építészet : környezet : innováció

Megjelent az Országépítő 2018/1-es száma

A tartalomból: Salamin Ferenc 60  Örökké változó változatlanság – Zebegény (Kuli László) │ Múlt – Jelen – Jövő (Erhardt Gábor) Az Építész háza – a Makovecz Központ és Archívum épülete │ A magyar Szent Korona szerkezeti egysége (Barabássy Miklós) │  Főépítészek │  Interjú Csóka Balázs főépítésszel (Terdik Bálint) │  A budajenői magtár (Csóka Balázs) – Egy műemlék új élete │ Illeszkedés, megtartva megújítás – Év háza 2017, fődíj Építészet: Dénes György (Dénes Eszter) │  Illeszkedés – regionalitás – TAK! (Erhardt Gábor) │Arculati kézikönyvek – Eredmények és feladatok (Dénes Eszter, Kassai-Szoó Dominika) │  TTT program – Új szemlélet a tipizálásban II. Interjú Jánosi Jánossal, Turi Attilával és Terdik Bálinttal (Dénes Eszter) │ Pritzker-díj, 2018 – Balkrishna Doshi (Dénes Eszter) │Könyvajánló ― Bolla Zoltán A magyar artdeco építészet. 



 

Salamin Ferencnek a Duna-parti Zebegénybe kellett üdülő-villaépületet terveznie. A földszintes, feszes szerkesztésű épület nem kíván a ma divatos meghökkentés eszközeivel élni, de a Duna vonalára érzékenyen reagáló, szögben lecsapott teraszlefedés mégis beemel annyi játékosságot a ház kontúrjába, ami elvárható egy mai épülettől. A nyugodt tetőidom és mély árnyékot adó nagyvonalú ereszkiülés megadja a tiszteletet a hatalmas vonuló víznek, szép keretet ad a házból nézve a tájnak, és a vízről nézve is belesimul a természeti és épített környezet rajzolatába. Kuli László írása

 

 

Az építész háza, valóságosan és átvitt értelemben is. Az épület idén január 8-án mint Makovecz emlékház nyitotta meg kapuit. A 2008-ban, Budapestre tervezett épület Makovecz Imre halálára lett teljesen kész, így textiltervezőművész feleségével már nem költözhettek be oda. Az épület evolúcióját mutató vázlatok, a részletrajzok az oszlopfejezetekről, a felülvilágítóról, az el nem készült zsalugáterekről, lépcsőkről és pillérekről, az egyedi lábazati elemekről arról tanúskodnak, hogy a mester rendkívül fontosnak tartotta ezt az épületet, amely családi ház építészetének kiemelkedő, összegző darabja. Az egyik hálószobában a Mester egykori, Kecske utcai irodáját rendezték be személyes tárgyaival és mindennapi eszközeivel, de muzeológusi igényességgel. Itt kapott helyet a Makovecz archívum is. Erhardt Gábor  összegzése.

 

 

Barabássy Miklós  mérnöki szemmel vizsgálta meg a korona szerkezetét, az egyes koronarészek technikai jellemzőit, igyekezve matematikai-természettudományi alapokra helyezni a korona korai történetének értelmezését. Tanulmányában megvizsgálta azt a kérdést, lehetett-e a korona egységesen készített mű, vagy az abroncs és a keresztpánt önálló tárgyként létezett, esetleg az alsó és a felső részt egymáshoz készítették-e. 1790-ig általános volt az a nézet, hogy a magyar Szent Korona Szent István koronájaként maradt ránk, és államjogi hatalommal bír. 1790. február 18-án a korona Bécsből visszakerült Magyarországra. Ezt az időpontot nevezhetjük a koronakutatás kezdetének.

Főépítészek – Csóka Balázzsal Terdik Bálint beszélgetett. Csóka Balázs 3 évig töltötte be Budajenő főépítészi tisztségét. Munkája több részből tevődött össze, a helyi építési szabályzat megalkotása mellett elkészült a Településképi Arculati Kézikönyv, illetve folyamatosan kapcsolatot kellett tartani az építeni szándékozókkal, megbízókkal és tervezőkkel. A szorosan vett hivatali munka mellett a nagy feladat volt a település beruházásainak felügyelete, a felmerülő tervezési munkák elvégzése, melyek közül kiemelkedik a műemlék magtár felújítása.

Rendezvényközpont Budajenőn - Egy magtár új élete.  Az épületet maga az építész Csóka Balázs mutatja be. A budajenői barokk magtár a skót bencés rend uradalmának részeként épült a 18. század végén. A felújítás során megújult a homlokzat, kialakítottak egy nagytermet, zarándokszállás került a 2. szintre. A magtár második emelete és a tetőtér kiállítótere lesz. A belsőben az új anyaghasználat következtében a régi és az újegyensúlya jött létre. Az illeszkedés kérdését vetette fel a külső lifttorony, mely az egykor elbontott szárny felé eső torzó homlokzat részeként lett kialakítva. A felújításnak köszönhetően a magtár kétszáz éves története folytatódik, és a jól megválasztott funkciónak köszönhetően remélhetőleg nemcsak a település, de a régió egyik fontos kulturális centrumává is válik.

 

 

A 2017-es Év háza pályázat fődíja azt bizonyítja, hogy szabad merni a trendtől eltérni, lehet hagyományosat alkotni a negédesség vádja nélkül is. A balatonhenyei nyaralónál az építész Dénes György, azt az átmenetet igyekezett megragadni, mely arányaiban és anyaghasználatában a régmúlthoz kötődik, míg egyes részleteiben a mai kort tükrözi, egyensúlyt teremtve a kettő között. Henye megkapó atmoszférájának lényegét az évszázadok során szervesen nőtt jelleg adja. -Belsőépítészet és szöveg Dénes Eszter-. Ezt a folyamatot nem megtörni, hanem tovább szőni kívánták azzal, hogy az új funkciókat a meglévő alaprajzi rendszerben helyezték el, így az épület nem nőtte túl eredeti önmagát. Amit lehetett, szerkezetként vagy alapanyagként megtartottak a régi épületből. A megtartva megújítás gondolatisága adja azt a plusztöltetet, mely jó példával szolgálhat a Balaton-felvidéken, vagy bárhol az országban építeni vágyóknak.

 

 

Erhardt Gábor írása az illeszkedésről igazi vitaindító lehet. A regionális illeszkedés kérdésének különleges aktualitást ad, hogy Magyarországon egy új szabályozás kötelezővé teszi egy építészeti útmutató (arculati kézikönyv) elkészítését, illetve az ezen alapuló, szintén települési szintű értékvédelmi rendelet megfogalmazását és elfogadását. A számunkra megválaszolandó kérdés az, hogy van-e értelme ma Magyarországon építészeti illeszkedésről beszélni. Kell-e illeszkednie bármihez a megrendelő pénztárcáján kívül egy épületnek? Illetve van-e mihez illeszkedni ma a magyar vidéken? Olyan kérdések ezek, amelyekkel kapcsolatos vita elmaradása súlyos mulasztása a közelmúlt magyar építészeti közéletének/közbeszédének.

 

Dénes Eszter és Kassai-Szoó Dominika az arculati kézikönyvek eredményeiről és a további feladatokról értekezik.Tavaly decemberig valamennyi magyarországi településnek, függetlenül lakosainak számától, arculati kézikönyvet (építészeti útmutatót – design guide a neten) és hozzá kapcsolódóan településképi rendeletet kellett készítenie. A kézikönyv célja bemutatni a település építészeti karakterét (szépségeit, értékeit, egyediségét), inspirálni az építtetőket és a tervezőket, segíteni őket ajánlásokkal, jó példákkal. Szemléletformáló ereje azonban akkor lehet, ha az nyelvezetében és ábráiban közérthető, témáiban hangsúlyokat emel ki, nem vész el a lényegtelen szakmai részletekben, grafikai megjelenésében pedig igényességet mutat. Főépítészi útmutatással történő alkalmazása lényeges változást hozhat környezetünk alakításában. Ne feledjük, a ház haszna a gazdáé, a látvány azonban mindenkié! A szocializmus által megtépázott Magyarországon most már igazán lehet környezetről, kultúráról beszélni. A szemléletváltást azonban ápolni kell, nevelni és kiterjeszteni, ha meg akarjuk változtatni környezetünk épített kultúráját, emelni annak minőségét, ez a jövő nagy feladata.

 

Dénes Eszter beszélgetése Jánosi Jánossal, Turi Attilával és Terdik Bálinttal a TTT program első ütemének eredményeiről.  A magyar kormánytornatermek, tantermek és tanuszodák építését valósítja meg központi költségvetésből, típustervek alapján (lásd OÉ 2017/4-es szám).  A regionalizmus szellemében született adaptációk alapját a helyénvalóság adta. Az alapterveket Turi Attila és Jánosi János dolgozta ki. Amit lehetett, kisebb tömegekre bontottak, hogy könnyebb legyen beleilleszteni az épületet különböző települési szövetekbe.  Nagy felelősség megtalálni azt a középutat, ami még érthető az adott település nyelvén, ugyanakkor építészszemmel sem avítt, s együtt tud élni a környezettel. A kétkedők részéről sok bírálat érte a mintaterv rendszerét, de a mintaterv csak a nyers hús, ha főzés nélkül fogyasztjuk, belebetegszünk. Ha alapanyagnak tekintjük, a legkülönfélébb, ízletes ételek készülhetnek belőle.

 


 

Az „építészeti Nobel-díjként” is aposztrofált Pritzker-díjat az idén a kilencvenéves indiai építész, Balkrishna Vithaldas Doshi nyerte el. Dénes Eszter írása. A Tom Pritzker és a Hyatt Alapítvány által negyven éve alapított, 80 000 euróval dotált díj történetében először részesült indiai építész ebben a kimagasló elismerésben. A zsűrit a 2002-es év díjazottja, az ausztrál Glenn Murcutt elnökölte, aki laudációjában kiemelte, hogy a mesterként és tanárként is nagy hatású Balkrishna Doshi által tervezett több mint száz alkotás egyedi karakterrel bír, és valamennyi az építész hazája iránti mély elkötelezettségről és a közösségek iránti áldozatkészségéről tanúskodik. Doshi minőségi, hiteles és a fenntarthatóságot szem előtt tartó építészettel járult hozzá országa fejlődéséhez.


 

Országépítő