Állomások kis léptékben

Ha már a történelem úgy hozta, hogy elbontottak újabb két hagyományos típus állomásépületet, legalább a helyükre méltó utód került. A Bánszky Szabolcs és a Mata-Dór Architektúra Kft. tervezte tárnoki állomás és Nagytétény üzemi épülete két különböző megközelítésben, mai nyelven, de a hagyományokat is szem előtt tartva született meg. Bán Dávid írása.

Valljuk be, a vonatozás és a vasútállomások iránt sokan érzünk egyfajta nosztalgiát. Ezzel pedig talán a falun élők még inkább így lehetnek, hiszen sok helyen kezdetektől fogva kiemelt intézmény a vasút, s annak legfőbb reprezentánsa maga az állomásépület.

Akár nosztalgikus hangulatban, akár csak kultúrtörténeti szemmel visszapillantunk a vasút sokat emlegetett hőskorára, láthatjuk, hogy a nagyvárosi pompás pályaudvarok mellett a vidéki, falusi vasútállomások egy olyan építészeti minőséget, környezeti kultúrát képviseltek, amely meghatározó volt a település fejlődésére, mintaadó lehetett a falusi házak modernizálódása, komfortosodása számára is. Sok településen az állomás volt az első téglaépület minőségi vizesblokkal, a faluban addig ismeretlen vízöblítéses vécével, kályhával, az elmaradhatatlan köpködni tilos táblával, és az ablakban akkor nóvumnak számító muskátlival.

A Déli Vaspályatársaság, vagy ismertebb nevén a Déli Vasút 1861-ben adta át a Buda-Nagykanizsa közötti vasútvonalat, mellyel ekkor az Adriáig kiépült és addigra a Balatont is érintő hálózata igen fontos elemmel bővült, s vált néhány évvel később teljessé. Tárnokon az ismert típustervek alapján épült szabványos állomásépület alapvető formavilágát, tömegét nagyjából másfél évszázadon keresztül megőrizte, állaga azonban erőteljesen megromlott. Éppen ezért, a Budapest-Székesfehérvár közötti pályarekonstrukcióval párhuzamosan, az építmény elbontásáról és egy új felvételi épület felhúzásáról döntöttek.

A korabeli állomás épület elhelyezése nem illett bele az új vágányképbe sem, mely ismételten felveti az állandóan visszatérő kérdést: a vasúti pályafelújításoknál miért kerül mindig mellékvágányra maga az épített környezet, és bontásra az épület? Miért nem lehet a fejlesztéseknél közösen gondolkozni az építészekkel, az építészettel?

Tárnokon a korábbi épület tehát bontásra ítéltetett, de az új felvételi épület megtervezésével megbízott Bánszky Szabolcs és a Mata-Dór Architektúra Kft., ha nem is nosztalgiával, de formailag, tömegében és alapvető kiképzésében szeretett volna visszanyúlni a lerombolt múlthoz. Bánszkyék a nosztalgia helyett a motívumkeresést, a másolás és a múltidézés helyett az átörökített szimbolikát választották és egy tejesen mai, mégis a hagyományos falusi környezetében jól helytálló, finom utalásokkal színesített épületet hoztak létre.

Maga a program a megszokott képlet szerint zajlott: földszintes, de méretes épületben elhelyezni a forgalmi- és utas funkciókat: azaz forgalmi iroda, biztosító berendezések, távközlés, pénztárblokk, utasváró, büfé, mellékhelyiség.  Az épület elhelyezése azonban már kevésbé zajlott az ismert képlet szerint. A jóformán kizárólag sakktábla szerűen elrendezett utcahálózatú településnek - noha vannak központi helyei – azonban lényegében még sincs igazi központja.A kiemelt középületek alapvetően egy-egy útkereszteződés köré települtek, mégsincs egy térség, ami agoraként szolgálhatna. A település vezetői épp ezért az állomás előterében elhelyezkedő buszforduló, illetve a most létrejött P+R parkoló mellett, hosszabb távú fejlesztéssel szeretnének valamilyen közösségi funkciót adni a térnek – ami jelenleg megrekedt a parkoló kialakításánál.

Ennek kapcsán azzal az elképzeléssel keresték meg az állomás tervezőit, hogy a megszokott, korábban itt is alkalmazott tájolás helyett a forgalmi épület a település irányában legyen nyitottabb. Ez részben azért is bizonyult logikus döntésnek, mert a vágánykép újrarajzolásával, illetve ehhez kapcsolódóan az épület újrapozícionálásával új értelmet lehetett adni az állomásépületnek. A korábbi elrendezéssel ellentétben ugyanis az állomási végpontba került épület előtt közvetlenül most nem fut peron, helyette az első vágány halad át, így a gyalogosforgalom az újonnan épített aluljárón keresztül, a szigetszerű váróra érve jut el a vonatokhoz.  

Ez az állomásépület jól ellátja a kistérségi közlekedési csomópont funkciót, hiszen ezen a helyen, a város szélén találkozik a vasút a helyi- és helyközi buszközlekedéssel, illetve a megnyílt P+R parkoló is a közlekedési eszközök közötti kapcsolódás fontos része lett.

A település felé forduló ház épp ezért egy igen karakteres főbejáratot kapott, körülötte pedig nagyfokú transzparencia uralkodik. A bejáratot körülölelő, erőteljesen domináns kettős oszlopsor az előre türemkedő oromzatot tartja, két irányban mindez szintén a falusi építészetre finoman utaló módon tornácsorral egészül ki. A szellős és világos váróterem méretes ablaktáblái teljes átlátást biztosítanak az előtér és a háttérben elfutó vasútközlekedés között. Benne pénztár, vizesblokk van és lehetőség egy olyan büfé kialakítására, ami szintén egy rég elfeledett hagyományt felelevenítve, a tornác árnyas árkádját teraszként is bevonva akár kávézóként is üzemelhetne.

Anyaghasználatában sem kíván teljesen kilépni a falusi miliőből, mégis egyfajta nemességet visz bele a süttői mészkőből készült kváderes kőburkolat. A vágányokkal párhuzamosan futó épület hagyományosan nyeregtetős, oromzatos kiképzést kapott, tömegében azonban az aszimmetriára játszik. A nyeregtető alól pedig finoman lép ki a lapostető alatt megbújó forgalmi iroda. Érdekes utalásként, a két lezáró oromfalba kőből kifaragva jelenik meg a MÁV hagyományos, szárnyaló vasútkereket formáló szimbolikus emblémája.

Visszább utazva Budapest irányába, a városhatárban helyezkedik el Nagytétény állomása. Pontosabban csak helyezkedett. A 30-as fővonal pályarekonstrukciójának idején ugyanis az eredetileg a Déli Vasúttársaság II. osztályú terve alapján épült típusházát lebontásra ítélték. Végül nem csak az épület szűnt meg, hanem 2013-ban az állomás személyforgalma is. A vasúttársaság szükségtelennek ítélte az erőteljesen elhasználódott, rossz állapotú egyszintes épületet, s úgy határozott, hogy a helyére nem kerül hagyományos állomás.

A személyforgalmat a közeli Kastélypark megállóhelyére terelték át, Nagytétény szerepe a teherforgalom miatt viszont megmaradt, hiszen itt kapcsolódik a fővonalba a szomszédos Harbor Park logisztikai központ felújított és újra megnyitott iparvágánya. Nagytétény így teherpályaudvar maradt és Bánszky Szabolcs csapata ehhez tervezett üzemi épületet. A tervezés ugyan még egy személyforgalmi állomásból indult ki, de az alapvető elképzelést – vagyis a pályával párhuzamos, elnyújtott, lankásan emelkedő, bádoggal bevont tető alá pavilonszerűen rendezett könnyed épületet – ha kisebb volumenben is – de megtartották. 

Az eredeti terveken az előtető hosszabban és elegánsan nyúlt volna végig a pályával párhuzamosan, azonban a helyszín visszaminősítésével, a tervezett funkciók csökkentésével egy kisebb volumenű programot kellett megvalósítani. A végeredmény így is egy szerethető és hivalkodástól mentes vasúti-üzemi épület lett. Akárcsak a váci szakszolgálat példájánál ez az architektúra is azt a ritka esetet képviseli, amikor az utasforgalom által nem látogatott vasúti helyszín minőségi kortárs megoldást kapott.

Bán Dávid