsol. Nem kaptunk tiszta képet.

FS: Nagyon nagy erőfeszítés egy jó pályázatot összerakni, az is lehet, hogy későn állt össze az olimpiai terv, közben mindig volt más olyan téma, ami elvitte a sajtófigyelmet, késleltette a kommunikációt.

PEK: Ez összefügg azzal, ahogy az építészetet kezelik a politikai és a kommunikációs színtéren. Ha az építészet megkapná azt a helyet, ami jár neki, nem lett volna probléma, mert az urbanisztikai érvekkel meg lehetett volna nyerni az embereket. Elmagyarázni nekik, hogy az olimpia egy lehetőség arra, hogy a szolgáltatásokat, fejlesztéseket – amikre eleve szükség van – határidőre elkészítsék.

FS: Lehetséges. De azt tudni kell, hogy az emberek többsége érzelmi alapon áll ki az olimpia mellett vagy ellene. Ha probáljuk ezt nem idealizáltan nézni akkor be kell látni, hogy nehéz az építészeti, urbanisztikai témákról közérthetően tárgyalni az emberekkel, még mindig keveseket érdekel ez a téma, bár én hiszek ebben és határozottan javuló tendenciát látok az utóbbi években.

PEK: Hol lett volna még olimpiai helyszín?

FS: A rendelkezésre álló sportlétesítmények, a gyors közúti és vasúti megközelíthetőség miatt jellemzően a nagyvárosokban: Veszprém, Balatonfüred, Szeged, Miskolc, Debrecen, Győr, Székesfehárvár. Rióban két órát is utazni kellett a városon belül két olimpiai helyszín között, ehhez képest országosan is, de Budapesten belül különösen, az extrém rövid elérési idők versenyképessé tettek volna minket.

Több tervet is készítettünk, ezeknek vannak publikus részei (Bid Book), amikből a nem szakmabeli is látja, hogy milyen komoly kutatás és műszaki előkészítés volt az egész pályázat mögött. Ingatlanfejlesztőkkel dolgoztunk együtt, kitértünk az építőipar kapacitásproblémáira is, hiszen rengeteg projekt épült volna egyszerre a városban, ennek menedzselésére is megoldást kellett adni. Ütemterveket készítettünk minden projekthez, pl.: a vasútvonalat mikor kell áthelyezni, hogy felépülhessen az olimpiai falu. Ezekben a tervekben azt is percre pontosan kiszámítottuk, hogy A-ból B-be a különböző célcsoportok, a sportolók, a média képviselői vagy a nézők, milyen útvonalon, hány perc alatt érnek el. Gyalogos és kerékpáros tömegmozgást is külön modelleztük, hogy a lehető legkevesebb fennakadás legyen a napi normál forgalommal. Többek között ez a komplex előkészítési munka is közrejátszik abban, hogy miért került már maga a pályázat elkészítése is több milliárdba.

PEK: Hányan dolgoztatok benne?

FS: A csapatomban 15-20 jól felkészült hazai szakember volt, de különböző témákban, várostervezés, helyszínek tervezése, közlekedés, szállás, fenntarthatóság stb. további 30-40 emberből álló hazai és nemzetközi tanácsadó csapat irányítása is a felelősségi körömbe tartozott. A korábbi olimpiákat követően, mindig összeáll egy nemzetközi tanácsodói kör akik a kandidáló országokat segítik. Ők abban jók és jellemzően azért felelnek, hogy a város az olimpiai üzemmódban jól teljesítsen, a hazai szakemberek pedig a város jelenét és jövőjét látják jobban. Így formálódik a pályázat, ami nem minden esetben konfliktus mentes, mert lehet, hogy olimpiai szempontból az jobb lett volna, ha mondjuk bizonyos sportágak külön helyszínen vannak, viszont hosszútávon Budapestnek nem, ezért többször is javasoltuk, hogy vonjunk össze helyszíneket, mert az a jövőre nézve a fővárosnak jó. Például az üzleti tervből kijött, hogy a BMX és a vadvízi kajak-kenu külön-külön nem lett volna gazdaságos. Ezért összehoztuk egy helyszínre, ami az olimpia után extrém parkként, családi, vállalati, szabadidős parkként funkcionált volna.

PEK: Te választottad ki, hogy kikkel dolgozol?

FS: A csapatomat én állítottam össze, a külsős tanácsadó cégek, az építészek- és várostervezők, a tanulmányok készítői pedig természetesen közbeszerzésen dőltek el.

PEK: Ez izgalmas szakasza volt az életednek, hogyan tovább? Szíved szerint mit csinálnál ezzel az anyaggal?

FS: Az anyagot precízen archiváljuk, ha ezután bárki leveszi a polcról, már nem kell nulláról kezdeni. A városfejlődés egy meglehetősen lassú folyamat, ha alapos előkészítésre építkezik akkor elindul egy irányba, és nem egyik évről a másikra vesz óriási fordulókat. Most jó irányba haladunk, a pályázatnak sok eredménye van, számos eleme az olimpiától függetlenül is megvalósításra kerülhet. Rendszerezzük a pályázat „örökségét", amibe számos közlekedés infrastruktúrális projekt, ágazati stratégia, sportfejlesztési program, fenntarthatósági irányelv vagy éppen Budapest Smart City koncepciója is beletartozik. Tárgyalunk a különböző stakeholderekkel, minisztériumokkal, a fővárossal, a kerületi önkormányzatokkal, MOB, NIF, MÁV stb. szervezetekkel, akiknek a megszerzett tudást, az elkészült anyagokat átadhatjuk. Bízunk abban, hogy a tervezett fejlesztések meghatározó része olimpia nélkül is megvalósul.


Finta Sándor - fotó: perika
6/7
Finta Sándor - fotó: perika



PEK: Az olimpia projekt után merre visz az utad?

FS: A Budapest2024 pályázathoz kapcsolódó feladatokat kell lezárni, archiválni, utókövetni. Meg kell nézni, hogy az itt megszerzett tudást az olimpiától függetlenül hol és milyen keretek között lehet hasznosítani. Kérdés, hogy mik azok a projektek, amik továbbmennek és melyek azok, amelyek nem, illetve lesz-e olyan aminek a megvalósításában szerepet kell vállaljak. Ezen kívül az építészeti tervezést folytatom, valamint ingatlanfejlesztési tanácsadóként hatékonyan tudom azokat a projekteket segíteni ahol egyszerre fontosak az állami, önkormányzati, piaci és a nonprofit szereplők szempontjai. Legyen szó városok, városrészek innovatív és fenntartható programjainak megalkotásáról, új vagy felújítandó épületek, terek kreatív tervezéséről, gazdasági modellezéséről, a társadalmi fenntarthatóság figyelembe vételével.

PEK: Az olimpiai pályázat esetében sokféle szakma és tudás összeboronálásáról volt szó.

FS: Igen, ez egy nagyon összetett feladat volt: infrastruktúra fejlesztés, társadalmi-, soft elemek, az állami-, önkormányzati-, magán érdekek összehangolása és a szinergiák megtalálása. Kialakult bennem egy átfogó tudás azzal kapcsolatban, hogy mit jelent egy ilyen léptékű városfejlesztési projekt. Nemcsak építész tervezői szinten, hanem várostervezői szinten is. Mi az, amit meg lehet valósítani, mi az, amit nem? A városrendezési tervek hogyan befolyásolnak egy fejlesztést? Milyen pénzügyi és egyéb jogi keretei kell, hogy legyenek? Hogy lehet ezt professzionálisan csinálni? Ez egy rendszerezett tudás, amit akár tanácsadóként, akár építészként, akár városfejlesztési projekt vezetőjeként vagy résztvevőjeként hasznosíthatok.

PEK: A tanácsadói szerep - a különböző dolgok összevarrása, egyben tartása és egy irányba terelése végett - már a politika felé menne. Lehetséges a mai világban, hogy a politika inkább szakmai legyen, mintsem pártpolitika?

FS: A közberuházásoknál a politika, magánfejlesztéseknél az igazgatótanács vagy a tulajdonosi kör felelősége a végső döntés. Sok szempontot kell mérlegelni egy ilyen döntésnél nem biztos, hogy a szakma mindenre képes rálátni. A döntéshozók a szakértőktől és a szakmai csapattól azt várják el, hogy a projektre vonatkozó összes körülményt, műszaki, társadalmi, gazdasági stb. összesítse és ennek figyelembevételével tegyen döntési javaslatot, ilyen módon szoros együttműködést kíván olykor a politikával. Döntéshozója válogatja ki mennyire támaszkodik a tanácsadóira, személyesen nekem ebben inkább több jó tapasztalatom volt mint rossz.

PEK: Mi az, mit az elmúlt tíz évben tanultál a cégből, a KÉK-ből, a főépítészségből és az olimpiából?

FS: Több türelmet. Egy sokszereplős városfejlesztési projekt toleránssá, átgondolttá tesz. Képes leszel több nézőpontból vizsgálni az adott feladatot, így nagyobb az esélye, hogy sikerrel vezeted végig a projektet az ötlet felmerülésétől a megvalósításig. Ha tekintettel vagy arra, ha látod, hogy milyen politikai, szakmai és gazdasági térben jönnek létre ezek a fejlesztések, az a projekt sikerét is jelentheti. Főépítészként és a Budapest2024 pályázat egyik vezetőjeként megtanultam együttműködni az állami és az önkormányzati szférával, a fejlesztőkkel, a tervezőkkel. Mindehhez szükség van arra, hogy egy adott projektnél már az elején, a célok meghatározásánál, tudjuk milyen társadalmi, gazdasági környezetben, kinek, mit és hogyan építünk.

Pásztor Erika Katalina

 

Vélemények (7)
Mljet
2017.08.14.
14:36

Kénytelen vagyok határozottan cáfolni Finta Sándor úr több állítását.

1.) (Később nehezen hasznosítható, óriási méretű stadionok létrejöttének) "megakadályozására fogadták el az Agenda2020 reformprogramot, amely lehetővé teszi a kis- és közepes városoknak is a részvételt. Budapest ezért tudott elindulni a rendezésért való versenyben..."

Az Agenda2020-ról a NOB 2014. decemberi ülésén döntöttek és 2015. januártól már annak ismeretében lehetett pályázni 2024-es és a 2028-as nyári olimpia rendezésére. Ennek ellenére egyetlen kisebb ország városa sem pályázott – kivéve Budapestet. Megjegyzem, hogy az Agenda 2020 előtt, a legutóbbi, hozzánk mérhető pályázó a 2008-ban a 2016-ra jelentkező Prága (Csehország) volt, de az Agenda2020 valahogy mégsem nem tudott ismét kedvet csinálni a cseheknek (sem) olimpia rendezéséhez.

 

2.) "Az olimpia nemcsak a sportlétesítmények építéséről, hanem az infrastrukturális projektek kialakításáról, a helyszínek helyes, átgondolt megválasztásáról is szól. (...) Azért vállaltam el a megbízást örömmel, mert a politikai döntéshozatal a kezdetektől partner volt abban, hogy megnézzük hol helyezkedne el jól a városszerkezetben egy ilyen sportesemény, figyelembe véve a város fejlődését. (...) Az elejétől fogva az volt a hozzáállás, hogy nem a város van az olimpiáért, hanem az olimpia van a városért."

Hát persze... Ilyen "helyes, átgondolt helyszínválasztás" volt például a Városligeti tó is, aminek nagyobb részét "átgondoltan" lecsapolták volna, hogy a medrében az íjászversenyek legyenek. Később (szintén "átgondoltan") módosítottak és (még jobban "figyelembe véve a város fejlődését") inkább a strandröplabda mérkőzéseket tették a Városligeti tó medrébe. Már csak azon okból is, mert 2024-re már a 250 milliárdos Liget projekt keretében megvalósul a tó teljes megújítása, az állandó vízborítottságú területének hatszorosára növelésével, állandó vízi élővilággal. Aminek ugye, kétségtelenül használt volna a lecsapolás és a strandröplabdához előírt kavics- és félméteres homokréteg.

De említhetném a mountain bike helyszínének "átgondolt" módosításait is: a kezdetben a Testvérhegyre tervezett pályát áttették a Hármashatár-hegyre, nagyrészt természetvédelmi területre, hogy aztán az erős  lakossági tiltakozás után, a "masterplan" újabb módosításával visszategyék a Testvérhegyre.

Lám, mit tesz, ha "a politikai döntéshozatal a kezdetektől partner"...

 

3.) Finta Sándor úr külön nem említette, de a Budapest 2024 olimpiai pályázat alapja a PwC 2015-ös megvalósíthatósági tanulmánya volt. Nos, ez a tanulmány többek közt kimondja:

"Igazodás Budapest olimpiától független fejlesztési terveihez. Az olimpiai terv teljes egészében Budapest olimpiától független közép- és hosszú távú fejlesztési terveihez igazodik, azokra épít."

Tessék mondani, a Budapest 2024 valóban teljes egészében igazodott a pl. a Liget Budapest projekthez és épített arra? Ugye, hogy nem...

"környezettudatosan jártunk el, és ugyanígy kell eljárni az egyes létesítmények tervezésekor és építésekor is"

Tessék mondani, a Budapest 2024 gazdái valóban környezettudatosan jártak el pl. a Dagály Aréna tervezésekor és építésekor? Ugye, hogy nem...

"Az olimpia-specifikus fejlesztések megvalósítását kizárólag az olimpiarendezés biztos tudatában kell csak elkezdeni"

Tessék mondani, valóban így volt? Ugye, hogy nem...

lecsó
2017.08.04.
18:53

"Senki nem akart a városra erőltetni egy olimpiát."

Idáig olvastam. 

csoszka
2017.08.07.
13:58

@lecsó: Sokat vesztettél, jó kis beszélgetés

Érdekes pillanatkép ez a hozzászólás és az interjúkészítő kérdései is 2017-ről. Az interjúkészítő azzal kezdi, hogy milyen jó, hogy egy kezdeményezés szembement az állami akarattal, mintha ez már önmagában érték volna. Az egyetlen érve emellett, hogy biztos drágább lett volna, mint amit mondanak (ez nem populizmus?). Közben jönnek a felkészült, alapos válaszok, amire csak annyit reagál az interjúkészítő, hogy gyenge volt a tájékoztatás, így nem ismerhették meg ezeket az érveket. De nem az Építészfórum a legnagyobb netes építész felület? Ez az interjú miért nem készült el egy éve? Persze melósabb mint egy újabb P.I. szösszenet a Liget zöldfelületszámításának húsbavágó anomáliáiról, de talán értelmesebb is.

Mindezt megfejeli lecsó, aki kijelenti, hogy az első bekezdésig olvasta el a Finta Sándor interjút, aki pedig aztán egyáltalán nem vádolható azzal, hogy pártkatona, még utal is rá a beszélgetésben, hogy az ismerőseinek is sokat kellett erről beszélnie, magyaráznia...

Mindenesetre szerintem érdemes volt elolvasni, bízom benne, hogy nem megy kárba az elvégzett munka!

gádor
2017.08.07.
15:14

@csoszka: inkább a telefont venné fel Kolléga kommentírás helyett!

amúgy igazat kell adjak Önnek, engem is megdöbbent a szakmai viták színvonala, az értelmiség tagadáson alapuló attitűdje.

Hartmann György Sándor
2017.08.07.
17:34

@csoszka: Kedves Balázs!

Először nem kívántam hozzászólni a cikkhez, de hozzászólásod megszólalásra késztet. (Valamint az, hogy a napokban Fürjes doktor is hozzászólt a témához.

Lássuk a tényeket (sajnos, mint azt többször leírtam, képekkel nem tudom illusztrálni, mert nincs olyan tárhelyem ahonnan be lehetne exportálni azokat, mert elvi okokból az „epitszforumon” kívül egyetlen közösségi oldalon sem regisztráltam – és nem is fogok):

Azt, hogy az olimpiát előkészítő önkéntes mozgalom felelőtlenül azt írt le és azt rajzolt, amit akart – minden szakmaiság és a pénz számolhatatlan megléte mellett-, azt még megértem. Nekik, ebben semmi felellőségünk nem volt és számon sem kérhetők.

Azonban átvették az előkészítést a hivatalok, amelyek részben alkalmaztak fizetett forradalmárokat (mint a volt főépítészt, ezt azért kellett kiemelne, mert ennek még rendkívüli fontossága lesz a következőkben), részben foglalkoztatták a négereket (akinek úgy szintén nem kellett a nevüket adni azért, ami kikerült a kezük alól.

És valójában rátelepedett a politika az egészre, most vagy teljesen figyelmen kívül hagyott minden szakmai érvet, vagy ami még rosszabb, a döntéseket előkészítők azt sem tudták, hogy mivel állnak szemben.

Azt, hogy az Olimpiai Stadiont rátervezték a Szennyvíztisztító EU-s pénzből megvalósított (és ezért 2023-ig nem mozdítható, illetve cserébe 7 milliárd visszafizetését felvállaló, igaz ez sehol sem jelent meg a költségekben) a pesti szennyvizeket Csepelre átemelő víznyomó csőre, azt egy volt főépítésznek tudnia kellett volna! (Mert ha ránézett volna valaki az érvényes szabályozási tervre, amely egyértelműen kijelöli a vezeték védővonalát, ezzel a meghatározza a be nem építhető területet, elszörnyülködött volna. No de sebaj, még emlékezem a Kossuth tér átépítési érdekében az Építési törvény háromszor is módosították! Mi az egy jogásznak.)

Az, hogy a Stadiont csak akkor lehetett volna megépíteni, ha megtörténik a 2-es villamos és a csepeli HÉV összekötése, és új nyomvonalra való helyezése, azt sem zavart senkit.

Azt, hogy az atlétikai stadion köré olyan utat rajzolt egy néger, amely elverte a Soroksári ág zsilipjét, az sem tűnt fel senkinek sem.

Azt sem vette észre senki, hogy az olimpia falút és a csepeli helyszínt összekötő híd magassága nem fele meg a hajózási követelményeknek (azaz annak az alsó szintjét legalább 5 méterrel a part szintje felé kell emelni.) Ráadásul a paraolimpiára is pályáztunk, most képzeljed el, hogy ehhez legalább akkora hídfőre lenne szükség, mint a szolnoki gyaloghídnak!

Ezek után tényleg igaz Fürjes mester megjegyzése, hogy az összes látványterv csak blöff.  

Azt is már leírtam valahol, hogy egy beruházásnál (legyen az kicsi, vagy akár összetett) a Master terv csak egyetlen dologra jó, nem kell senkinek sem jegyezni (mint egy helyszínrajzot a szakma szabálya szerint) és ezért felelőtlenül lehet rá rajzolni bármit.

Az olimpiai falut kettészelő 150-es vasútvonal kiváltása is a holdban van (amelyet egy laza mozdulattal hozzávágták a kínaiakhoz, pedig ennek a koordinációját is a mindent megoldó („építő és nem romboló” - mint én; a la Fürjes doktor) kezébe tette le egy kormányrendelet. (A pályázat visszavonásáig odáig jutottak, hogy a budapesti első szakasz (a Nyugatitól Erzsébetig) megvalósíthatósági tanulmánya sem készült el, holott a teljes előkészítés konkréten a MÁV-nak volt adresszálva.)

Ennek hiánya miatt, maga a falu építése és az, az ígéret is, hogy ezt előhasznosítani fogjuk a holdba került. (Lehet itt beszélni mindenféle kollégiumfejlesztésről, de az is csak szóbeszéd volt – vagy egy olyan titkos kormányhatározat intézkedik róla, ami a halandónak nem elérhető – és így tovább. (Arról nem is beszélve, hogy az erről szóló látványtervek sem vették figyelembe azt, hogy itt csak szakaszosan lehet építkezni. (Ugyebár a blöff. És itt üzenek iwelnek egy megjegyzésére, igen is akik ilyen feladaton dolgoznak azoknak a zsigerében kell lenni, mindaz ami követelmény a munkával szemben. Ellenkező esetben csak kergetjük az álmokat, holott mifelénk az modnják, az álmodozás az élet megrontója.)

Nem folyatatom tovább, de ha nyilvánosságra merték volna hozni, hogy magukon az olimpiai létesítményeke kívül, még ennyit kell belefeccelni abba, hogy ebből olimpia legyen, teljesen már lett volna a helyzet. Mert nekünk (csóró állampolgároknak) ténylegesen nem annyiba került volna az olimpia amennyit a pályázat alapján nyilvánosságra hoztak. (Mert az, hogy költségeket más zsebből fizetem – gondolok itt a VITUKI telkére és egyebekre -, nem jelenti azt, hogy ezekkel nem kell számolni.)

Ryhe

Ui. De semmi baj, él még a Kemény Ferenc terv, amely viszont 2022-ig történő megépítéssel számol a főbb létesítményeknél. De hogy az ehhez szükséges szabályozás is a holdban van, az is csak hab a tortán!

Él még egy másik kormányhatározat is, amely szerint az Budapest Olympic Arenaát, 2020-ra odaígérték a megrendezendő Eucharisztikus Kongresszusra (gondolom ebben a helyzetben a dzsuvába).

Úgyszintén folyamatban van a Galvani híd nemzetközi tervpályázata, ahová azonban a zsűribe egyetlen mérnöknek sem sikerült bekerülni! (Az egész magyar mérnöktársadalom szényenére.)

csoszka
2017.08.07.
21:32

@Hartmann György Sándor: Kedves HGyS!

Soha nem lehet egy rendezvényre forintra kiszámolni, hogy megéri-e vagy sem. Ha a gyereknevelést nézem, az sem éri meg forintra, de azért szerencsére más érvek is vannak :)

Mindig berzenkedéssel vegyes csodálattal olvasgatom, ahogy sorolja a problémákat, de amiket itt felsorolt, azok semmiben sem különböznek bármelyilyen egyéb munka előkészítése közben felmerülő problémáktól (eltekintve természetesen a léptéktől). Meg kell oldani. Ennél a munkánál nem jutottak túl az előkészítésen, nem rajtuk múlott, számomra meggyőző az interjú alapján FS felkészültsége. 

CsB

Hartmann György Sándor
2017.08.08.
09:33

@csoszka: Igen a megoldandó problémák azok megoldandók.

Csak, hogy akkor nem mondjuk azt, hogy elvégeztük a dolgunkat, mert az olimpiai pályázat nem egy szimpla házi feladat dolog.

Továbbá, ha nem voltak tisztába azzal, hogy ezek a problémák mit és mennyit jelentenek, akkor nincs miről beszélni.

Mert ezeket nem kötötték az orrunkra – hogy ez mennyi milliárdot jelent, ebben a riportban miért nem beszél erről a főépítész úr, mert én ezt a készültséget még nem tartom alapnak! -, csak olyan lózungokkal dobálództak, mint: az olimpiai faluból 10 perc alatt minden helyszín elérhető.

Ui. most sem tesz senki semmit azért, hogy a Kemény Ferenc tervben meghatározott létesítmények időben elkészüljenek. Mint ahogy egy tollvonás sem készült az Olimpiai törvényben előír Olimpiai Építési Szabályzat elkészítése érdekében. (Ami nélkül ugyebár minden csak álom.)

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Gül Baba utca // Egy hely + Építészfórum

2024.01.30. 16:22
8:55

A Frankel Leó útról nyíló meredek, macskaköves gyalogutat sokszínű építészeti térfalai és ebből fakadó zegzugossága teszi Budapest egyik legromantikusabb utcájává. A hangulatos ösvényen keresztül lehet felzarándokolni a közel fél évezreddel ezelőtt épült Gül Baba türbéjéhez, az iszlám világ legészakibb szenthelyéhez.

A Frankel Leó útról nyíló meredek, macskaköves gyalogutat sokszínű építészeti térfalai és ebből fakadó zegzugossága teszi Budapest egyik legromantikusabb utcájává. A hangulatos ösvényen keresztül lehet felzarándokolni a közel fél évezreddel ezelőtt épült Gül Baba türbéjéhez, az iszlám világ legészakibb szenthelyéhez.

Nézőpontok/Történet

Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény // Egy hely + Építészfórum

2024.01.16. 11:41
9:03

Róth Miksa üvegműves, üvegfestő és mozaikművész volt. Művei megtalálhatóak az Országházban, a Zeneakadémiában, a Gresham-palotában és a Magyar Nemzeti Bankban, míg családja – a rendszerváltás előtt – hagyatékát Erzsébetvárosnak adományozta. Az Egy hely stábja a pesti "Chicagóba", a Nefelejcs utcai Róth Miksa Emlékházhoz látogat el.

Róth Miksa üvegműves, üvegfestő és mozaikművész volt. Művei megtalálhatóak az Országházban, a Zeneakadémiában, a Gresham-palotában és a Magyar Nemzeti Bankban, míg családja – a rendszerváltás előtt – hagyatékát Erzsébetvárosnak adományozta. Az Egy hely stábja a pesti "Chicagóba", a Nefelejcs utcai Róth Miksa Emlékházhoz látogat el.