Megoldódik a salakos házak problémája

Horváth László: Hiszek abban, hogy a cementügyben a bíróság nekünk ad igazat.

Magyarország északkeleti régiójában az 1980-as években családok a martinsalak felhasználásával építettek maguknak otthont. Az anyag mára 850 család otthonát tette tönkre. Horváth László fideszes országgyűlési képviselő, a salakos házak problémájának megoldására felhatalmazott kormánymegbízott szerint, ha az előző ciklusban foglalkoztak volna ezzel az üggyel, akkor ma nem kellene milliárdokat költeni a probléma megoldására. A képviselő beszélt a munka jelenlegi szintjéről is, és ismertette az általa kezdeményezett cementipari vizsgálatok jelenlegi állását és saját véleményét az ügyről. Az ország északkeleti régiójában korábban családok építkeztek az Ózdi Kohászati Művek Siemens-Martin-kemencéinek melléktermékéből, a martinsalakból. Az anyag később maradandó károsodást okozott a családi otthonokban.

A probléma megoldásával önt mint kormánymegbízottat hatalmazta fel az Orbán-kabinet. Hány család anyagi és erkölcsi tragédiáját okozta a salakügy?

Borsod-Abaúj- Zemplén és Heves megyékben több mint 80 településen 850 ház épült martinsalak felhasználásával. Az anyag beépítését követően, attól függően, hogy az épület milyen domborzati környezetben helyezkedik el, illetve milyen szigetelési mutatókkal rendelkezik, néhány év múlva elváltozások jelentek meg. Sok tulajdonos az első repedések megjelenése után azt glettel, egyes esetekben tapétával próbálta meg eltakarni, mondván, "biztos enyhén mozog az alap". Az első tragikus elváltozások a 90-es évek közepén jelentek meg. Alapvető, a biztonság szempontjából meghatározó szerkezeti elemek károsodtak, alapok nyíltak szét, sarkok távolodtak el, födémek feszültek meg, illetve nyílászárók feszültek be. Már 1998-ban jártam olyan házban, melynek nappalijából kiláttam az utcára.

Megörökölt mulasztások

A Kádár-rendszerben adták ki azokat az engedélyeket, amelyek alapján az emberek házaikba be merték építeni ezt az időzített bombát. Mennyiben lehetett volna ezeket a károkat csökkenteni, ha a politika az előző ciklusokban nagyobb figyelmet szentel az ügynek?

Már a 90-es évek közepén látni lehetett, hogy itt egy nagyon komoly problémával állunk szemben, miközben az Ózdi Kohászati Művek salakfeldolgozó üzeme 1996-ban jogutód nélkül megszűnt. Ha az előző ciklusban ezzel az üggyel foglalkoztak volna, akkor ma nem kellene milliárdokat költeni a probléma megoldására, s a semmiről nem tehető családok gondját felvállalni a jelenlegi kormánynak. Úgy gondolom, hogy a felelősség az elmúlt kormányzati ciklusban az adott térségben működő egyéni képviselőket is nagymértékben terheli. Érdekes az ügy megítélése is, hiszen amikor 1998-ban a feladat megoldásához láttam, több polgármester azt mondta: ezt a problémát felejtsem el, mert az nem kezelhető, s politikailag maga alá fog temetni. Szomorú, de az ügynek politikai vagy talán nem is tudom milyen indíttatásból vannak ellendrukkerei is. Egyébként azt hadd jegyezzem meg, hogy az Orbán-kormányt nem terheli sem politikailag, sem jogilag felelősség, mégis az ügy mellé állt. Ugyanis, ha most nem jön ez a segítség, akkor a télen - egyes esetekben - házak omlottak volna az abban lakókra. A feladat megoldására elkülönítésre került 1,8 milliárd forint, melyből ez évben egymilliárd, jövőre 800 millió forint áll rendelkezésünkre.

Elég ez az összeg?

Azt már most is látni lehet, hogy ez az összeg a probléma teljes felszámolására nem elegendő, ennek előreláthatólag a duplájára lesz szükség.

Lehet, hogy lesznek újabb károsodott épületek?

Még lehetnek, de csak rendkívül csekély mértékben. Hiszen akik ilyen anyaggal építették otthonukat, azok évek óta már minden fórumot megjártak problémájuk orvoslása végett. Eddig mindhiába. A problémát teljes mélységében ismerjük.

Melyek voltak az első lépések, hogyan kezdődött a munka?

Az ÉMI Kht. és a Műszaki Egyetem segítségével 1998-ban sikerült a káros folyamatot elemezni, mert a lépéseket minden esetben megelőzik a szakértői vizsgálatok. A kérdésben a belügyi, a gazdasági, a pénzügyi, az agrár, és a környezetvédelmi tárca is egyeztetett. Két évvel ezelőtt, 1999 őszén az érintett települések önkormányzati vezetőit, a megyei építési hatóság szakértőit és négy minisztérium képviselőit hívtam Ózdra. Ezt követően arra kértük a polgármestereket, jelezzék, hogy az általuk irányított településen hány sérült ház található. A károsodás foka alapján öt kategória került kialakításra: az életveszélyes; a nagyon rossz állapotban lévő, de még megmenthető; a jelentősen károsodott; a kismértékben károsodott; és a martinsalak felhasználásával épült, de nem károsodott. A Pénzügyminisztérium idén tavasszal megbízta az ÉMI Kht.-t, hogy 640 ház bevizsgálását végezze el. Ezek után július elején született meg a kormányhatározat a probléma felszámolásáról és a kormányzati segítségnyújtás módjáról. Nekem mint kormánymegbízottnak, a Gyors Újrajkezdés Kht. segítségével kell koordinálnom a munkát, melyet az érintett tárcák államtitkárai és a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság is segít.

Első lépcsőben az érintettek rászorultságát kellett igazolni, mert a kárt szenvedettek az anyagi helyzetüktől és szociális rászorultságuktól függően kapnak segítséget. A kormányhatározat előírta, hogy segítségben csak a korábban építési engedéllyel megépített lakóházak tulajdonosai részesülhetnek. Gazdasági épületről nincs szó. Az igazolások, a tulajdoni lapok beszerzése, valamint a károsultak igénylőlap-kitöltése mind-mind időbe telt.

A tényleges bontási, építési munkák mikor kezdődnek, és mikor költözhetnek be új otthonukba az első lakók?

Szeptemberben megkezdődtek a bontások. A 95 életveszélyessé nyilvánított ház helyett 65 esetben újat építünk. Az építési engedélyeket ezen a héten várjuk. Harmincan vannak viszont, akik használt ingatlant szeretnének vásárolni. Ilyenkor az igazságügyi ingatlanszakértő kimegy a helyszínre és felbecsüli az épületet, mond egy árat. Az eladó is mond egy árat, s meg kell egyezni. A jogszabály túlzottan nagy mozgásteret ebben a kérdésben azonban számomra nem biztosít. A régió pangó ingatlanpiaci területén némi fellendülést hozott ez a folyamat. A bontásra került otthonok tulajdonosai jelenleg szomszédoknál, barátoknál laknak. Amennyiben nincs hová menniük, akkor a helyi önkormányzattal közösen gondoskodunk az elhelyezésükről. Akár még lakbértámogatást is adunk. Megnyugtató, hogy a Baumag Rt. mint főkivitelező a típusterv alapján megépülő házak felépítését 75 napos határidővel vállalta. A várható időjárási viszonyok között ez nem kis teljesítmény. Egyébként amennyiben a házak késve épülnének meg, úgy a vállalat kötbért fizet. Öröm az ürömben, hogy a projekt számos munkahelyet teremt, hiszen a fővállalkozó a két megyében több mint 40 alvállalkozóval dolgoztat.

Volt közbeszerzési eljárás?

Nem, mert az életveszély elhárítása során nem kell ilyen eljárást kiírni, hiszen itt a veszély mihamarabbi megszüntetése a cél, a pályáztatás pedig igencsak időigényes.

Akadnak olyanok, akik elfelejtik, hogy gondjuk három éve szinte meghallgatásra sem talált, most meg irreális igényekkel lépnek fel önökkel szemben?

Igen, de szerencsére elenyészően kis számban. Nekünk egyébként más kormányrendeleteket is figyelembe kell vennünk, például a család létszáma is meghatározza, hogy ki milyen támogatásban részesülhet.

Ellenőrizetlen importáru

Az ön tevékenysége miatt láttak napvilágot azok a cementipart érintő anomáliák, amelyek az ágazat privatizációját jellemezték. Ön mindezek mellett nagy hangsúlyt akar fektetni a minőség kérdésére. A Gazdasági Minisztériumhoz be is nyújtott egy javaslatot, ám erről az utóbbi hetekben nagy csönd van. Jól látom?

Nem. Javaslatomban többek között az importcement minőségének ellenőrzését fogalmaztam meg. A gond jelenleg az, hogy a határon senki nem vizsgálja az áru minőségét és forgalomba hozhatóságát. Egyébként az ellenőrző rendszer 2002-től működni fog. A minőség ellenőrzésében a vám- és pénzügyőrségre jelentős szerep hárul majd. Ezzel mindenki számára azonos, szigorú feltételeket állítunk.

Térjünk rá a belföldi piacra. Ön korábban kiutazott Svájcba a Holcim multinacionális cementipari óriásvállalat székhelyére, ahol a bélapátfalvai cementgyár (Bécem) Rt. bezárása miatt tiltakozó 7 ezer aláírást átadta a tulajdonosoknak. Folyik-e önök között azóta párbeszéd?

A korábbi Holderbank, ma Holcim társaság kelet-közép-európai igazgatója ígéretet tett arra, hogy egyeztetni fogunk, erre azonban azóta sem került sor.

Pedig ön korábban azt mondta, hogy vélhetően a gyárat üzemeltető magyarok statisztikákkal, úgymond megvezették" a tulajdonosokat. Talán ezért is fontos lenne a párbeszéd.

Ez így igaz. Egyébként bizton állítom, hogy a gyár bezárásának nem volt gazdasági oka. Az elmúlt évtized talán legjobb évét tudhatja rövidesen maga mögött a magyar cementipar. Ennek a gyárnak, és az általa előállított 400-500 ezer tonna cementnek lett volna helye ebben az évben és az elkövetkezendő években is, hiszen a kormányprogram az építőipar számára olyan konjunktúrát teremt, amely hatalmas keresletet gerjeszt, többek között a cement iránt. A tulajdonosok mindent megtettek, s energiát, pénzt nem kíméltek, hogy kierőszakolják a bontást. Nagy rutinnal nem kezdeményeztek felszámolást sem, hiszen akkor más is hozzájuthatott volna a gyárhoz. (Mint ahogy korábban több cég is jelentkezett, hogy megvásárolná a kiváló minőségű cementet előállító gyárat.) A Bécem Rt. tevékenységéből kivették a cementgyártást, s jelenleg csak látszattevékenység, a mészkőliszt gyártása folyik. A mészkőbányát viszont kft.-be mentették.

Az ön kezdeményezésére januárban a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) vizsgálni kezdte, hogy a Bécem Rt. felett jogszerűen szerzett-e irányítást 1997-ben a svájci Holderbank (Holcim) és a német Heidelberger-csoport, a másik vizsgálat a hejőcsabai gyárban kialakult helyzetet vette górcső alá, míg a harmadik a cementipar egészét. Hol tart Bélapátfalva ügye?

A június 16-án nyilvánosságra hozott előzetes versenytanácsi álláspont megállapította, hogy a két multinacionális vállalat négy évvel ezelőtt közös irányítást szerzett a Bécem Rt. felett, s ehhez törvénysértő módon nem kértek engedélyt. Érdekes módon itt még a versenytanács úgy vélekedett, hogy az engedélyt meg sem kapták volna, hiszen a cégek a magyarországi cementgyárakat már megszerezték. A versenytanács ezt június 28-án elvetette, mert szerinte nem kellett a GVH engedélye a két cég tulajdonszerzéséhez. Azért az is elgondolkodtató, hogyan lehetséges az, hogy a versenytanács tíz órakor ül össze döntéshozatalra, majd az érintett cégek egyoldalas közleménye már 10 óra 30 perckor a napilapok szerkesztőségeiben vannak! Csak nem tudták, milyen állásfoglalás fog születni? A döntés másnapján Berke Barna, a versenytanács elnöke a határozat visszavonását kérte, mert az egy törvényellenes alapszabályi rendelkezésnek perdöntő jelentőséget tulajdonított. Megdöbbentő, de úgy hoztak meg egy döntést, hogy közben ki sem kérték a cégpapírokat, a hatályos alapszabályt. Hát micsoda vizsgálat ez? Ez pontosan olyan, mintha valakit úgy hallgatna meg tanúként a rendőrség, hogy a személyi igazolványát sem kérik el. Ezt követően a versenytanács a határozatot mégsem vonta vissza. A GVH újabb versenyfelügyeleti eljárást indított a Bécem Rt.-ben 1997-ben létrejött Holderbank-csoporthoz tartozó Breitenburger AG egyéni, illetve a Heidelberger- és a Holderbank-csoport 1999. évi közös irányításszerzésével kapcsolatban. A versenytanács ezután augusztusban módosította álláspontját, s 12 millió forintra bírságolta a cégeket, mert azok nem kértek engedélyt a közös irányításhoz, bár ezt az indoklás szerint engedélyeznie kellett volna a versenytanácsnak. Ezek után döntöttem úgy, hogy a Bécem Rt. ügyében hozott határozatot megalapozatlanság és jogsértés miatt a Fővárosi Bíróságon megtámadom.

Mitől drágul a cement?

Nagy Zoltán, a GVH elnöke nemrég a cementügyet vizsgáló albizottság előtt azt mondta, hogy bármilyen döntést hoznak, azt valamelyik fél úgyis megtámadja. Nincs nehéz helyzetben a versenyhivatal?

A döntést mindkét fél megtámadta, ami jól tükrözi a GVH munkájának értékét, hatékonyságát. A versenyhivatal ténykedését mindvégig elhárító, minimalista magatartás jellemezte. A vizsgálatot egyébként mindenféle kontroll nélkül egy ember végezte. Az árhivatali múlttal rendelkező, nyugdíj előtt álló hölgy munkája levelezésből és jogszabályi idézetek összeállításából állt. Ez így komolytalan! A háttér feltérképezésén egy csapatnak kellett volna dolgozni. Elképesztő, de például a részvénymozgásokra ki sem tért a vizsgálat. Sajnálatos, de úgy telt el egy év, hogy a magyar cementipar külföldi tulajdonosai azt tapasztalhatták, hogy nincsenek versenyjogi, piaci tilalomfák. Ennek az üzenete sokkal messzebb ér, mint maga a cementipar kérdése, a cementprivatizáció ügye. Ez pedig a magyar gazdaság szempontjából rossz mondandót hordoz. A GVH nem, vagy csak csekély mértékben tud megfelelni a feladatoknak.

Ön szerint a GVH működési struktúrája jó?

A rendszer rosszul működik, a struktúra életképtelen. Erre jó példa, hogy Berke Barnának vissza kellett hívnia az egyik eljáró versenytanácstagot, mert az illetőre nyomást gyakorolt a GVH elnöke. A világban az a gyakorlat, hogy a versenyhivatal a kormány alá rendelt operatív szervezet, a versenytanács pedig attól függetlenül végzi munkáját. Nálunk viszont a GVH elnöke munkáltatója a versenytanács tagjainak.

Mi a helyzet a másik cementipari fellegvárral, Hejőcsabával?

Hát ez az ügy egy rémregény. A gyár megvásárlására törekvő, magyar cégekből álló konzorcium 1994-ben megvásárolta a cég többségi részvényeit. Az Agrobanktól E-hitelt vettek fel, s annak fedezeteként a cégtulajdont biztosító részvényeket elhelyezték a banknál. A Mezőbank időközben megvásárolta az Agrobankot, és az új tulajdonosok a magyar konzorcium részvénycsomagját eladták a pályázatvesztes Holderbank-csoporthoz tartozó cégeknek. Mindannak ellenére, hogy a konzorcium mindvégig eleget tett a hitelszerződésben rögzítetteknek, s pontosan fizetett. A külföldi befektetők strómanokon, off-shore cégeken keresztül kerültek birtokba, s 33 százalékos tulajdonnal szereztek menedzsmenti és elővásárlási jogot. Ezzel pedig szinte biztos befutóként érkeztek a teljes privatizációhoz, hiszen ki az, aki ilyen feltételekkel harcba szállt volna a gyár tulajdonjogáért. A magyar konzorcium szerint a letétként szolgáló részvényeket törvénytelenül értékesítette a bank, ezért bírósághoz fordultak.

A perérték több mint 35,5 milliárd forint, melyet a Horn-kormány kezességvállalása miatt - amennyiben a mostani tulajdonosok vesztenek - a költségvetésnek kell megfizetni. Egyébként az ügy maga a 22-es csapdája: ugyanis ha veszít a bíróságon a magyar konzorcium, akkor versenytárs nélkül marad a hazai cementipar, s az árakat bármelyik szereplő gond nélkül emelheti. Talán ez tetten is volt érhető ez év január elején, amikor 18-22 százalékkal emelkedett a cement ára.

Vajon mi indokolta ezt a jelentős drágulást? Ugyanis sem az energiaárak növekedése, sem az infláció mértéke nem lehet oka. Megkérdezte ezt valaki, megkérdezhette? Ha viszont a magyar konzorcium nyer, akkor az előző kormány kezességvállalása miatt jelentős kártérítést kell fizetni a büdzséből.

Ön szerint összességében hogyan végződik a cementügy?

Külön kíváncsi vagyok a kartellvizsgálatra. Ehhez fogható vizsgálat még nem volt Magyarországon. Hogy összességében hogyan ítélem meg a helyzetet? Az elhúzódó vizsgálatok miatt baljós előjeleket látok. Hiszek abban, hogy a cementügyben a bíróság nekünk ad igazat, de félek attól, hogy addigra már helyrehozhatatlan károk keletkeznek. (MTI, SAB-lapszemle - Magyar Nemzet)