Nagyvárad még várhat Szent Lászlóra és Zsigmondra

A nagyváradi vár uniós forrásból megvalósuló felújításába továbbra sem férhet bele a várudvaron található, Szent László és Zsigmond temetkezési helyéül szolgáló székesegyház feltárása és bemutatása. Kovács Olivér cikke.

A pusztulás évei, évtizedei után tavasszal végre elkezdődhetett a nagyváradi vár helyreállítása. A rehabilitáció során a korábbi receptet követik: a várat övező külső terület néhány évvel ezelőtti felújítása, parkosítása után most a bástyákon belüli épületeken dolgoznak, hogy eljussanak majd a legbelső palota-ötszöghöz.

„A felújítás kezdete óta eltelt hónapokban 18. századi épületrészeket, azon belül néhány falat bontottak, amelyeket előzőleg felmértek, illetve lefotóztak. A statikusok azzal érveltek, hogy nem lehet garantálni a megerősítést, így biztonságosabb a bontás, majd a visszafalazás. Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy csupán puszta falak bontására került sor, épületdíszt, tagolóelemet nem érintett a munka. Mind a kivitelezői, mind a restaurátori csapat rendkívül elkötelezett a vár szakszerű megújítása mellett" - mondta el a műemlékem.hu-nak Emődi Tamás művészettörténész. Hangsúlyozta: fontos és örvendetes, hogy végre elkezdődhetett a helyreállítás, s az új, tervezett funkciókkal garantálható lesz az épületegyüttes későbbi fenntartása is.

 

 

A nagyváradi vár nem csak kárpát-medencei, de európai egyetemes értékét tekintve is kiemelkedő. Szent László monostort és püspöki székhelyet alapított ezen a helyen, azonban a székesegyház a király halálakor még valószínűleg nem volt készen. A királyt így Somogyváron temették el, s csak később szállították át a földi maradványait Váradra. A legenda szerint a holttestet szállító kocsi magától gördült a városba, azonban ez csak az első volt a székesegyháznak a 12-15. században hírnevet és tekintélyt hozó csodák közül. László sírjánál a feljegyzések szerint több zarándok is meggyógyult, így mind fontosabbá vált az országban a király és Nagyvárad kultusza. Szentté avatásakor, 1192-ben felnyitották a sírt, átépítették, a fejet pedig leválasztották a testtől és a sír fölött ereklyetartóban, hermában helyezték el. A sírra tették László kürtjét és csatabárdját is.

A váradi székesegyház, mint temetkező hely, népszerű volt mind az uralkodó családok, mind a nemesség és főpapok körében. Elsőként II. Istvánt temették el 1131-ben a nagy tekintélyű előd közelében, Váradhegyfokon, a premontrei kolostorban. Ugyan a tatárok feldúlták a várost és a püspöki székhelyet (a pusztításról a szemtanú Rogerius főesperes számolt be a Siralmas ének című munkájában) a sír sorsáról nem tudunk: a koponyát tartalmazó herma mindenesetre biztosan épen maradt a 15. század elejéig: ekkor, 1406-ban semmisült meg az eredeti ereklyetartó a székesegyházat pusztító tűzvészben. Szent László fejereklyéjének a lovagkirályt rendkívül tisztelő és eszményének tartó Luxemburgi Zsigmond, aki német-római császárként kora legnagyobb tekintélyű európai uralkodója volt (korábban aranyozott Szent László lovasszobrot állíttatott a székesegyház elé) készíttetett új hermát. Őt is a szent király közelében temették el 1437-ben bekövetkezett halála után. Első felesége, Anjou Mária már korábban itt kapott végső nyughelyet.

 

 

A 16. században a törökök többször is pusztították a várost és a várat, azonban komoly károkat okozott a székesegyházban Varkoch Tamás sikeres ostroma is, aki Izabellának foglalta el az erősséget 1556-ban. A romossá vált területen 1570 után építették ki a ma látható, ötszög alaprajzú külső vár alapjait, a reneszánsz kori, tűzfegyvereken alapuló hadviselés szellemében. A mai belső ötszög nyugati szárnyának kiépítését Bethlen Gábor kezdte el 1619-től. Ekkor a középkori székesegyház már nem állt, sőt, köveinek egy részét felhasználták a vár, illetve palota építésekor.

Bethlen Gábor palotáját és várát a Báthoriak, majd a Rákócziak építették tovább, azonban 1660-ban bevette a török – visszafoglalni csak 1692-ben sikerült. Ezután osztrák helyőrség költözött a várba, s megkezdődött a belső ötszög kibővítése, valamint a bástyák és az egykori palota között épületeket emeltek. A fejedelemségkori reneszánsz palotát ekkor építették át a mai magasságára, s alakították ki a vártemplomot.

A katonaság birtokolta a várat egészen az 1990-es évek közepéig. Ekkor adták át ugyancsak leromlott állapotban a városnak. A 20. század második felében a vár körül panelházakat emeltek, jelenleg a nyugati kapuval szemben ortodox templomot építenek – ezekkel szétdarabolták a város eredeti szerkezetét. A város vezetését azonban már jó ideje foglalkoztatta a vár rehabilitációja.

Véletlenül került elő a halotti korona és a székesegyház fala: a cikk folytatása és képgaléria a műemlékem.hu magazinjában.

szöveg és fotó: Kovács Olivér