Részletek a BÉK honlapján közölt interjúból

Emődi-Kiss Tamás: A pályázati anyagukból kitűnik, hogy az intézmény önfinanszírózó működésre törekszik. Tartható a kulturális misszió dominanciája a szükséges bevétel-biztosító tevékenység mellett?

dr. Rév András: A központ fő profiljában foglaltak nem hoznak elegendő bevételt, ez látható, ezért kerestünk más lehetőségeket, amelyek ehhez kapcsolhatók: termékismertetők, konferenciák, egy kulturális internet-lap működtetése. Ezek, és az estleges továbbiak igyekeznek tematikusan kiegészíteni a fő tevékenységet, miközben bevételt produkálnak.

Nagy Bálint: Ezen túl a szervezett rendezvények – például koncertek, gyerekmatinék – pozitív árukapcsolásként biztosítják az építészet számára a közönséget. Aki eljön, az már a kiállítást is megnézi, beszélget, belehallgat az éppen zajló egyéb eseményekbe is. Tervezünk kerekasztal-beszélgetéseket, előadásokat, vitákat, és nagyobb léptékű megmozdulásokat is. Tapasztalatom szerint a látogatók zöme a megnyitókra, eseményekre koncentrál. Ez akkor lehet másként, ha a kiállítás alatt a kiállító is aktív. A közönség az ő személyéhez, munkájához, a kiállító intézmény tevékenységéhez kötődik, neki is szerveznie kell a közönségét, baráti körét, munkatársait, megrendelő-, vagy ügyfélkörét, iskolák esetében a hallgatóit, diákjait. Igyekezni fogunk a kiállítókat és résztvevőket arra ösztönözni, hogy a bemutatókat olyképpen állítsák össze, hogy az a nagyközönségnek szóljon. A magyar kultúra-fogyasztó közönség egyébként ma a szövegekre és verbalitásra nagyon érzékeny...

E.K.T.: Én éppen azt gondoltam, hogy a mai világ alapvetően vizuális, vagyis, amit nem tudunk megmutatni képen, az nem is létezik. A látvány a fontos.

N.B.: Igen, de ha nincs szöveg a kiállításhoz, csak a képek, hamar távozik a néző. Nagyon igényli az eligazítást, a magyarázatot. Szeretné érteni is amit lát, szeretné megismerni, és nagyon hálás amikor ezt megkapja.

E.K.T.: A kiállítások, kisebb művészeti kulturális helyek szépek - és kissé üresek. Ez itt gondolom másképpen lesz.

N.B.: Az építészeti központ és a művészeti galériák közt az lesz a különbség, hogy a képzőművészeti galériák profitorientáltak, a fizetőképes keresletet célozzák meg, már a megnyitókon is, nem a nagyközönséget. Vannak „csak” kiállítóhelyek, amelyek viszont nagyon pici alternatív helyek, amelyeknek törzsszerzőik, és ennek megfelelően törzsközönsége van. Az építészeti galériának nincs törzsközönsége, hanem az egyes kiállításoknak, rendezvényeknek, eseményeknek van közönsége. Az N&n galéria 170 eddigi rendezvénye alapján tudom, hogy nem lehet csak a törzsközönségre számítani, és a központnak nem is ilyesmi a célja. Minden rendezvény a saját közönségét hozza, ezzel heterogén és tág kört ér el. (A képen balról Nagy Bálint, egy korábbi N&n megnyitón Gunther Zsolttal.)

A FUGA nem csak, és elsősorban nem szakmai célközönség számára készül, az átlagos galériához képest korosztályban is, és társadalmi megoszlásban is kevertebb, összetettebb látogatócsoportnak. Fontosak még a turisták, akik messzire viszik a hírt. A központ ilyen szempontból a belvárosban, a Petőfi Sándor utca 5-ben nagyon jó helyen van.

E.K.T.: Egy új hely belépése mindig felkavarja a fennálló viszonyokat. Hogyan épül be a központ a már működő kulturális kínálati piacba?

R.A.: A Fugának először el kell helyezkednie a kulturális mezőnyben, úgy hogy ne tegye tönkre a Városházi Beszélgetéseket, a Tálalóval se konkuráljon, és így tovább.

N.B.: Erről a piacról elég sokat tudunk. Megállapodásokra gondolunk, miképpen például az N&n és a HAP Galéria között is létezik. A FUGA profilja szerint nem egy hivatal, és elsősorban nem is a szakmai reprezentáció bemutatóhelye. Sokkal inkább jó lenne jellegzetesen pesti, alternatív, utca-közeli helyként megformálni. Persze mindent, a városban, az önkormányzatok tevékenységében az építéssel kapcsolatos, szintén meg kell jeleníteni. Régi elképzelésem például, hogy a főépítészek mutassák be mi épült a kerületükben. Szerveztünk korábban egy kiállítást a Havanna lakótelepről. A kerületiek évek óta nem járt a belvárosban, úgy mozogtak itt, mint a turisták. Nagy a város, nem ismerjük egymást igazán.

E.K.T.: Ez a hely tehát más lesz. Az ismerkedések, a megismerés helye?

N.B.: A magyar építészetet lényegében százas nagyságrendű építészhez kötik, ahogyan az Építészfórum is írta. Ezen a jelenségen gondolkodnunk kell, bár a számmal nem értek egyet.
A FUGA létrehozásának ötlete egyébként eleinte mindent magába kívánt foglalni: oktatást, művészettörténeti tevékenységet, kutatást, konferenciákat, kiállítást, mint egy szocialista nagyvállalat. Ez azóta finomodott. Egyike lesz a városban működő kulturális központoknak, de megkerülhetetlenül fontos hely. A FUGA egyébként a szakmailag megkerülhetetlen kamara intézménye, de a központot úgy kell kialakítanunk, hogy ne ez domináljon.

EKT: Mindenhol fontos a célok finanszírozhatóságának biztosítása. Hogyan lehet eladni a FUGÁ-t a leendő támogatóknak?

R.A.: Nagy presztizsű hellyé kell fejleszteni, szakmailag és kulturálisan. Ebben az esetben minőségi szponzorokat lehet hívni. Az például jó volna, ha a termékgyártó cégek a közvetlen elérést szolgáló promóciós anyagok, prospektusok készítése helyett az erre szánt pénzt támogatásként adnák oda az építészeket tömörítő szakmai kulturális központnak, ahol ráadásul a közönség is jelen van. A mi központunknak kellő súlyúnak kell lennie. Először nagy szakmai befektetőket szeretnénk megnyerni, akik például saját újság-kiadással is foglalkoznak, érezhetően fogékonyak a szakma kulturális, és képzési támogatására. A mecénásként fellépő cégek támogatásra fordított összegeiket véleményem szerint nem feltétlenül hatékonyan költik el. Érdemesebb egy valóban minőségi és átfogó szakmai központot támogatni. Erről meg kell győznünk őket.

E.K.T.: Visszakanyarodva a helyhez. Hogyan lesz ez figyelemfelkeltő, az utcában is „megkerülhetetlen” köztéri fórummá?

N.B.: A portál nagyon fontos felület, ahol minden nap sötétedéstől mozgóképi anyag jelenne meg, az elmúlt nap eseményeiről, de monitoron állandó információkat is vetítünk. Sok esemény átkerül a N&n galériából ide, mert ide való, így például Budapest Építészeti Nívódíj-ának átadása, a korábban oda tervezett Budapest Szíve kiállítás. Az utcafronti tér működtetésére vonatkozóan a kávézó-beszélgető fórum mellett működő könyv-kiadványbolt kettős célú: a turisták szakmai informálása és a szakma kiszolgálása nívós árúval, sőt kicsit pótolni szeretnénk a megszűnt Műszaki Könyváruházat is.

E.K.T.: Felvállalja a FUGA annak bemutatását is, ami esetleg nem sikerült, lehet itt majd arról is beszélni, vitázni, ami nem működik a városban?

N.B.: Volt egy sorozatom a Beszélőben, ahol havonta írtam egy épületről, s terveztem, hogy mindig írok egyről, amelyik kifejezetten nem jó. Ez végül nem valósult meg. Kértem fel neves építészeket kritikára, de nem vállalták. Az építészeti kritika még mindig nem vert gyökeret nálunk, miközben a zenei és képzőművészeti, de a médiakritikának is már hagyománya van. Az egyes kerületek bemutatkozását például úgy képzelem, hogy a mi fotósunk dokumentálja, s behozza a kerületi sikereket, kudarcokat, vagyis a valódi képet. Bemutatjuk mi lett, és ha kell azt is, milyen lehetett volna.

E.K.T.: A Budapesti Építész Kamara június 5-én már itt tartja éves küldöttgyülését. Hivatalosan mikor nyílik a központ?

N.B.: Októberben, a Budapest Szíve tervet bemutató rendezvénnyel, a belváros és egyben a FUGA bemutatkozásaként. Ez a terv egyébként a központ szempontjából is fontos. A közeli jövőben, amikor a Petőfi Sándor utca e szakasza sétálóutca lesz, a FUGA igazi városi fórummá válik.

forrás: BÉK - 2009. május 28.