Ha Esztergomra gondolunk a bazilika, a vár jut általában eszünkbe és csak utána foglalkozunk gondolatban a várossal. Ezt nyilván a város vezetői is érzik és tudják, ezért az utóbbi időben sok mindent tettek a város polgári részének felemelkedése érdekében. A korszerűsítések egyik súlypontja a város főtere, a Széchenyi tér és környéke. A fejlesztés folyamatos, és a vezetők terveinek ismeretében még sok érdekességgel, kuriózummal szolgál majd.

Maga a Széchenyi tér néhány évvel ezelőtt még a szokásos vidéki kisvárosi főterek kicsit unalmas, álmos hangulatát sugározta. A városon átmenő utak kikerülik, így némileg rejtve van, úgy kell megtalálni. Miután a nagyvilági pezsgés elkerüli, a gyér átmenő forgalom, a hivatali ügyek miatt arra sétálók és kényelmesen parkolók, továbbá a kíváncsiságból a térre bekukkantók furcsa egyvelege még bizonytalanabbá, áttekinthetetlenebbé tette az összképet.  Volt ugyan néhány szép épülete, de esztergomi viszonylatban mégsem annyira kiemelkedő műemlékek, hogy turista tömegeket vonzottak volna.

Ma a tér sétatér és egyben a város fóruma. Az átépítés során mindenhez hozzányúltak A tatarozott homlokzatok mellett a tér új burkolatot kapott, medencékkel, szobrokkal, utcabútorokkal népesítették be, és természetesen a közvilágítást is átépítették.

Az Esztergomban egyre jobban elterjedő – akár városi védjegyként is kezelendő – "Esztergom" nevű nosztalgikus, archaizáló oszlop-lámpatest egységek jelentek meg a téren, egységesen 70 W fémhalogénlámpás változatban (1. kép). A sealsafe optikával rendelkező lámpatestek amellett, hogy esztétikusak, modernségükkel új világítási kultúrát is képviselnek, és nagyban növelik a világítás minőségét.

A fémhalogénlámpás közvilágítás kuriózumnak számít, az utóbbi időben lett népszerű. Az ötvenes- hatvanas években a higanylámpák megjelenésével fokozatosan kiszorultak az utcai világításból a normálizzólámpák és a fénycsövek. A higanylámpák térhódítása a nagynyomású nátriumlámpák megjelenéséig folytatódott.

Itthon a Tungsram gyár a hatvanas évek végén megjelent a 400 W teljesítményű csőbúrás kivitelű nátriumlámpával. A kísérleti gyártás idején a budai váralagút új, máig működő, világítását szemelték ki próbaterepnek. Rövidesen a gyár a 400 W fémhalogénlámpát is elkezdte gyártani. Mivel ez fényporbevonatos változatban készült, így a korábbi higanylámpás lámpatestek alkalmasak voltak e fényforrások befogadására, csupán áramköri szerelvényeket kellett cserélni bennük.

A fémhalogénlámpás kísérleti útvonalat az akkori Népköztársaság útja, később a Nagykörút jelentette. Bár mindenki a fémhalogénlámpában látta a közvilágítási jövőt - hiszen hasonlított a már megszokott higanylámpás világításhoz, de sokkal jobb fényhasznosítással rendelkezett, és lényegesen kedvezőbb színvisszaadásával a városi környezetben igen szimpatikus benyomást keltett - a kísérletezgetés után eltűnt a hazai közvilágítási palettáról. Közbejött ugyanis az első olajválság, és a gazdasági krízis a világítási berendezéseknél az igen gazdaságos nagynyomású nátriumlámpás közvilágítás térhódítását eredményezte. Rosszmájúan megjegyezhetnénk, ekkortól esténként besárgult az ország.

Ma, amikor a városközpontok megújulnak, üzletek, szórakozóhelyek „lépnek ki” az utcákra, terekre fontossá vált az üzletbelsőkhöz illeszkedő jó színérzet is, amit sötétedés után a fémhalogénlámpás világítás tud leginkább megvalósítani. A világítás minőségéhez azonban esztétikai igény is társult, és a dekorációs ihletésű lámpatestek tömegének  megszületéséhez is alkalmassá vált a kis teljesítményű fémhalogénlámpák gazdag választéka.

Az esztergomi  lámpatestek azonban ennél az igénynél többet nyújtanak, mivel az esztétikai követelményen túlmutatva, célra szerkesztett optikájukkal a kívánt fényeloszlást biztosítják, és a már említett sealsafe technikával a berendezés hatásfokát szinten tartják. A sealsafe szó egyébként azt a módszert „takarja” amikor a lámpatest megkívánt fényeloszlását biztosító tükröt a lámpatér védőbúrájával összeépítik, így semmilyen szennyeződés nem juthat a fényforrás közelébe. Maga a fényforrás a lámpatérbe csak a foglalattal együtt kerülhet, a foglalatot pedig körben tömítik.

Ha a közvilágítást az esti kép első, alapvető létesítményének tekintjük, minden bizonnyal második lépcsőnek vehetjük az általános díszvilágítást. Itt ugyanis erről is beszélhetünk. Az országban egyedülállóként a Széchenyi tér  összes épületét megvilágították. A közvilágításhoz illesztve az épületek fehér színű derítést kaptak az oszlopokra szerelt kisméretű fémhalogénlámpás fényvetők segítségével (2. kép).

 

A téren 22 épületet világítottak meg ily módon, de a legfrekventáltabb hat épület kiemelt világítást is kapott (Ezt tekinthetjük a világítás harmadik fokozatának). Így az 1862-ben romantikus stílusban épült postahivatal is, melyet az előtte álló oszlopokon elhelyezett fényvetőkön kívül az épület előtti burkolatba süllyesztett és a homlokzatra felszerelt lámpatestekkel együtt világítottak meg (3. kép).  A világítás színe itt is illeszkedett a térvilágításhoz, vagyis fehér színű fémhalogénlámpás és fénycsöves lámpatestek alkotják a berendezést.    

Ugyancsak kiemelten, de nem tagoltan, a teljes épületet egységesen megmutató díszvilágítással látták el a postaépület második szomszédjaként álló, 1768-ban épült emeletes, manzárdtetős Gróh- vagy Szerencsés-házat (4. kép), melynek bájos falifülkéje és rokokó  ablakdíszei megkapó, különleges élményt jelentenek. Itt a fehér színű világítás még inkább indokolt, mint a postaépületnél, mivel a homlokzati kellemes kék színt ez a világítás adja vissza a „legélethűbben”.

A tölcsér alakú tér szűkülő részén szinte egymással szemben áll két, a tér polgári házaihoz képest hatalmas méretű palota. A kétemeletes, oromfalas, női szoborral díszített Régi Takarékpénztár épületét Hild József 1860-ban romantikus stílusban építette. A díszvilágítás a homlokzat legjellemzőbb részleteit igyekezett kidomborítani. Ezt a rendelkezésre álló eszközökkel és lámpatest-elhelyezési lehetőségekkel sikerült is megoldani. Az 5. képről szinte „leolvashatóak” a lámpatest pozíciók, így a világítás felépítése is.

A fehér színű világítás kialakításának egyik fő kérdése az volt, mennyire fontos a külön kiemelése az oromfalnak, illetve az oda szerelt vonalas fénycsöves lámpatestek vajon képesek-e a címeres nőalak árnyékmentes, jó benyomást keltő láttatására. A 6. kép gondolom választ ad erre a kérdésre.

A szemközti Bíróság épülete kupolapárjával és két nagy, továbbá hét kis timpanonjával kicsit „kilóg” az építészeti összképből. A világítás is ennek megfelelően kezeli. Itt ugyanis nem csak a már másutt is alkalmazott  fémhalogénlámpás és fénycsöves világításeffektek összegzése alkotja a komplett világítást, hanem meleg sárga színű nátriumlámpás egységek is szerepelnek (7. kép).  Igaz ezeket csak a sötét színű kupolák körbevilágításához használták.

A tér leglátványosabb és legértékesebb épülete a kiöblösödő teret lezáró Városháza, a hajdani Bottyán palota, mely már messziről magára von minden tekintetet (8. kép). 1698-ban, amikor az épület Bottyán János kurucgenerális tulajdonába került, a palota még földszintes volt. Harminc év múlva, már városi tulajdonként, emeletet húztak rá.

A palota legszebb része a jón pillérekkel tagolt középrizalit, melyet a város címerét magában foglaló timpanon zár le. A vörös márványból készült kapu feletti erkély kőkorlátját a város hajdani pallosjogának jelképe díszíti (9. kép).

A nátriumlámpás világításnak itt különös jelentősége van, hiszen – mint említettem –  a tér köz- és díszvilágítása fehér színű, így ezzel is külön hangsúlyt kapott e súlyponti épület. Viszont a sárga színű világítási környezetből fehér színnel hatásosan lehetett kiemelni a homlokzati díszeket és az árkádos átjárót is (11. kép), mely így kettős sziluett játékkal (fény-árnyék, sárga-fehér) még emlékezetesebbé teszi az esti látványt.

 

A tér fókuszában álló, sokalakos Szentháromság szobor-kompozíció díszvilágítását csak járószintbe süllyesztett lámpatestekkel lehetett megoldani (12. kép). A fehér színű világítás felépítése három lépcsős. Az emlékmű szélén álló, magyar szenteket megformázó alsó figurák egyedi kiemelést kaptak (13. kép), a kompozíció közepén található külföldi szentek szobrait általános derítéssel látták el, míg a baldachin tetején trónoló Szentháromság-allegóriát távolról, fókuszált fénnyel próbálták kihangsúlyozni.

Különösen ez utóbbi nehéz feladat, mivel az árnyékosság elkerülése miatt csak viszonylag messziről, lapos szögben beállított, forgásszimmetrikus optikával lehet világítani, viszont a járószintbe süllyesztett lámpatestek ilyen jellegű beállíthatóságának geometriai korlátai vannak. A komplett világítás igényes kialakítására jellemző, hogy szinte minden lámpatestbe különböző optikát szereltek. Itt is érdemes felfigyelni a  fehér színű szobor és a mögötte lévő sárga városházi épület kontrasztjára, mely külön esztétikai élvezetet nyújt.

A Széchenyi-tér életében a mostani karácsony újabb továbblépést hozott. Itt rendezték a helyi karácsonyi vásárt, színpadot állítottak fel, és ideiglenes műjégpályát építettek. A szórakozás a vásárlás hangulatát sötétedés után a karácsonyi fények is emelték, ragaszkodva logikánkhoz, a tér negyedik szintű világítását alkotva.  Az elárusító bódék, a kis fák LED-es díszítő világítást kaptak és a túloldali kandeláberekre karácsonyi motívumokat szereltek (14. kép).

A Szentháromság szobor köré applikált hatalmas adventi koszorút is LED-es karácsonyi fényekkel vonták be, míg a koszorú nagy méretű gyertyái a közelgő karácsonyra figyelmeztettek. A 15. képen egy gyertya világít, de tudjuk, adventkor ez még csak a kezdet.

 

Esztergom újból felépítette, este is kompletté tette a Széchenyi teret, tehát ilyen értelemben semmiképpen sem a kezdetről beszélhetünk, sőt úgy gondolom, ma ez a város Magyarországon a legvilágosabb, legjobban megvilágított település. Ennek ellenére arra számítok, hogy a „Széchenyi téri világítási effektus” tovább terjed a városban és a jövőben újabb esti meglepetésekkel találkozhatunk. 

 

Deme László
Lisys Fényrendszer Zrt.

 

---

Megoldandó világítástechnikai feladata van? Válaszolunk.