„Fázott az a ház, hát megfestettem” — Kőszeghy Flóra dimenziói

Ő tervezte a Telekom Székház csillogó arany betéteit. Azt, amitől nemcsak impozáns monstrum az épület, hanem ékszerrel feldíszített palota is. Dolgozott Zoboki Gáborral, Tiba Jánossal és Z. Halmágyi Judittal. Képei egyfajta absztrakt valóságot hasítanak ki a világból, ezzel hozva létre saját valóságukat. Építészet és képzőművészet közös útjain Kőszeghy Flórát Láng Judit kísérte.

Gyors tempóban pörög, s miközben beszélgetünk, olyan érzésem van, mintha egy Porschéban ülnék, nekifeszülök az ülésnek és pár perc múlva egyszer csak hopp, megérkezem, otthon leszek Kőszeghy Flóra képi világában. Órámra nézek, közben eltelt két óra.

Amikor Debrecenbe utazott télen és a vonat ablakából szemlélte az Alföldet, látott egy parasztházat egyedül a havas pusztában, nem messze tőle gémes kút. Megfogta a kép: arra gondolt, biztos fázik ez a ház, és megfestette.




Eklektikusan berendezett polgári lakásban boncolgatjuk a művészet örök miértjét s mikéntjét, nagy terekkel, helyi megvilágításokkal, teával és paleó keksszel. Finom ízlés és kényelem vesz körül: modern amerikai konyha népies étkező asztallal és tárgyakkal, a szobákban zöld növények, a falakon saját művek. Minimal art stílusú, 150 centi magas, 200 centi hosszú olajfestmény, rajta geometrikus ház elmosódó határaival a kép bal oldalának közepén, mégsem billen meg a tér, mert a néző felől fúj a szél, és a havas tájon a ház deres sziluettjét halvány ködpárában eltolva látjuk még kétszer. Máris ott az egyensúly a képen.


 

„Költőien lát az ember. Számomra a látás nem az észlelet passzív formáját jelenti, hanem a figyelem egy koncentrált, emelkedett állapotát, ami a kivágást megelőző mozzanat, egy mű megszületésének pillanata lehet. A lényeg a részletekben rejlik: Ahogyan Platón aperionja, vagyis az ősanyag a maga végtelenségében megragadhatatlan, úgy számunkra is csak az fogható fel, amit körülhatárolunk, és még az is csak közvetetten értelmezhető: tehát a forma keretként önmagában körülhatárolt, önmagával azonos, ugyanakkor a valóságtól elválaszthatatlan, mert arra mindig visszautal. Van a mélységnek egy rétege, amelyet nem kell megfejteni, de vizsgálni lehet. Ezzel együtt a kiemelés elengedhetetlen összetevője a műalkotássá válásnak. A határ kijelölése maga a műalkotás. Ami pedig az építészetet illeti? Korunk építészetében már nem a stílusok vagy a normatív elméletek irányadóak. Az épületeket és saját alkotói gyakorlatunkat tekintve azonban felfedezhetünk olyan elemi mozzanatokat, melyek általános érvénnyel bírhatnak. A tervezés folyamatát irányzatoktól függetlenül meghatározó eszközöket keresem. A fotó és a filmművészet elméleti hátterét használom, de az építészet szemszögéből hasznosítható gondolatokat emelem ki.” — hangzik Flóra művészi credója.


 

Kőszeghy Flóra olyan neves építészekkel dolgozott együtt, mint Tiba János, Kis Péter, Zoboki Gábor vagy Z. Halmágyi Judit. A Tiba Stúdió munkatársaként a budapesti Telekom és T-Systems Székházának egyik tervezője volt. Ebben a közös munkában volt alkalma művészi ars poeticáját az építészetben is kifejezni.

Ő tervezte az Üllői úti, ezüstben csillogó székház homlokzatát. A tervezők az épületet szobortömbként formálták meg, amiben egy sajátos kompozíciós rendben kapnak helyet a homlokzatot díszítő ékkövek, amelyek a többszörösen eltolt síkba egy nagyobb üvegfelület kivágott részeként ülnek be. Látszólagos folytatólagossága szakadást jelent, ami Flóra művészi ars poétikája: a fotókivágás térbeli megjelenése.


Az épület tervezésekor ez a koncepció először festményeken öltött testet. A Wrapped mass című festmény 2015-ben készült, azóta a Tiba Stúdió tulajdona. Az épületről készült további festmények az épületet művészi szemszögből dolgozzák fel. A kompozíciós játékok és a különböző elemek viszonyrendszerének lehetőségeit vizsgálják. A gesztusfestészet által megteremtett érzelmi tér és a geometrikus szerkesztés neutrális hátterének viszonyát.


Kőszeghy Flóra festményeiről nehéz megmondani, mit is ábrázolnak. A tudatos vonások mögött rejlő határozottság ellenére a képek absztrakt kompozícióként működnek. „Éppen ez a szándékom, csupán arra használni a fotót vagy a fotókból készült kollázst, hogy a képi tér kompozíciós rendjét feszesen tartsa. A gesztusok, anyagok és színek használata már egy esztétikai és érzelmi teret nyit meg.”


A látszólag ellentétes gondolkodásmódok ütközéséből keletkező feszültség a képek léptékéből adódóan is újszerű. A képek a felismerhetőség határán billegnek. A megsárguló híg olaj a festmény bőrszerűségével erősíti annak életteliségét. Más képeken a lazúros felületek illetve az erőteljes gesztusokkal megfestett formák játéka jellemző.

A fotókról készülő képek a világ egészének részletei, rész-igazságai, szándékosan értelmetlen kimetszésekben. A festmények technikailag erőteljesek és egyszerűek, ezáltal egyszerre pihentető és fárasztó nézni őket. „Nem kívánok nagy kijelentéseket tenni, inkább megfigyelni és elgondolkodtatni.”

A negatív kritikáról Flóra így vall: „Igazából ehhez nem lehet hozzáedződni, ezért szeretem inkább a civilek visszajelzéseit. Ha egy kiállításon nézem az embereket, pontosan tudom, visznek-e haza belőlem valamit, sikerült-e megérinteni őket. Mindenki csinálhatja jól vagy rosszul a munkáját és tévedhet is, de a lényeg, hogy csak akkor tudja magát jól érezni a bőrében, ha önazonos marad. Nekem az a fontos, a vásznon mi jön ki és mi az, ami rejtve marad és egyszer csak megmutatja: tessék, itt van, lássátok! Lehet, hogy igazad van, de az én igazságom más. Nekem azt kell hordozni, ami az enyém és azt kell megmutatni, ami én vagyok, mert annál izgalmasabb nincs. Viszont ha utánzok valakit, az hamis lesz, senkit nem érdekel, csak két percig.  Ha igazán megismerjük tudatunkat, múltunkat, egészen a zsigerekig, rájövünk, milyen sokszínűek vagyunk.”  

Láng Judit