építészet : környezet : innováció

Miskolc Bodótetõ tervpályázat városi lakóegyüttes (szomszédsági egység) létrehozására

A 8. bírálati sorszámú pályamû

A 8. bírálati sorszámú pályamû.
Szerzői: Szepesi Viktor (AULA Építésziroda Kft), Fadgyas Győző, Nyeste Ildikó, Varga Illés, Füzesséry Zoltán, Bordi János, Csiha Katalin.

 

 

Biztos, hogy a Bodótető Miskolc egyik legnagyszerűbb lehetősége, amennyiben a jövendőbeli fejlesztő piacképes lakóingatlanokhoz keres összefüggő területet, illetve ha a miskolci ember új lakóhelyét kiemelkedően szép, és jó adottságokkal bíró új övezetben keresi. Időben is messze mutató kvalitások az itteniek: nem csupán arról van szó, hogy egy periódusban épült, egységes arculatú, de mégis változatos építészeti együttesben a legtöbben szeretünk lakni, hanem lehetőség szerint több emberöltőn keresztül, folyamatosan magas életminőségben, újkeletű fogalommal élve, fenntartható keretek közt szabadon akarunk lakni. Törekvéseinkben sok az ellentmondás: biztonságban akarjuk tudni családunkat, de nem bezárva; természetre vágyunk, de lehetőleg a városközponthoz közel; az energiákat függetlenül és ellenőrizhetően akarjuk használni, de kényelemben, lehetőleg minél kevesebb utánajárással, satöbbi. A Bodótető-jellegű városfejlődési állomásoknak tudniuk kell kibékíteni ezeket a valós vagy vélt ellentmondásokat.

 

 

A városból nyugatra, a Bükk felé kivezető völgy tágas, levegős hely, déli lejtőjét régtöl fogva gyümölcsösök tarkítják - természetesen. Nagyon jó itt nekik. Arrébb aztán szurdokká szűkül, a "Huták"- nál megint csak kiváló mikroklímát teremtve. A napos domboldalak és -gerincek egyik utolsó, legkeletebbi, a gyümölcsösök hangulatát a város szívébe lopó nyúlványa a Bodótető. Közel kelet-nyugati lankás háta szélesen fordul a Nap felé, elsőrangú helyet kínálva a napenergiát passzívan és aktívan használó épületeknek.

A beépítés alapvetően a hegy vonalát követi, kelet-nyugati, sorház jellegű épületekkel a terület legnagyobb részén, ami a már meglévő keleti, keretes, dél felé fölbontott beépítésbe hasonló jellegű tömbökkel vált át. A sorház-jellegű tömbök a keresztirányú átlátás biztosítása érdekében vetődésekkel tagoltak. Északi oldalukra alaprajzilag alárendelt helyiségeket érdemes tervezni - konyha, fürdő, esetleg dolgozószoba - hogy déli oldaluk a nappalival, étkezővel, télikerttel kitárulkozhasson a napfénynek. Itt érdemes lakásonként egy saját ki kertet kialakítani, ami az amúgy körülkerített és közösen fönntartott tömbtelektöl valamelyest szeparálható. A kelet-nyugati telepítésnek a magas naphőnyereség mellett hátránya a szélörvényesség, ami ellen az épületsávok északi oldalán telepített viszonylag magas növényzettel kell védekezni. Ez a növényzet a családi intimszféra északi szomszédok elöli rejtésére is kiválóan alkalmas.

 

 

A szabályozási tervben a dombgerincen végigfutó, a közpark felől a városmag felé mutató sétány szépen kialakítható, javaslatunkban csak alakjában és tagolásában módosítottuk, a mandulaformájú teresedésekben tagoló kertépítészetre, esetleg vízfelületre alkalmas helyeket teremtve. A keretes jellegű tömböktől nyugatra a keresztutcák vegyes használatú lakóutak, kizárólag a helyiek használatára. A lakásokhoz szükséges parkolóhelyeket a belső tömbökben a dombgerinc adottságait kihasználva, viszonylag könnyen ki lehetne alakítani terepszint alatt a lakóépületektől függetlenül, a garázsnak megfelelő ideális alaprajzzal, a lakóházakat pince nélkül építve. A területet szegélyező keskeny telektömbök esetében - így az általunk választott "B"-jelű teleknél is -, ahol a lejtés is hirtelen meredekké válik, már nem ilyen egyszerű a gépkocsik rejtett és biztonságos elhelyezése. A telek keskeny, épületenként kialakított lehajtókkal a szintkülönbség áthidalhatatlan. Vagy állhatnának az autók az előkertben, fedetten, de így az utcaképben a garázskapuk dominálnának. Ezt sem akartuk, ezért választottuk a teljes alápincézést és a házak alatti kétirányú végigközlekedést. Az alápincézés részben vagy egészben a lejtős terep lépcsős beépítése miatt amúgy is szükségessé vált volna illetve a tervezett épületek gépészeti helyigénye is nagyobb a ma megszokottnál; azt is pincében akartuk biztosítani. Az épületlánc végein a ki- és behajtásnál lámpás kapcsolatot terveztünk, ami a napi kb. 30 autó forgalmát kényelmesen irányíthatja. A legtöbb lakáshoz két autóhelyet tudunk biztosítani - amit egy nagycsaládi 120 m2-es lakás esetén legtöbbször ki is használnak. Ha két beállóra nincs szükség, a fennmaradó pincei hely könnyen raktárrá, műhellyé alakítható.

 

 

A 21 lakásból 18 db kétszintes, 3 db pedig a pinceszinten - a hegyoldalból kibukkanva - helyezkedik el. A pinceszinti lakások zöldteteje a fölötte lévő kétszintes lakások egyéni kiskertje, míg a közös kertrészbe az ikerházak közötti lépcsős lejárón lehet lejutni. Az épületeket mi sorház jellegűeknek nevezzük az utcaképi megjelenésük miatt, bár valójában egymásra tolt ikerházak, melyek bütüről, azaz a házak közötti sliccekből közelíthetők meg. Így intimebb a bejárat és mivel a lakást hosszoldalon közelítjük meg, kedvezőbb lehet az alaprajz, nem olyan csőszerű, mint egy sorháznál. A központi lépcsőtértől északra a kevésbé fényigényes helyiségeket, míg a panoráma irányába a főhelyiségeket helyeztük. Délre a völgy felé nézően besüllyesztett télikerteket terveztünk, ami hosszú távon az év legnagyobb részében passzív módon alapvetően hozzájárulhat a lakás energiaháztartásához.

A döntött síkú tetőtéri tömbök déli oldalára nagy hatásfokú, vákuumcsöves-kollektormezőt terveztünk a napenergia aktív hasznosítására, melyhez a szükséges nagytérfogatú víztartályokat a pincében helyeztük el. Ekkora tetőfelületről már célszerű a csapadékvíz felfogása, mellyel a teljes kert öntözése megoldható. A vízgyűjtő ciszternát a telek legmélyebb pontján, a délkeleti sarokban helyeztük el, ahonnan szivattyú juttatja a vizet a magasabban fekvő öntözőberendezésekhez.

A lakások fűtését gazdaságossági és flexibilitási szempontból az egész tömböt összefogóan javasoljuk megoldani. Erre a célra a keleti garázslehajtó mellett a pincéből nyílóan kazánház-hőközpontot terveztünk, ahonnan a lakásonkénti hőmennyiséget mérve, szabályozva, felügyelettel biztosítható a fűtés. Ez a megoldás a későbbiekben egy energiaár-változás esetén a fűtőanyag váltását is egy kazán cseréjével viszonylag flexibilissé teszi. Lakásonként egyedi fatüzelésü kiegészítő fűtést terveztünk, ami az átmeneti időszakokban hasznos, lakásélményben pedig kellemes. Ekkora együtt üzemeltetett lakótömbnél már érdemes a hővisszanyerés gondolatával is foglalkozni, javaslatunk szerint ez gazdaságosan történhet a szennyvíz hulladékhőjéből, mellyel a fűtési vizet lehetne előmelegíteni.

 

 

Az épületek anyagainak kiválasztásakor próbáltunk olyan szépen öregedő, természetes anyagokat keresni, melyek az energiatudatos építészet céljait hatékonyan szolgálják, és egyben Miskolc építészeti képében is megszokottak, otthonosak. Így választottuk a nagy hagyományokkal rendelkező klinkert, melyből nagyon jó hőtechnikai tulajdonságokkal bíró réteges falazat építhető. A tetőtér kiszellőztetett fa könnyűszerkezetes, a tetőidom sávos fémlemez-fedésű vastaglégréses hidegtető.

vélemény írásához jelentkezzen be »