építészet : környezet : innováció

Mega szárnyalás Indiában

A repülőtér tervezők kikerülhetetlen terepévé válik India, ahol 10-15 éven belül legalább száz új légikikötőt szeretnének építeni. A legforgalmasabb helyekre már bejelentkeztek a legnagyobbak, így például Mumbaiban a Zaha Hadid Architects építhet megaterminált. Bán Dávid írása.

Egyesek szerint még számos gyerekbetegségen kell túlesnie a világ második legnépesebb országában működő repülési iparágnak, hiszen naponta olvashatunk banális balesetekről, repülőtéri kavarodásokról, de az exponenciális mértékű fejlődés megállíthatatlan. India légi közlekedésének számai ugyanis valóban az egekbe szálltak, a növekedés világviszonylatban is egyedülálló, az IATA adatai szerint itt növekszik leggyorsabban a légi iparág. A belföldi utasforgalom szempontjából India a világ harmadik legnagyobb piaca, ahol az ezredfordulós évi 14 milliós utasszám mára már bőven 135 millió fölé emelkedett. Ezzel együtt persze hatalmas mennyiségű repülőgép rendelést is lead a több mint 20 indiai bejegyzésű légitársaság, amelynek flottái évente akár 50 repülővel is bővülnek. Mindezeket egyre nehezebben szolgálja ki a jelenleg is üzemelő, menetrendszeri forgalmat bonyolító 103 polgári repülőtér, amelyek száma évről évre emelkedik. A hatalmas tempót, azon belül is a belföldi utasforgalom óriási iramú növekedését látva – amelyet Indiában is a fapados légitársaságok szolgálnak ki –, idén szeptemberben a polgári repüléssel foglalkozó tárca nagyszabású fejlesztési csomagot jelentett be, amely a következő 10-15 évben újabb száz repülőtér megépítésével számol. Ez a nemzetközi iparág és az építész szakma számára is komoly, látványos, nem elhanyagolható kihívást jelent.


Csennai nemzetközi repülőtér - építész: Creative Group

Csennai nemzetközi repülőtér - építész: Creative Group



Az építészek számára mindez komoly új piacot és versenyt jelent. Sorra jelennek meg a nemzetközi tenderek és adnak át újabbnál újabb terminálokat Indiában. Az ország délkeleti részén, a Bengáli-öböl partján terül el a világ egyik legnépesebb várostömörülése és annak jó 7 millió lakost számláló központja Csennai. A rohamosan fejlődő városhoz a szintén hatványozottan növekvő utasforgalmat minőségin kiszolgálni tudó repülőtér is dukál. A delhi székhelyű, 1973-ban alapított – nem túl kreatív elnevezésű – Creative Group építészeti és várostervezési iroda élen jár az ország infrastrukturális tervezéseiben. Elképzeléseik alapján született meg a számos nemzetközi díjban részesült terminálépület, amelyet az Architecture Record Magazine talán kissé túlzott lelkesedéssel a „legzöldebb repülőtérnek” titulált. Kétségtelen, hogy a praktikus, az utasok számára a minél gyorsabb átjutást biztosító, H alaprajzú épületegyüttes átriumaiban kis oázisokat alakítottak ki, a homlokzaton 800 méter hosszú kertszakasszal és függőleges zöld telepítésekkel zöldítettek, de egyes ázsiai kortársak már sokkal dúsabb természeti világot próbálnak a terminálokba csempészni. Igaz, mindez messze túlmutat szinte bármelyik európai légikiötőnél, így sajnálatosan a ferihegyi fejlesztés sem indult el a közlekedési térség zöld megvalósulása irányába. Gurpreet Shah, a Csennai repülőtér vezető tervezője szerint az épület megfogalmazásának egyik legfőbb vezérfonala az volt, hogy a minél nagyobb fényáteresztő csarnok, a hatalmas üvegfelületeivel ne csak az ég kékjére, hanem a környező térség zöldjére is nyitott legyen, ahol a „föld és az ég találkozhat”. A megfelelően szellősre és transzparensre megálmodott épület alapvetően hozza a nemzetközi szinten már megszokottnak mondható, filigrán, világos acélszerkezetes, nagy üvegfelületek által megformált íves tömeget, tájolása azonban komolyan figyelembe veszi az energetikai szükségleteket.


Bengaluru nemzetközi repülőtér - építész: HOK

Bengaluru nemzetközi repülőtér - építész: HOK



Az amerikai HOK iroda tervei alapján 2013-ban adták át Bengaluru (korábban Bangalor) szintén dinamikusan fejlődő repülőterének megújult és jelentősen kibővült terminálépületét. Az új, szintén hullámzó tetőszerkezet szinte körbeöleli a régi, szabályos négyzetes alaprajzú építményt, vizuálisan igyekszik teljesen átstrukturálni, befogadóvá tenni azt.  A tetőszerkezet könnyedsége belülről is jó átláthatóságot ad az épületnek, amelybe a különböző funkcionális egységek szinte belógatva kerültek a helyükre. A terminálbővítés filigrán, fehérre festett acélszerkezetén ezüstösen csillogó tetőzet nyugszik, ezzel is utalva a város egyre erőteljesebb high-tech építészeti vonulatára. Ugyanakkor az India „kertvárosa” címet viselő Bengaluru zöld hagyományát a repülőtéren is meg szerették volna jeleníteni a tervezők, a látottak alapján egyelőre még visszafogott nagy sikerrel.


Chhatrapati Shivaji Maharaj International, Mumbai - építész: Skidmore, Owings & Merrill

Chhatrapati Shivaji Maharaj International, Mumbai - építész: Skidmore, Owings & Merrill



India második legnagyobb repülőterének, a mumbai Chhatrapati Shivaji Maharaj International-nek a forgalma is rohamléptekkel növekszik. Néhány éve még a meglévő terület bővítésével, új terminálépület megnyitásával próbálták tartani a tempót, mára azonban beigazolódott, hogy a jelen körülmények között az évi több mint 48 millió utas kiszolgálása itt már nem megoldható. 2014-ben ugyan egy igen látványos terminált avattak, amelyet a szintén amerikai Skidmore, Owings & Merrill (SOM) építésziroda tervezett. Az új épület jól reflektál a tradicionális indiai építészetre, azon belül a kerti pavilonok díszes ornamentikájára és formavilágra. Roger Duffy, a tervező cég társtulajdonosa szerint a helyi hagyományokhoz való intim kapcsolódást szerette volna megteremteni a terminálépülettel, amelyben a lokális díszítőmotívumok a különböző arányokban és léptékben köszönnének vissza. A hatalmas csarnokot látványos, szabályosan csipkézett, kazettás tetejét, a vele egybefolyó, hasonló burkolatú oszlopzat tartja, de a belső számos pontján a különböző motívumok elegánsan folynak bele a térbe. A csipkézett elemek ugyanakkor modulárisak, így könnyítették az építési folyamatot, gondoltak az esetleges bővítésre – ez utóbbit azonban a légi irányítás korlátai akadályozzák meg. A négyszintes épület India egyfajta high-tech kapuja kíván lenni, amely nyitott a világra és jól ötvözi a hagyományokat: nemcsak a formai kialakításban, hanem a térszervezésben is, amelyben meg kellett teremteni a köszöntésnek és búcsúztatásnak a helyi tradíciókat figyelembe vevő tereit is.

Az utasforgalom növekedését azonban már ez az új terminál sem tudja követni, így a hatóságok lassan két évtizede egy második repülőtér építését tervezik. A metropolisztól délre fekvő, mesterséges kialakítású Navi Mumbai városában zöldmezős beruházásban létesülő repülőtérről már egy évtizede döntés született, ennek ellenére csak az idei év elején futtattak le egy 12 hetes nemzetközi tervpályázatot, amelyen végül a londoni székhelyű Zaha Hadid Architects munkáját választották ki megvalósítandónak. Az iroda első komoly indiai munkájáról részletek azonban még nem derültek ki, de az évi 60 millió utas fogadására tervezendő mega-repülőtér az kissé enigmatikus építészeti elképzelés szerint az „szóljon India jövőjéről, miközben ünnepelje jelenét és tisztelje múltját". Hadid irodája jelenleg a világ legnagyobb terminálépületének tervezésén dolgozik, az évi 45 millió utas befogadására alkalmas új pekingi repülőtéren, így a Navi Mumbai International, amelynek első kapavágása 2020-ra várható, minden eddigi mega méretet túlszárnyal majd.

Bán Dávid

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »