Épületek/Ipari és kereskedelmi épület
Matúz Melinda: Tesco, Lidl - bárhová lepottyantható (Komlói körkép)
2005.03.01. 12:49
Egy város változásai érzékenyen és olykor a szürrealitásig menően tükrözik a környező világ változásait. Legyenek ezek a változások akár társadalmiak, akár politikaiak, akár gazdaságiak vagy szociológiaiak.
Egy város változásai érzékenyen és olykor a szürrealitásig menően tükrözik a környező világ változásait. Legyenek ezek a változások akár társadalmiak, akár politikaiak, akár gazdaságiak vagy szociológiaiak.
Iparváros
Komló várossá fejlesztése már önmagában is jó példája lehetne ennek, habár ilyen szempontból semmiképp sem tekinthető különlegesnek, hiszen II. világháborút követő robbanásszerű fejlődése, majd iparvárossá válása nem egyedülálló, erre ugyanilyen példa lehetne Dunaújváros, Tiszaújváros, Kazincbarcika, Tatabánya. A világháborút követő iparosítási törekvések hívták életre és alakították a 60-as évek közepére fekete kőszén bányászati központtá.
A korábbi kis faluban az 1800-as évek elején kezdődött a bányászat, majd az első hivatalos aknát a század közepén Engel Adolf alapította. Ezt követően a bányászat folyamatos volt a településen. A II. világháborút követően a meglévő falumag köré települt a város. A falu egy a Mecsek északi lábánál lévő kelet-nyugat irányú völgyben helyezkedett el. A világháborút követő felfejlesztése során a völgybe két meghatározó és nagy kiterjedésű ipari komplexumot telepítettek. Az egyik a város hőerőműve volt, a másik a bánya szénosztályozója. A belváros a meglévő falumag, a felépült ipari komplexumok köré illetve azok felvonulási épületeiből épült fel, és részben még ma is ezekből áll. A völgyet körülölelő dombokra, azok rétegvonalait követve épültek fel a város lakóterületei és terjeszkedtek a környező dombokon túl is.
A várost a völggyel párhuzamosan a vasút mentén két részre vágó ipari zóna annak ellenére zárványként ékelődött bele a város testébe, hogy a szénosztályozó kötélpályákkal és egy altáróval (főfeltáró vágat) kapcsolatban állt a környező aknákkal; a hőerőművet pedig távhővezetékek kötötték össze a város több lakónegyedével és a belvárossal is. Azért is különös ez a helyzet, mert a lakónegyedek többsége (különösen az első építkezési szakaszban épültek) átgondolt és jó minőségű várostervezésről tanúskodnak, ugyanez elmondható a belváros középületeiről is. Az egykori Tanácsháza (ma Városháza), a Várostörténeti Múzeum, a Rendelőintézet a szocreál építészet egy csokorban lévő értékes emlékei.
Iparmentesítés
A város fejlődése - irreális életre keltéséből következően - törvényszerűen váltott át már a rendszerváltást megelőző évtizedben hanyatlássá. A fekete kőszén mecseki bányászata nem minősült többé kifizetődőnek, így megindult a bánya fokozatos visszafejlesztése. Aknákat zártak be egymás után, ezzel a munkahelyek száma időről időre kevesebb lett, a város pedig nem talált arra megoldást, hogy megfelelő módon pótolja ezeket a munkahelyeket. A rendszerváltást követő időszakban a város változását megint csak kényszerek alakították, mint amilyen a gyors ipari fejlesztés volt a II. világháborút követően, azzal a különbséggel, hogy az első nagy részben volt politikai, kis részben gazdasági kényszer, a rendszerváltást követőek azonban csak kis részben politikaiak, nagy részben gazdaságiak. A probléma az, hogy a fejlesztések nem adnak megoldást a város problémáira, illetve gazdaságilag időlegesen, városépítészetileg pedig egyértelműen nem.
Új fejlesztések:
1. A korábban is bevásárló funkciójú (eredetileg földszintes felvonulási épületek füzére) üzletsor kétszintessé bővítése és szórakoztató funkcióval, étteremmel való kiegészítése egy valós helyi igényt elégített ki, habár építészeti megfogalmazása mindenféle igényességet és alaposságot nélkülöz, városképileg pedig egy elég nagy kérdőjelet hagy maga után azáltal, hogy nem terjed ki az üzletsor egészére, ezzel hiányérzetet hagyva maga után: ´ennyire futotta, a többivel nem tudjuk mi lesz´.
2. A belváros átellenben lévő részén lévő bódésor lebontása nagy jótétemény lehetett volna a városnak, ha azt követően nem egy Penny Market-et építenek a helyére, amely országszerte egyedülálló központi elhelyezkedésével, és ezáltal még más társainál is könnyebben lehetetlenítette el a belvárosi kiskereskedőket. Építészeti megjelenése pedig teljesen figyelmen kívül hagyja helyét és környezetét.
3. Ugyanez elmondható lenne a szénosztályozó megszüntetéséről is, ami a bánya végleges bezárását követően történt, már a 90-es évek legvégén. A hatalmas belvárosi terület kitisztítása nagy lépésnek számított, ugyanakkor a város korábbi létjogosultságának megszűnését is.
A belváros iparmentesítése minden jóérzésű ember számára kézenfekvő megoldásnak tűnhetne, és városszerkezetileg is szükséges lenne, a bánya megszűnése erre egyértelmű lehetőséget adott. A nagyságrendileg mostanáig tartó átmeneti időszak, amelyben ugyan lehetett tudni, hogy a város továbbra is ipari és kereskedelmi zónaként kezeli a területet, mégis olyan volt, mintha egy műtét utáni seb gyógyulása lenne. A megmaradt értékes épületek mellett kisarjadt a fű, és a város lakóinak közreműködése nélkül, de valamilyen módon újraindult az élet a területen. Ez a helyzet megoldásra várt, mind gazdasági, mind városépítészeti szempontból. Pusztán városépítészeti szempontból a terület fekvésénél fogva ideális belvárosi lakóövezet lehetett volna, ezzel folytatva a főút túloldalán már meglévő beépítést; vagy ideális szabadidős, rekreációs terület is lehetett volna, de gazdaságilag ezen funkciók egyikének sincs pillanatnyilag létjogosultsága. A városnak munkahelyeket kell teremtenie, hogy megoldja égető problémáit, ez természetes.
Tesco, Lidl: bárhová lepottyantható
Az azonban több, mint vérlázító, hogy a terület sorsa az lett, hogy egymástól 100 méterre épült fel egy Tesco, majd alig fél év múlva egy Lidl áruház, amelyek ideális esetben nem lehetnének a belvárosban, különösen abban az esetben nem, ha ott már áll egy Penny Market. Vagy ha mégis megépülnek, akkor úgy kell viselkedniük, ahogyan egy belvárosi épület viselkedik, és nem szabad bárhová lepottyantható típusépületeknek lenniük. Ez azonban egyik épületről sem mondható el, bár minőségét tekintve a Lidl áruház még igényesebbnek mondható, telepítése viszont teljesen esetleges, olyan, mintha a véletlen határozta volna meg helyét. Építészeti kialakítása megfontolatlan, anyagai, formája semmilyen módon nem veszik figyelembe az őt körülvevő építészeti környezetet. Különösen jól érzékelhető ez, ha a mellette megmaradt szocreál fürdő- és irodaépülettel együtt vizsgáljuk.
A Tesco nem pontosan a szénosztályozó helyén épült fel, hanem a területtel határos vasút melletti építési telken. Így a városba nyugatról érkező elsőként ezzel találkozik, habár ez esetben legalább az elmondható, hogy az épület az érkező felé fordul, ám a város felé éppen, hogy a fenekét fordítja. Az, hogy mennyit romlott azoknak a lakóépületeknek az értéke és a benne lakók életminősége, amelyek e beruházás után a főút másik oldaláról egy Tesco áruház oldalhomlokzatára néznek, nehezen kifejezhető, de valószínűleg jól érthető.
Az viszont nehezen érthető meg, vajon mi motiválta a döntéshozó feleket - a várost és a beruházókat? Vajon mennyit profitál abból egy város, ha a legértékesebb, üresen álló belvárosi területeit ilyen átmeneti funkciókra áldozza fel? Vajon milyen kereskedelmi viszonyok alakulnak ki egy olyan környezetben, ahol két szupermarket, egy hipermarket és az életben maradt kiskereskedők versenyeznek ugyanazoknak a vevőknek a kegyeiért egy olyan városban, ahol magas a munkanélküliség és az elvándorlás, és a város az életben maradásáért küzd? Ezek pillanatnyilag megválaszolatlan kérdések. Az azonban megállapítható, hogy ezek a változások egyáltalán nem megnyugtatóak vagy előremutatóak. Arról szólnak, hogy a rendszerváltást, bányabezárást követően a városnak nincsen stratégiája arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene válaszolni a változó világ és gazdasági helyzet kérdéseire.
fotó: Matúz Melinda
Vélemények (0)