Finom langymelegben, a Róth Miksa Emlékház és a(z egyéves) KÉK udvarán zajlott le a harmadik budapesti Pecha Kucha est a Múzeumok Éjszakáján.

Tanulsága is van a dolognak: egy jó villámelőadáshoz nem árt, ha van valami érdekes az ember tarsolyában, vagy ha legalábbis jól tudja elővezetni. Na mindegy, a PK szabályzata valamennyire megvédi a hallgatóságot az előadói üresjáratoktól, mégis, ez a harmadik Locsi-Fecsi mintha egy kissé harmatosabban sikerült volna, mint mondjuk az első.

Pedig egyszerű: mások hülyeségén illetve furcsaságán például mindig nagyon jól lehet szórakozni, még ha nem is teljesen polkor. Csanády Pál épületszerkezettani kabaréja természetesen telibe talált, Csaba Tímea, Funk Bogdán és Barcza Gergely meg Kambodzsa népét égette a nevető közönség színe előtt – jó volt. A különféle, termelési beszámoló illetve kendőzetlen élőreklám jellegű épület-, iroda- és munkásságbemutatók kevésbé. Aki további részletekre kíváncsi, a pechakucha.hu-n részletes dokumentációt talál.

Az épületben kiállítások láthatók, a tetőtérben a Dióda csoport figyelemreméltó tárlatával (A talált tárgy metafizikája), lejjebb az AR Award for Emerging Architecture 2006 díjazott pályamunkái, majd a Komplex Kékség, a BME Építészettörténeti Tanszék hallgatóinak makettjei a KÉK hátsó udvarának megcsinálására.

Kiss Ida a KÉK szülinapja alkalmából szólalt fel, mérleget vont, előrevetített, és a reakciók mindennél világosabban mutatták, hogy nem volt hiábavaló a Központ munkája: az „egy éves a KÉK” mondatra minden alkalommal felujjongott a közönség, méltán. Aztán jöttek a csokitorták. Köszönjük.

szöveg + kép: Török Tamás