Merjünk nagyot álmodni?

A londoni 4M építész stúdió a kelleténél talán több jelentéstartalommal kívánta felruházni azt a koszovói családi házat, amely reményeik szerint friss lendülettel szolgál a fiatal ország építészete számára. Bán Dávid írása.

Vannak nem is olyan távoli helyek, amelyek építészetéről, annak mai fejlődéséről, vagy egyáltalán a jelenlegi általános városképről vajmi keveset tudunk. A délszláv világgal szemben is él egyfajta, kissé vadromantikus elképzelés, a hegyek között megbújó falvakról, a 19. századi balkáni kerekedő házakkal teli városokról, majd a mindezt szépen felülíró, a jugoszláv időszak sokszor dibdáb jellegű betonozott világáról. Persze ez utóbbi periódusnak is megvolt jó pár különös, különleges, a maga módján értékes darabja. Képviseltek egyfajta szokatlan világot, amit nemrég a New York-i MoMA is kiemelt: tavaly komoly tárlatot szentelt a brutalista építészetet képviselő ikonikus, utópisztikus épületeknek a volt jugoszláv térségből. 

A zöld domboldalak által körbeölelt koszovói főváros, Pristina is magán viseli ezt a kettősséget, igaz, az általános utcaképet inkább a szocialista időszak egysíkú tömbházai uralják. Mindezt persze, ha nem is olyan tragikus mértékben, mint számos társa esetében, megtépázta az 1990-es években dúló háború. A két évtizede véget ért fegyveres konfliktus után, a 11 évvel ezelőtt kikiáltott függetlenség új lehetőségeket, lendületet, feléledő optimizmust kívánt nyújtani a fiatal államnak. A főváros stadionja mellett felállított Newborn felirat egyfajta szimbólum lett, amely bejárta a világsajtót is, máig sok ismertetőben reprezentálja Pristinát és magát Koszovót.

A fővároshoz kapcsolódó, lényegében alvóvárosként funkcionáló Čaglavica falucskát ma már szinte csak a jellegtelen családi házak hosszú sora jellemzi. Az autópálya köré épült, bevásárlóközpontokkal, ipari telepekkel a fővárost kiszolgáló település, akárcsak az ország, szintén új életet kíván kezdeni. Az etnikai konfliktusok lecsendesedése után a területen új lendülettel kezdtek családi házak építésébe. A monoton utcaképből határozottan, de mégis a helyi építészeti hagyományokat is tiszteletbe tartva próbált kilépni az a családi ház, amelynek tervezésére tulajdonosa a londoni 4M irodát kérte fel.

A ház, amely méreteiben visszafogottnak egyáltalán nem mondható igyekezett kilépni az agglomeráció és a távolban látható fővárosi betonházainak egyen világából. A domboldalról a közeli városra néző családi villa egyszerre kíván biztonságok, melegséget nyújtani a bentlakók számára, ugyanakkor a nyitottság és a világosság is megjelenik benne. A 850 négyzetméteres monumentális építmény kialakításánál szerettek volna minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyni, mindez azonban kissé ellentmondásba került a túlzott térigényekkel. Igaz, hogy az építkezésénél próbáltak minél nagyobb mértékben újrahasznosított anyagokat felhasználni, az energiaellátásban a takarékosságra törekedni, mindezzel pedig egyfajta mintát mutatni az újgenerációs építkezésekhez. Az elgondolás szép, a megvalósítás megkérdőjelezhető, hiszen méreteivel nem éppen a tervezők által hirdetett fenntarthatóságot képviseli a hatalmas villa.

A megrendelő igényei szerint egy nagyon hatásos, erőt sugárzó, tekintélyt parancsoló épület jött létre, amelynek kaptárszerűen kialakított egységeiben hatalmas, szellős belső tereket alakítottak ki. Az egész épület tájolásában, elrendezésében, a terek és a szintén igen méretes nyílászárók elrendezésében a fény tudatos dinamizmusa játszotta a legfőbb szerepet. A nyers anyaghasználatot, a szigorú – de a külsőben és a belső térben is egyaránt konzekvensen megjelenő – kiszögeléseket az időnként megjelenő faborítások oldják fel, mindezt pedig nagyban rajzolja meg a minden irányból, így a tetővilágítókon keresztül felülről is beáramló fény.

Az teljes épület egyfajta élő szoborstruktúra szeretne lenni, amelyben megjelenik a modernizmus és a kulturális hagyomány szimbolikus mai megjelenése. A tervezők, a megrendelő felkérésére igen komoly szimbolikus jelentéssel szerették volna felruházni az épületet, amely a környezetével összhangban magabiztosságot egy fiatal, felemelkedő nemzet számára követendő mintát, útmutatást jelentene. A házból a stabilitásnak, az új iránynak, a kulturális hagyományon alapuló, inspiráló jövőképnek kellene sugároznia, de a belső kép inkább talán eklektikusra sikerült.

Igaz, a történelmi múlt is a sokrétűségen, a különböző hagyományok keresztútján, azok egymásra utaltságán nyugszik. Koszovó és azon belül Pristina is megélt a kultúrák, a vallások különbözőségéből fakadó számos hullámvölgyet, de a békés egymás mellett élésen, a sokszínűség egymást erősítő hatásán alapuló aranykort is. Noha alig egy évtizeddel ezelőtt még durva összetűzésekre került sor az itt élő különböző nemzetiségek között, a mai alkotmány már vallási toleranciát hirdet, így jól megfér egymás mellett a nagyjából hasonló méretű iszlám és keresztény vallási közösség. Épp ezt a pozitív eklektizmust, a hagyományok összetettségét szerette volna több-kevesebb sikerrel megragadni és kialakításával, fenntartható szemléletével iránymutatást nyújtani a főváros melletti klímabarát villa.

Bán Dávid