Miért eladhatatlan még most is egy ingatlan?

Nagyméretű, felsőbb szinten elhelyezkedő, lift nélküli, évtizedekkel ezelőtt épült, korszerűtlen fűtéssel ellátott, környékén szokatlan minőségű és kialakítású vagy éppen 60-70 millió forintnál drágább, rossz árképzésű lakásokat lehetetlen most eladni. Íme egy kutatás mely bemutatja, pontosan melyek ezek a nehezen vagy egyáltalán nem eladható lakások.

Miközben már hónapok óta az ingatlanpiac fellendüléséről szólnak a hírek, erről nyilatkoznak az ingatlanközvetítők, és ugyanezt mutatják a KSH számai is, mégis akadnak olyan ingatlanok, melyek tulajdonosai hitetlenkedve látják, hogy a nagy vásárlási kedv ellenére sem találnak érdeklődőt a lakásukra. De milyen lakásokat lehetetlen most eladni?
 

Nem kellenek a nagy lakások

Szinte minden ingatlanközvetítő elsőként a nagyméretű lakások eladhatatlanságára hívta fel a figyelmet. Sebestyén Tamás a XIV. és XVI. kerületi Balla Ingatlanirodák vezetője és Schneider Zoltán, a belvárosi iroda vezetője is első helyen a 90-100 négyzetméternél nagyobb lakásokat említette, mint eladhatatlan kategóriát.

Schneider Zoltán szerint ezek esetében csak fokozza a problémát, ha felsőbb szintek valamelyikén helyezkedik el a lakás, miközben a házban nincs lift. Szerinte ezek azok a típusú ingatlanok, melyekre még jóformán akkor sincs kereslet, ha nagyon olcsón próbálják eladni őket. Sebestyén Tamás pedig úgy vélekedett, hogy egy nagypolgári lakás egy rossz árképzéssel hosszú hónapokra vagy akár évekre is beragadhat az ingatlanpiacon.

Hasonlóképpen írta le az eladhatatlan lakások kategóriáját Nagy Csaba, a XI. kerületi Balla Ingatlanirodák szakmai vezetője, aki szerint a több évtizede épült, nagy alapterületű, korszerűtlen fűtéssel ellátott, sok-sok szobás, nagy belmagasságú ingatlanokat most is lehetetlen eladni. Ezek a nagyméretű ingatlanok lehetnek akár családi házak, akár lakások, ilyen adottágokkal nem keresik őket a vevők.
 

Sem a nagy értékű ingatlanok

Az ingatlanközvetítők által második leggyakrabban említett kategória a nagy értékű ingatlanoké volt. Ez Nagy Csaba szerint a XI. kerületben a 60-70 millió forintnál drágább családi házakat jelenti, míg Sebestyén Tamás 60-80 millió forint fölé lőtte be az árat a XIV. és XVI. kerület esetében. Ezek az ingatlanok Sebestyén Tamás szerint ráadásul sok esetben előnytelen elhelyezkedésű, nagyobb, régi és leromlott állapotú családi házak.

Nagy Andrea, a III. kerületi iroda vezetője viszont a kritikus árszintet 100 millió forintra tette, de arra is felhívta a figyelmet, hogy az agglomerációban a határt már 45 millió forintnál meghúzzák a vevők.

Rácz Gyula László, a XVIII. kerületi iroda szakmai vezetője szerint már azzal is gond lehet, amikor egy városrészben olyan ingatlant próbálnak eladni, melynek minősége, kialakítása és ára szokatlan az adott környéken: például egy minden luxussal felszerelt, és így drága villát, ami elüt a városrész ingatlanjainak átlagától.
 

Vagy a túlárazott ingatlanok

Az előbb említett adottságokon túl azonban alapvetően árfüggő, hogy milyen lakást lehet értékesíteni, és melyet nem - jelezték az ingatlanközvetítők. Jellemzően az erősen túlárazott lakások ragadnak be - szögezte le Kántor Istvánné a X. és XVII. kerületi iroda szakmai vezetője. De Nagy Andrea is így látja és mint mondta: a túlárazott ingatlanok nem eladhatók, illetve elsősorban ár kérdése most is, hogy mi az ami értékesíthető az ingatlanpiacon, és mi az ami nem.

Schneider Zoltán is erről az oldaláról fogta meg a problémát, amikor úgy fogalmazott: minden ingatlannak megvan a vevője, ha az ára rendben van. Példaként az olyan keskeny belső udvari, földszinten elhelyezkedő lakásokat említette, melyek ugyan nem jelentenek vonzó otthont az adottságaikat tekintve, azonban van az az ár, melyért ezeket is megveszik, ha a méretük megfelelő.

Sebestyén Tamás is arra hívta fel a figyelmet, hogy az erős keresleti piac ellenére is nagyon óvatosan és ésszerűen kell beárazni az eladó ingatlanokat, mert “könnyen alá és fölé is lehet lőni akár egy panelt, vagy kis garzont is".
 

De akadnak más problémák is

Kántor Istvánné a rossz árképzésen túl még a rossz hírű környéken lévő lakásokat, valamint a nem tiszta jogi hátterű ingatlanokat sorolta a nehezen eladható kategóriába. Schneider Zoltán szerint szintén nehezen értékesíthetők azok a belvárosi ingatlanok, ahol a homlokzat vagy a lépcsőház “katasztrofális állapotban" van. A társasház ilyenkor általában eladósodott, és esély sincs a felújításra. A vevők pedig alaposan utánajárnak vásárlás előtt a társasház helyzetének, felhívják a közös képviselőt, akinek szavaiból aztán kiderül, hogy nincs pénz, nem várhatók felújítások, így el is rettenti a potenciális vásárlókat.

Egy másik kérdéses kategória, a nagyobb, forgalmas utakra néző ingatlan, ahol éjjel-nappal állandó a zaj, folyamatosan buszok közlekednek, szellőztetni nem lehet. Schneider Zoltán szerint ezek irodának, rendelőnek, esetleg rövid távú bérbeadásában érdekeltek számára eladhatók, hiszen egy-egy iroda számára jó helyet jelent mondjuk egy Rákóczi út esetében a mindenki által ismert, könnyen megtalálható cím. Tény azonban, hogy ezek az irodák is inkább az udvari kilátást kedvelik, hiszen az csendesebb, nyugodtabb elhelyezkedést jelent.
 

Keresztbe tett a CSOK a családi házaknak

Végül pedig Nagy Csaba arra a szembetűnő változásra is felhívta a figyelmet, hogy az utóbbi időben rendkívüli módon megcsappant a kereslet a használt családi házak iránt. Ezek iránt a tavalyi évben a 60-70 millió forintos árszintig még jelentősebb kereslet mutatkozott, idén azonban a 10+10 milliós CSOK miatt kevesebb mint felére mérséklődött az érdeklődők száma. Ezek helyett most a új szintráépítéseket és telkeket szeretnének vásárolni az érdeklődők.

forrás: sajtóközlemény