Kiépülés

Sümeg
A sümegi Belváros a középkori vár tövében csupán a 18.sz. során alakult ki. Létrejöttét voltaképpen a veszprémi püspöknek, Bíró Mártonnak köszönheti, aki szerette volna nyári palotája körül látni a környék nemeseit, így városi kúriák építésére ösztönözte őket egy vékony fallal körülvett kis belső területen.
Sümeg
A sümegi Belváros a középkori vár tövében csupán a 18.sz. során alakult ki. Létrejöttét voltaképpen a veszprémi püspöknek, Bíró Mártonnak köszönheti, aki szerette volna nyári palotája körül látni a környék nemeseit, így városi kúriák építésére ösztönözte őket egy vékony fallal körülvett kis belső területen.Ami a palotakert és a porták között megmaradt, az lett a közterület (itt és a továbbiakban is Miklósi-Sikes Csaba szíves megállapításai alapján). Látni kell, hogy a városka átmenő országútja, kereskedelme később is elkerülte ezt a területet - a Belváros "faluvégi" hangulata máig megmaradt. Ez egy olyan Belváros, ahol utca szinte nincs is, csak terek kapcsolódnak lazán egymáshoz. Különösen érdekes a Kisfaludy tér és az Udvarbíró tér szekvenciális térsora, ahol a kúriák egy furcsa "eltolt-fésűs" beépítésbe sorolódtak, ahol az útról leágazó oldalterek ismétlődése a térsornak sajátos ritmust ad.

A palota kertjének sorsát is érdemes figyelemmel kísérni. A fallal körülvett kert előterében nagy terület maradt üresen. Mikor azonban az elmúlt századforduló környékén a reformátusok ide szerették volna építeni városi templomukat, a püspök - voltaképpen érthető módon - gyorsan megvásárolta, saját kertjének végéhez csatoltatta a kérdéses területet, ami a palota felől nézve kielégítő megoldásnak is tűnhetett. A város felől nézve azonban a Szent István tér és a Kisfaludy tér sarokpontja az egész Belváros térrendszerének csuklópontja, így a későbbiekben számos kísérlet történt e hangsúly megfelelő kezelésére. Kisfaludy szobrának felállítása, a kerítésfal fülkeszerű kialakítása, a Népkertté avanzsált püspökkert kapujának bombasztikus kialakítása, majd a kerítőfalak bontása után a szabadon járható parkrészlet jellegtelen sarokmegoldása azt mutatja, hogy a helyzet mindenkor nehezen kezelhető maradt.

Nem alakult egyszerűbben a Szent István tér rendszerének sorsa sem: a Ferences templom és a Püspöki Palota főbejárata előtti tölcséres téralakzat először Erzsébet királyné fáitól gazdagodott - sokfelé találunk városainkban gesztenyefasorokat, melyeket a nemzet a szeretett Sissy halálakor ültetett az ő kedvenc fáiból. Később, az 1930-as években a templom előtti tér rendezése érdekében egy meglehetősen durva mészkő-betonfedlap rendszerű támfalrendszerrel alakítottak ki teraszokat, melyekre szabályos rendben hársfákat ültettek. A támfalak mai szemmel nézve drabálisak (épp ilyenekkel küzdöttem a pécsi Kálvária alatt is), a gyönyörű hársfa-raszter a műemléki felügyelő szerint nem hagyja érvényesülni a kolostoregyüttest. (Igaza van. Ugyanezzel a gonddal találkozhatunk megannyi középület és családi ház előtt is: egyszer jó ötletnek tűnhet a főbejárat elé egy ezüstfenyőt-gesztenyefát-jegenyét ültetni, de 30 évvel később ezt már másképp gondolhatjuk...).

 

 

Hatvan
A város valódi középkori vár környezetében jött létre, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: mezővárosi kereskedőhely a falak tövében és védelmében. Tanulságos mindazonáltal egybevetni a középkori városképet a későbbiekkel: a Vár helyén áll a Grassalkovich kastély, előterében a nagy piactér. Jelentősen változtak a városba be- és kivezető útvonalak. Kialakult a főtéren átmenő országút képlete, a későbbi 3-as út. Látni kell, hogy az M3 autópálya átadásáig voltaképp egész Kelet-Magyarország - és részben Kelet-Európa - közúti forgalma a hatvani Főtéren keresztül zajlott (egy másik jelentős része pedig a pályaudvaron át, de ma már az is régmúlt...). Mindez nem múlhat el nyomtalanul.

(A Grassalkovich (ejtsd: grassalkovics, de metternihh és bahh) birodalom létrejöttéről sokat tudunk pl. Búza Péter írásai nyomán: Mária Terézia azzal bízta meg G.-t, hogy a törökdúlás után 100 évvel rendezze végre a magyarországi birtokviszonyokat. Voltaképpen ennek köszönhetjük, hogy ma Magyarországon a földhivatali-kataszteri rendszer létezik és működik. Olyan esetekben azonban, amikor G. úr nem találja a török előtti jogos tulajdonost, az adott terület őreá száll. (Lehet, hogy Hatvan ilyen esetté minősült - és nem biztos, hogy az apparátus nagy igyekezettel dolgozott az ellenkező bizonyítékok felkutatásán.))

A teret a 19.sz. szépítő szándéka városi parkká igyekezett alakítani. A plébániatemplomra szimmetrikusan megkísérelt egyfajta rendet vinni a parkszervezésbe. Látni kell, hogy a formális képi szimmetriát alapvetően szétverte a funkcionális aszimmetria: ha az egyik irány csendes, szinte "falusi" utca, a másik pedig országút, a hangsúlyok idővel eltolódnak. A 3-as út teljes forgalma a plébániatemplom és a plébánia épülete között zajlik, s ezt az útpálya, a járda, a világítás és a buszpályaudvar kiépítése is követte.

A 20.sz. során ez a Főtér - mint megannyi más Főtér a világban - funkcióit árnyaltan változtatta: piactéri funkciója megszűnt, szimbólumhordozó funkciója felerősödött. A Kastély-ból Kórház lett. Meghatározóvá vált vagy maradt a Plébánia és a Templom, a Városháza és a Járásbíróság. Ide került a Múzeum, a Buszpályaudvar, a Könyvtár. Szimbólumhordozó lett a Honvédemlékmű, az I.vh. emlékmű, a szovjet II.vh. emlékmű, a demokratikus II.vh. emlékfelirat, a városmúlt emlékszobra. Más hellyé vált a Piac, a Szálloda, a Patika, a Mozi.

 

 

Ajka
A város több település konglomerátumaként jött létre. A város akár Bódé, Berénd, vagy Babucsa névre is hallgathatna, ha a pipettáról a konglomerátumot összerántó és összeragasztó cseppet a gondos kéz nem éppen Ajka vasútállomás környékére hullajtja le. Tósok, Csékút, Padrag, Csinger, Ajkarendek, Bakonygyepes a távolabbi körből tapadnak a konglomerátumhoz. Mit tesz egy vasútállomás!

A városképző erők későbbi koncentrációja, mondhatnánk a város genezise pontosan írásba foglalva látható a csingervölgyi Bányamúzeum fali üvegtárlójában két A4 papírlapon. Az 1940 környékéről származó dokumentum hosszútávú szövetséget köt Szén, Áram és Bauxit/Timföld között. Ilyen egyszerű, kétoldalas Megvalósíthatósági Tanulmányt azóta sem olvashattunk. A "Föld Méhének Kincsei", a "Háború", a "Repülőgépgyártás", pláne a "Hidegháború" kifejezések a dokumentumban nem szerepelnek. Mégis, e dokumentumok alapján rendszereket átívelően létrejöhetett egy konglomerátum-város. A városban lakó- és ipartelepek formájában építészeti remekeket találunk a 40-es évek elejéről, az 50-es és a 60-as évekből. Ha Dél felé tekintünk, a városkép, mint termelési folyamatábra rajzolódik a dombok tövére: amott középen érkezik be a Szén, mindjárt osztályozzák, a meddőt balra viszik, jobbra pedig Áramot csinálnak belőle, amiből ott túl az Alumínium - más néven a Magyar Ezüst - készül. És ez így igenis szép!

Persze ily módon egy egész térség függ a KGST-től, vagy a szén, az áram és a bauxit világpiaci árától, a Kormánnyal kötött szállítói szerződésektől. (Az utolsó ajkai szénbánya-aknát 2004 augusztusában zárták be.) Ne felejtsük el persze az Üveg-gyárat, a Kripton-gyárat, vagy az úrkúti Mangán-bányát, ezek szerencsére nem tartoznak szorosan a folyamatábrához, így a kistérség több lábon állásának fontos szereplői. Mindezt a fejlődést persze részben a Környezet, részben a szomszédos Devecser városi fejlődése bánta.

Ajka városközpontja e konglomerátum legfőbb összetartó erejeként, már a lakóterületek kiépítését követően jött létre. Léteztek már a város új lakótelepei - a bányászkolóniák, az erőművi lakótelep, a bauxitos lakóházak, kulturált városépítészeti megoldásokkal, sok-sok platánfa-csemetével -, fontos iskolái, de igazi központja még nem volt. A Városközpont az 1960-as évek elejétől, tudatos városfejlesztési lépések során alakult ki. Lényegében a teljes koncepció, a Szolgáltatóház, a Szálloda, a Tanácsháza Ruttkay Gyula munkájaként jöhetett létre. A kezdeti koncepció az idők változásával kisebb-nagyobb kompromisszumok árán tovább élt (ezt mutatja Ruttkay Gyula makettfotója, mely egy korábbi továbbfejlesztési szándék kapcsán ad javaslatot a lehetséges tömegalakításra). Változó keretek között, változó megrendelők számára, néha a korábbi építész közreműködésével, néha őnélküle, a központ tovább fejlődött. E központhoz tartozik a Művelődési Ház - voltaképp az együttes legrégebbi eleme - a Posta, a Buszpályaudvar, több iskola, a Templomdomb és a Helytörténeti Múzeum, az Egészségház és az idetelepített lakóegyüttesek földszintjének kereskedelmi vagy irodai helyiségei. Kissé távolabb található a Piac és a Vasútállomás. Az egész együttes szemmel láthatóan úgy működik, ahogy azt elvárnánk - városként, városközpontként.