Úgy tűnik, hogy a kormánynegyed építészeti koncepciója egészében már nem vita tárgya. A KVI által szervezett beszélgetéssorozat tegnapi állomásának vendégei, Z. Halmágyi Judit, a Budapesti Városfejlesztési és Városképvédelmi Bizottság felelőse, Bálint Imre, a Budapesti Építész Kamara elnöke és Haraszti László, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkára mind üdvözölték a tervet – s nemcsak az épülettel kapcsolatos elképzeléseket, hanem azt a nagyvonalú fejlesztési elgondolást is, mely a Városligettől a Külső-Terézvároson át a Nyugati térig ível.

Z. Halmágyi Judit úgy látja, hogy az a fordulat, amelyet a terv megvalósulása a város életében okozhat, lényegesen megváltoztathatja a lakók mentalitását is. Rámutat, hogy a projekt nagyban segíti a Podmaniczky-programnak azt a célját elérni, amely a rozsdazónák rehabilitációjával kapcsolatos.

A helyszín alkalmasságával kapcsolatos szorongások is enyhülnek: Janesch Péter, a nyertes tervet alkotó munkacsoport egyik vezető építésze az idő előrehaladtával egyre inkább úgy érzi, jobb döntés talán nem is születhetett volna, ugyanis a városnak egy olyan pontjáról van szó, melynek radikális átalakulása széles sugarú körben hat majd, lényegesen javítva Budapest élhetőségét. A rendszerben való gondolkodás hiányzik Budapesten – folytatja az építész –, mely azonban nem feltétlenül a rossz politikai konstrukció eredménye, sokkal inkább szemléletbeli kérdés.

Bálint Imre szerint a projekt felkavarhatja a város állóvizét, de vigyázni kell, hogy a tervezés és a kivitelezés során bekövetkező – akár jóhiszemű – módosítások, beavatkozások ne csorbítsák a terv komplexitását, átfogó erejét. Bár a Fővárosi Szabályozási Keretterv már tartalmazza a kormánynegyedre vonatkozó elemeket (azaz szakmajogilag az ügy előrehaladott állapotban van), még bármi történhet, amely keresztülhúzza a számításokat. Haraszti László kiemelte, hogy az épület és környezete jó példa lehet az elkövetkező évek-évtizedek beruházásai szempontjából: a környezettudatos gondolkodás és az építészet szerves kapcsolódásának lehetőségét bizonyítja a terv. Z. Halmágyi Judit itt jegyezte meg, hogy a magyar építészet rég nem volt olyan naprakész, mint ma ezzel a projekttel: a „kevesebb esztétikát, több etikát” elve napjaink legfontosabb törekvése Európa-szerte, mely frissessége mellett örökérvényű is egyben.

A hosszas (ön)vállveregetés után jött a vasút kérdése: a „lesüllyeszteni” vagy „lefedni” problémája. Janesch szerint noha a pályázati kiírás a felülépítést sugallja, munkacsoportja ezt semmiképpen nem javasolja. Csak lesüllyesztéssel valósulhat meg a szerves kapcsolat az Újlipótváros, Terézváros, a Nyugati tér és a Dózsa György út között. Kiemeli, hogy ez a gondolat a különféle hatóságoknál nyitott fülekre talált. A közönség soraiból felszólaló MÁV-szakember felhívta a figyelmet arra, hogy a vasúttársaságra vonatkozó területi fejlesztési terveket már megrendelte a VI. kerületi önkormányzat: ebben a koncepció megalkotói a felülépítést javasolták. Bálint Imre erre úgy reagált, hogy a kamara még nem kapta meg véleményezésre a tervet, így azzal kapcsolatban még nem tudott érdemben nyilatkozni. Ezen a ponton némi feszültséget lehetett érezni a teremben: érzékeny ponthoz érkeztünk, mindenki tudatában volt, hogy talán ezen áll vagy bukik a projekt sikeressége.

szöveg: Haba Péter; fotó: Marinov Péter