Tisztelt Lakos Dániel!

Nyílt levelére az alábbi választ adom:

A pályázat egy hónapos határidejének bírálatával nem tudok egyet érteni. 2002-ben, amikor magam is pályáztam a 2003-as Velencei Képzőművészeti Biennálé magyar pavilonjának kurátori posztjára, már májusban elkezdtem tárgyalni a művészekkel a pályázatról és annak szövegezéséről. A Biennálé ténykérdés, a téma kiírása a világhálón nyomon követhető, a pályázási lehetőség senkit sem érhet meglepetésként. A beadási időtartam alatt a két jelentkezőn kívül senki sem jelezte részvételi szándékát, illetve nem emelt senki kifogást az idő rövidsége miatt, ezért nem tudom, kik estek el a részvétel lehetőségétől. A pályázatot egyébként szerintem is üdvösebb lenne korábbra tenni, az időzítésnek azonban prózai akadályai vannak: amíg a rendező szerv nem tudja, hogy milyen költségvetési forrás áll rendelkezésére, addig nem tud mire pályázatot kiírni, és a pályázók is joggal várják el, hogy milyen pénzügyi feltételekkel lehet egy projektet megtervezni.

A beérkezett pályázatok száma miatt a pályázati határidő meghosszabbítása lehetőségként a bíráló bizottság ülésén is felmerült, de mindnyájan úgy láttuk, hogy ettől effektív eredmény nem várható. Ugyanez a helyzet egy esetleges újabb pályázat kiírásával. Úgy gondolom, hogy akit a kurátori feladat ellátása és a kiírt téma komolyan érdekelt, annak módjában állt ezt jelezni. Miután a felkért szakmai bizottság a két benyújtott pályázat egyikét sem találta megvalósításra javasolhatónak, csak a pályázati kiírásnak megfelelően tudtam eljárni, és a velencei felkészülés érdekében saját hatáskörben igyekszem a leendő magyar kiállításról gondoskodni.

Levelének azt a feltételezését, miszerint nemzeti biztosként bármiféle érdekem fűződne a részt vevő építész kiválasztásához, sőt, prekoncepcióval rendelkeztem volna arra vonatkozóan, hogy ki szerepelhetne az idei rendezvényen, a leghatározottabban el kell utasítanom. Ha ilyen szándékom lett volna, akkor nem írtam volna ki pályázatot, hanem visszatértem volna a korábbi évek gyakorlatához, amikor semmilyen pályázat nem volt: a nemzeti biztos saját maga döntötte el, hogy mit kíván kiállítani Velencében.

Az Építészeti Biennálén való részvétel sikeressége közös érdekünk. A nemzeti biztos mostani döntési lehetősége pusztán azt a célt szolgálja, hogy a sikertelen pályázati procedúra után a lehető legjobb helyzetet teremtse meg. Ennek tükrében a kiállítási ötletét, miszerint a magyar pavilon 2006-ban maradjon üres, amely "mindennél jobban kifejezné a mai magyar építészet állapotát" köszönettel vettem, de rossz ötletnek tartom.

Üdvözlettel:

Petrányi Zsolt