Elkészült a Royal Szálló rekonstrukciója a Nagykörúton

Építészet: KÖZTI Rt.
Belsőépítészet: GA INTERNATIONAL LTD.

 

Fejezetek egy híres budapesti szálloda történetéből

A Royal Szállót, vagyis a Grand Hotel Royal-t az 1896-os milleniumi kiállítás vendégei részére építették, gondosan mérlegelt üzleti vállalkozásként. A részvénytársaság, amelyet erre a célra 1894-ben hoztak létre Budapest legjelentősebb szállodatulajdonosai, - s melynek elnöke Glück Frigyes és tagja maga a tervező építész, Ray Rezső is -, megvásárolta az épülőfélben lévő Körút legnagyobb építési telkét. A telek a körúti telkeknél lényegesen mélyebb, egészen a Hársfa utcáig terjed, s Hársfa utcai részén korábban a Budapesti Kereskedelmi Egylet kórháza és szegényháza állt. Az Egylet 1892-ben adta el egy magánszemélynek, aki hatalmas haszonnal értékesítette azt két évvel később a szállodaépítő részvénytársaságnak.

A Körút ekkor már a város egyik forgalmas útvonala, fő ütőere, ezért természetesen a szálloda szobái közül minél többet kellett a város e vonzó része felé tájolni. Ez a törekvés, s a telek szokatlan mélysége magyarázza az épületszervezés fő jellegzetességeit. A Körút felé az épületet két udvar, cour d’honneur nyitja meg, s így mind a szélső szárnyak, mind pedig a központi, körülépített udvaros épületrész szobái kaphatnak közvetlen fényt s nyílhatnak az utca felé.

Így viszont a nagyméretű reprezentatív terek a főhomlokzat megbontása miatt nem kerülhetnek a főútvonal frontjára. Számukra marad a Hársfa utcai alárendelt épületrészt, mely szállodai célra a szűk, szegényes, külvárosias környezet miatt amúgy sem lenne alkalmas, s beépítése is csak két emelet magasságig engedélyezett. Az épület térszervezésének átgondoltságát mutatja a hátsó szárnyakra helyezett reprezentatív téregyüttes előkészítése a szálloda földszinti teremsorán keresztül, valamint a megnyitás a déli cour d’honneur-ből a városi közönség számára.



Az épület építészeti stílusát francia reneszánsznak nevezi mind a kor szakújságírója, mind a kései várostörténész. Karakterisztikus francia elemek találhatók mind a homlokzaton, különösen a tetőformálásban, mind pedig az alaprajz alapötletében. Az épülettömeg hármas tagolását a tetőformák hűen visszatükrözik, az alárendelt szárnyak manzárdtetejét kisebb, finomvonalú állóablakok ritmizálják, a középső épületrész enyhén kiülő sarokrizalitjain egy-egy lesarkított lanternás kupola, míg a háromtengelyes középrizalit felett manzárdkupola ül. A homlokzat horizontális tagolása azonban már a jellegzetes századfordulós palotahomlokzatok ritmusát mutatja, három, erőteljes párkányokkal elválasztott zónájával, melyek közül ebben az esetben a második és harmadik emeletet fogják össze a monumentalitás hatására törekvő óriásoszlopok. Az oszlopokra szintén a francia hatást hangsúlyozandó, Párizsból hozatták az épületplasztikai ipar kínálatából a négy évszakot ábrázoló öntöttvas figurákat.

Az enteriőr lényegében változatlan formában fennmaradt részletei a nagyteremben szintén a századforduló gazdag franciás ízlésű rokokó dekorációját mutatja, s valószínűleg még egyértelműbb lenne ez a hatás, ha a falfestmények is fennmaradtak volna.

Nyilvánvalóan a századforduló minden technikai és szállodaipari vívmányát felhasználták, a cél egyértelműen mind kiszolgálásban, mind munkaszervezésben a kor világszínvonalát elérő, minden luxussal és kényelemmel berendezett épület létrehozása volt. Ez nemcsak a berendezés gazdagságát, hanem a funkciók sokrétűségét is jelentette. A szolgáltatások köre (posta, bank, fodrász, jegyiroda) mellett két étterem, kávéház, Gerbaud fiók-cukrászda, író- és olvasóterem állt rendelkezésre, emellett különböző szalonok és különtermek kisebb társaságok részére. A pincében az élelmiszerraktárak mellett italmérés is volt. Kellemes, intím hangulatú rész volt a nyugati cour d’honneur-ben kialakított pálmakert, mely még vonzóbbá tette az udvart az emeleti szállóvendégek számára.



A Royal kezdettől fogva nem csak a szállóvendégek körében volt népszerű. Művésztársaságok verődtek össze éttermeiben, ezek között sok a színész, az író, újságíró, akik később itt határozták el például saját klubjuk, a FÉSZEK létrehozását. Néhányan az írók közül hosszú ideig a szálloda bentlakó vendégei is voltak, mint Heltay Jenő, Bródy Sándor, fia, Hunyadi Sándor, Nagy Lajos, Harmath Imre, Krúdy Gyula, aki a beteg Ady Endrének olyan szobát szerzett, amely közvetlenül az utcáról biztosította a bejárást, és aki be is nősült egy szállodaigazgató családjába. Szomory "Botrány az Ingeborg-koncerten” című vígjátékának színhelye a Royal nagyterme.

Már megnyitásakor olyan szenzáció színhelye volt a Royal, mely később nagy jelentőséget kapott történetében, itt rendezték ugyanis Pesten az első filmvetítéseket. A Lumière testvérek megbízásából magyarországi képviselőjük - Eugène Dupont - majdnem egy éven át, 1896. május 10-től 1897. április 5-ig a Royal kávéházának különtermében, 50 krajcáros beléptidíj ellenében, hetenként változó műsort produkált. Ez akkoriban nem kis pénz volt, a pesti polgárság azonban tódult az előadásokra.

A Royalban volt törzsasztala az úgynevezett royalista képzőművészeti körnek, amely esküdt ellensége volt a modern művészetnek, ugyanakkor itt rendezett felolvasóesteket a Nyugat és a Vajda János Társaság. A Nagyteremben a századfordulón egymást érik a hangversenyek és a kiemelkedő ünnepségek, a Royal neve állandóan szerepel a korabeli sajtóban. 1903-ban például a Rákóczi szabadságharc emlékére rendeztek a Royalban nagy ünnepséget.



1909-ben a Royal egyik cour d’honneur-jében mutatták be az első magyar repülőgépet. Nagy szerepet játszott a zene, Krúdy külön elbeszélést írt Kóczé Anti prímásról, a húszas években már amerikai jazzt játszottak a szállodában. 1922-ben a híres Thalia utódjaként megalakult Új Színpad tartotta egy ideig bemutatóit a Royalban.

Az első jelentős változás: 1915-ben mozivá alakították át a nagytermet. A nagyterem ezután már soha nem vált újra a szálloda részévé, a Royal Apollónak, majd a háború után Vörös Csillagnak nevezett mozit használták a jelenlegi rekonstrukció előtt a leghosszabb ideig. A húszas években néhányszor átalakították az éttermeket és valószínűleg a lakások és apartmanok számának csökkentése árán növelték a szobák, valamint a fürdőszobák számát, tehát folyamatosan modernizálták az épületet. Az épület a második világháború alatt egy ideig a Gestapo székháza volt. A háborúban súlyos sérülések nem érték, felszerelése és berendezése azonban elpusztulhatott, mert egészen 1953-ig hivatalként használták. Újra szállodává alakították, 1956-ban viszont egész tetőszerkezete leégett, s jelentős károk keletkeztek az épületben.



Ekkor következett be a második, sorsdöntő változás az épület történetében. Jelentősége megnőtt, mert ekkor már a híres dunaparti szállodasor egyetlen épülete sem áll. Ezért a kor reprezentatív igényű szállodájává kívánták alakítani. Janáky István, a rekonstrukció tervezője a belső térben teljesen újrafogalmazta az épületet, s saját korának téreszményét valósította meg benne. Ma már nem tudjuk, mennyi maradt meg az eredeti belső térből az 1956-os pusztulás után, a rekonstrukció azonban teljesen eltüntette az eredetit. Kiszélesítette az előcsarnokot, s azt galériával két szintre osztotta, véglegesítette a díszterem közlekedőrendszerének leválasztását a szállodáéról, a cour d’honneur-öket az elsőtől a negyedik emeletig áthidaló szárnyakkal kötötte össze, mely új értékes körúti szobákat eredményezett, javította a belső közlekedőrendszert, viszont az udvari szárnyak szobáinál jelentős értékcsökkenést eredményezett. Beépítette a tetőtereket, a körúti homlokzatról eltűntek a kupolák, azok helyét - mint Budapest oly sok más épülete esetében is - csupán a tető elszegényített, jellegtelenné tett kiemelése jelezte. Az 1957-ben megkezdett átépítés elkészültekor, 1961-ben 367 vendégszobával nyitják meg a szállodát. A Vörös Csillag mozi megnyitására korábban, 1959 karácsonyán már sor került, érdekességként Hársfa utcai bejárattal.



Az időközben teljesen elavult, lepusztult szállodát 1991 őszén végleg bezárták, a visszakeresztelt Royal Apollo mozi még 1997 végéig még működött.

Az új Corinthia Royal Grand Hotel épületéről

Többszöri sikertelen kísérletet követően az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. 1997 folyamán a Corinthia Befektetés Magyarország Szolgáltató Kft. számára értékesítette a már öt éve üresen álló, teljesen lepusztult épületet. Kétfordulós nemzetközi tervpályázat alapján a KÖZTI Rt.-t bízták meg a további tervezési feladatokkal, a belsőépítészeti munkák tervezését a londoni székhelyű GA Design International Ltd. nyerte el.

Időközben alapos feltárásokkal, s a korábbi jelentősebb átépítések még élő tervezőinek segítségével az épület állagának egyre pontosabb képe rajzolódott ki. A cour d’ honneur-ös körúti beépítési vonal eredeti karakterének visszaállítását irányozták elő, a tömör, udvarokat lezáró összekötő hidakat elbontották, az átriumterek a tetőszinti lefedések s a nappali-éjszakai teljes átlátást biztosító, transzparens üvegezésű függőleges falak révén a szálloda szerves részévé integrálódtak.



Az épület földszinti tere mintegy "városi tér”-ként funkcionál, a szállóvendégeken kívül mindenki számára átjárható, vendéglátó egységek, üzletek sokféleségét kínálva. Az Erzsébet körút 51. számú ház pinceszintjén ismét működik majd az évtizedekkel ezelőtt használaton kívül helyezett fürdő, mely a szállóvendégek mellett a nagyközönség számára is hozzáférhető.

A körúti homlokzat középrizalitjának eredeti megoldású, oktogonális saroktornyai, tetőfelépítménye a bombatámadások során elpusztultak, s a korábbi helyreállítások során más, egyszerűsített, olcsóbban megvalósítható megoldások születettek helyette. Most az eredeti állapot pontos rekonstrukcióját valósították meg. Az épület alaprajzi szervezése is a szálloda eredeti szisztémáját követi, a korábbi, az átriumok szélső traktusainak vendégszobái szellemükben és minőségükben feljavultak, egyenértékű vendégszobák lehetőségét teremtve. A Hársfa utca menti, középfolyosós elrendezésű szállodai szárny jelentős mennyiségű új szobaegység elhelyezését tette lehetővé. A VIP szalon a körúti mezzanin axisában létesült, s ugyanezen főtengely legfelső szintjén van az elnöki lakosztály. A fedett átriumok izgalmas belső világot teremtenek, a zajos körút jól hasznosuló belső szigeteivé váltak.

A 100 év alatti fejlődés forgalomtechnikai okokból a fő rendeltetésű bejáratot a Hársfa utcára terelte, így e korábban kevésbé díszített homlokzat is a körúttal közel egyenértékű kialakítást igényelt. A tömbbelsőre tekintő szobaegységek miatt a korábbi igénytelen, esetleges udvari homlokzat rangosabb kiképzést kapott.

A Royal fürdő

Az Erzsébet körúti, vagy egyszerűbb nevén körúti fürdőt 1886-1888-ban tervezte és építette Freund Vilmos építész. Kialakítása nem előzmény nélküli, mert a telken korábban is egy vasfürdő állt. A fürdőhöz vizet szolgáltató kút a körút céljaira kisajátított telken volt, ezért Freund egy új kútaknát építtetett.

Az 1888-ban megnyitott fürdő kádfürdőket, gőzfürdőt, hullám- és zuhanyfürdőt, elektromos fürdőt, hidegvizes gyógytermet, pneumatikus kamrát, valamint inhalálótermet is tartalmazott. Itt sósvízkúrát lehetett venni és fenyőolajgőzt belélegezni. A korabeli lapok elragadtatott hangon méltatták a fürdő ízléses eleganciáját, Willeroy-Boch, Zsolnay csempeburkolatok, Róth Miksa által készített üvegmennyezetek gazdagították az épületet.

1903-ban közvetlen átjárást biztosítottak a Royal Nagyszálló vendégei számára, s valószínűleg kifejezetten a szálloda igényei szerint alakították ki az uszoda-termet és a szaunát. Az első világháború után Freund tönkrement, halála után örökösei 1923-ban eladták a fürdőt a Royal Nagyszálló Rt-nek. A fürdő 1944-ig működött, azután nem újították fel. Az időközben teljes feledésbe merült, egyre jobban pusztuló fürdőt 1983-ban fedezték fel újra, mikor is garázs céljaira kívánták átépíteni. A megbízott tervező, Dianóczki János Ybl-díjas építész azonban megtagadta a feladat végrehajtását. Mellé állt a sajtó, a televízió városvédő sorozatának nyilvánossága, s ezzel megmentette a romjaiban is impozáns fürdőt, megteremtve a negyedszázaddal későbbi rekonstrukció lehetőségét.

M.M.



CORINTHIA GRAND HOTEL ROYAL

Építész: Marosi Miklós KÖZTI RT.
Belsőépítészet: Joshua Judd GA INTERNATIONAL LTD.

Építész munkatárs:

  • Ács István
  • Németh Csaba
  • Pantó Gergely

Statikus:

  • Gurubi Imre
  • Szakács Miklós
  • Váczi Péter

Épületgépész:

  • Lukács Tamás
  • Unger Tamás
  • Szűcs György
  • Szabó István

Elektromos tervező: Tóth Bertalan
Közmű tervező: Poroszlai József
Kert tervező: Havassy Gabriella

Épületszerkezetek: BME Építészmérnöki Kar, Épületszerkezettani Tanszék

  • Becker Gábor
  • Horváth Sándor
  • Kakassy László
  • Korom Pál
  • Pattantyús Ádám

A Létesítmény adatai

Szálloda

  • beépített nettó alapterület: 41.075 m2
  • beépített bruttó alapterület: 44.889 m2
  • vendégszobák száma: 440 szoba + 1 elnöki lakosztály

az apartman és parkolóház

  • beépített nettó alapterület: 13.555 m2
  • beépített bruttó alapterület: 13.821 m2
  • apartmanok száma: 24 egység
  • parkolóhelyek száma: 250 állás
  • buszparkolók száma: 2 állás