Kotsis Iván professzor a 20. századi magyar építészet egyik legigazibb és legigazabb egyénisége. Ezért is tartják "fair-play"-díjnak a róla elnevezett érmet, amit évente egyszer egyvalakinek ítél oda a kuratórium. A Magyar Építőművészek Szövetsége által alapított legszerényebb díjról van szó, ami mögött nem áll sem politikai igazgatás, sem mindent maga alá söpörni akaró üzleti hatalom. Csomay Zsófia építész pénteken délben a Szövetség székházában, kis ünnepség keretében vehette át a 2003. évi Kotsis-érmet Borvendég Bélától, a MÉSZ örökös tiszteletbeli elnökétől.

Csomay Zsófia - mondjuk ki bátran - férfiakat megszégyenítően ideális egyéniség e szakmában, ugyanis egyszemélyben belsőépítész is, de a díjhoz önmagában ez még nem lenne elegendő - Csomay Zsófia tanár is. "Hivatalból" meg kell említeni, hogy Ybl- és Pro Architectura-díjas, ám az Érem alkalmából talán ennél fontosabb egy apró epizód említése pályafutásából: 1971-ben rövid ideig egy szobában dolgozhatott Kotsis Ivánnal a KÖZTI műtermeiben (Középülettervezõ Vállalat, ma Rt.). Akkortájt, amikor például elsõ belsőépítészeti feladatát megkapta: az Akácfa utcai EMKE szálló alsó szinjein a MAXIM zenés-táncos mulató kialakítását. Világszínvonalú hely volt ez sok-sok évig, ma már történelem (építész: Nagy Elemér, 1970, megjelent: MÉ 1975/2.).

Csomay Zsófia saját irodájában, a CET Budapestben dolgozik, jelenleg főleg két nagyobb budapesti építkezés köti le az energiáit. A közelmúltból érdemes megemlíteni két kiemelkedő munkáját: az Art Hotelt Budapest Belvárosában (Heppes Miklóssal, 1994), és a Herendi Porcelánmanufaktúra Múzeumát (Magyari Évával, 2000). Mindkettő régi épület átalakítása - a műfaj, aminek a jelentőségét úton-útfélen hangoztatni kell! Ugyanis az építés nem elsősorban új ház létrehozását jelenti, hanem környezetünk éppé tételét, a mindennapi kitartó tevékenységet, minden már meglévő (érték) hűséges őrzését, s persze néha újat, ha az valóban kiérlelt, megépítésre méltó alkotás.

Kotsis Iván a klasszicizmusba hajló modern építészet elkötelezett híve volt, de talán még jelentősebb volt oktatói tevékenysége - csakhogy az ötvenes években szégyenteljesen félreállították, és karrierjét derékbatörték. Egyetlen idézettel megvilágítható Kotsis professzor oktatói hitvallása: "Elv, hogy mindenki oly irányban tervezzen, amilyenhez kedve és adottsága van; kimondott iránya a tanszéknek nincs - ilyen csak a tanszemélyzet tagjainak lehet (és kell lennie), de csakis saját tervezői munkaterületükre; másokat a saját felfogásukra rákényszeríteni nem szabad." Az idézet forrása a TERVGYŰJTEMÉNY című, nagyalakú, több mint 200 oldalas, keménytáblás, rajzos könyv, mely 1944-ben jelent meg, válogatás a Műegyetem építészhallgatóinak az I. számú épülettervezési tanszéken készült munkáiból. "Közreadja Kotsis Iván dr., okl. építész, műegyetemi ny. r. tanár."

Szerző: vm (szöveg, fotó)