Kortárs finn körkép

Közel két évet töltöttem Finnországban 1991-ig, először Otaniemiben a Műszaki Egyetemen ösztöndíjasként, majd Helsinkiben a Järvinen-Airas Építészirodában pályakezdő építészként dolgozva. A finn építészet nagy hatással volt a pályámra, a szemléletemre. Az alábbiakban rövid áttekintést szeretnék adni tapasztalataimról és a 20. századi finn építészetről.
Földes László írása.

Földes László írása a Néprajzi Múzemban megrendezett (M)ilyenek a finnek? című kiállítás építészeti válogatásához készült, Szojka Emese felkérésére. A kiállítás rendezői Szarvas Zsuzsa főrendező, Bata Tímea, Kerezsi Ágnes és Szojka Emese.

A kiállítás arra a kérdésre keresi a választ, hogy a magyarok finnekről alkotott képét milyen tényezők alakították és befolyásolták a 19. század végétől napjainkig. A hagyományos kultúra elemeitől elindulva, a finn-magyar kapcsolatokat felvázolva eljut napjaink meghatározó finn cégeinek termékeihez, a finn példa, a finn csoda okainak feltárásához, bemutatásához és értelmezéséhez. Gondolati vezérfonala a hagyomány kérdése. Bemutatja a finnek hagyományhoz való viszonyát, ennek változását, s ezen keresztül utalásokat tesz a magyarok viszonyulásaira is.

Megtekinthető 2009. június 27. – 2010. november 28. között a Néprajzi Múzeumban.


Közel két évet töltöttem Finnországban 1991-ig, először Otaniemiben a Műszaki Egyetemen ösztöndíjasként, majd Helsinkiben a Järvinen-Airas Építészirodában pályakezdő építészként dolgozva. A finn építészet nagy hatással volt a pályámra, a szemléletemre. Az alábbiakban rövid áttekintést szeretnék adni tapasztalataimról és a 20. századi finn építészetről.

Régmúlt

A finnek hagyományosan hatalmas erdőkben, elszórtan, kis faházakban éltek, sokszor zord körülmények között. A városokban is a földszintes faházaké volt a főszerep (Porvoo), emeletes téglaépületeket csak a nagyobb városokban láthatunk (Helsinki). A kis faházak érdekes ellenpontjai a gránit tömbökből épült súlyos kőtemplomok (Espoo) és a zömök középkori várak (Hämeenlinna). A finn építészek ebből az örökségből merítettek a 19. század végén.

 

Századforduló
A világ az 1900-as párizsi világkiállításon figyelt fel a finn építészetre. A finnek tornyos, templomot idéző nemzeti pavilonja, melynek belső tereit Kalevala témájú díszítés ékesítette, hatalmas nemzetközi sikert aratott. A pavilon tervezői - Eliel Saarinen, Armas Lindgren és Herman Gesellius – az archaikus formák szugesztivitását, a népi építészet hagyományait használták fel. A nemzeti pavilonban már a század elején megfogalmazódott a finn építészet sajátos karaktere, egy homogén, sokoldalú, a nemzeti hagyományokra és a természet szeretetére alapozó vernakuláris architektúra, mely a későbbiekben is megőrzi saját jellegzetességeit, de képes befogadni a külföldi hatásokat is.

Saarinenék építészetétől nem állt távol a Kós Károly nevével fémjelzett hazai építészeti mozgalom. Rendszeres eszmecsere folyt a finn és magyar alkotók között, egy ízben találkozott Saarinen és Kós is.

Építészet az I. világháború után
A századelő finn építészete a nemzeti identitás kifejezője is lett, ez a nemzeti romantika jegyében fogant klasszicizáló, historizáló épületek formájában valósult meg. Az I világháború után, akárcsak Európa többi országában, előtérbe került a funkcionalizmus és a konstruktivizmus. A formák leegyszerűsödtek, a terek áttekinthetők lettek, a korábban jellemző ornamentika szinte teljesen eltűnt, egyre gyakrabban használták az új szerkezeteket, az üveget és a vasbetont.

Alvar Aalto modernizmusa
Alvar Aalto egész munkásságát áthatja a fa és a természet szeretete. Erősen kötődik a finn népi építészethez, de azt felhasználva saját nyelvet alkot, élettelibb és érzelmesebb stílusa markánsan eltér a németek szikár modernizmusától. Érdekesség, hogy az „Aalto” név finnül hullámot jelent, és ez a formai elem gyakran megjelenik Aalto építészetében (Villa Mairea) és az általa tervezett tárgyaknál egyaránt (Aalto váza).

 

 

Háború utáni építészet
A világháborúban Finnország hősies harcokat vívott a sztálini Szovjetunióval. Az ország a háború végére teljesen kivérzett, de végül sikerült megőriznie függetlenségét, és gazdaságát a skandináv országok vérkeringésébe bekapcsolni. Az elszegényedett Finnország építészetét a negyvenes években a minimalizmus jellemezte. Aalto az ötvenes évek elejére ebben is megteremtette egyedi stílusát. Az 1950-52-ben épült emblematikus épülete a skandináv téglaépítészetet és a finn népi hagyományokat foglalta egységbe.



 

A finnek nagy figyelmet fordítottak az oktatás fejlesztésére, sorban épültek az iskolák és az egyetemek. 1965-ben készült el Aalto tervei alapján a Helsinki Műegyetem Espoo-ban ahol magam is ösztöndíjasként tanultam. Az egyetem auditóriuma kívülről stadionra hasonlít. A grandiózus méret ellenére nem érezzük befoghatatlannak, mert az épület vonalai a szemet befelé, az épület közepe felé vezetik. A tégla egyszerűsége és az épület dísztelensége letisztult formát eredményez, ami jól illik a funkcióhoz is. A lejtős tömeg az egyetem nagy előadótermeit foglalja magába.

Reima Pietila építészetét a letisztult és organikus formák jellemzik. A tamperei Kaleva templom tördelt, egészében halra emlékeztető alaprajzában Pietila kísérletező és játékos kedve tükröződik, mely egész életében a „formák formájának” kutatására és létrehozására ösztönözte.

 


Kari Järvinen
aki tervezés mellett egy ideig a Műszaki Egyetemen is oktatott, jellemzően iskolákat, óvodákat és lakóházakat tervezett cégtársával Timo Airassal. Jómagam is hasonló munkákon dolgoztam a náluk töltött évek alatt. Jelentős munkájuk a Suna Iskola Espooban, amely érzékenyen illeszkedik környezetébe, végtelenül egyszerű és letisztult, a felülvilágítók és az előtetők kompozíciója mégis nagyon karakteressé teszi az épületet.

 


Juha Leiviskänek egy helyen volt az irodája Järvinennel és Airassal, ezért vele naponta találkoztam a finnországi munkám során. Halk szavú derűs embernek ismertem meg, aki pont olyan tehetséges zongaraművész, mint amilyen kíváló építész. A fény-árnyék játékon alapuló térértelmezésével a kortárs finn építészet talán legpéldamutatóbb alakja. A Myyrmäki templomban alkalmazott megoldása - szabadon álló párhuzamos falak sorozata - újradefiniálta a teret, megszüntetve a templom hagyományos belső felosztását. Az épület szerves részét képezik a világítótestek, melyeket szintén Leiviskä tervezett.

 


 

Markku Komonen épületei a finn építészet minimalista irányvonalát képviselik. Leghíresebb a Mikko Heikkinennel közösen tervezett Heureka Center, mely egyszerű és absztrakt épület, szinte lebeg a térben. Az épület hatalmas mérete ellenére sem érezzük benne az anyagok súlyos tömegét.




MONARK csoport (Juha Lääskelaineen, Petri Rouhianen, Matti Sanaksenaho, Jari Trikkonen, Juha Kaakko) legelső sikerét az 1992-es sevillai EXPO finn pavilonjával aratta. Óriási meglepetés volt, hogy az akkor még ismeretlen egyetemisták megnyerték ezt a fontos pályázatot nagynevű kollégáik előtt. A pavilon a két ellentétes karakterű építmény - a hagyományos építészetet jelképező Hajógerinc és az ipari kultúrát megtestesítő Gép – az organikus és az ipari egymásnak feszülő ellentétét szimbolizálja, és egyben jól szemlélteti a finn építészet egész történetét végigkísérő kettősséget. Ugyanezen az expón aratott nagy sikert Makovecz Imre híres héttornyos, hajó formájú épülete.


A Pentti Kareoja tervei alapján épült Corona Könyvtár kör alakú épülete duplafalú hártyaüvegből készült, míg belső falai tömörek és sötétkékek. A fényviszonyok változásával párhuzamosan változik az épület jellege. A természetes és mesterséges nappali és éjszakai fények játéka jól kiemeli a tömörség és átlátszóság kettősségét.



Tuomo Siitonen évekig dolgozott együtt Pekka Helinnel. Hatalmas megbízásaik voltak és a Nokia felvirágzásakor ők tervezték az óriáscég számos új épületét. Siitonen a finn építészeti hagyományokat a szerkezet és a tömeg újszerű, kísérletező komponálásával, a funkciók állandó szem előtt tartásával viszi tovább.

 



A Matti és Pirjo Sanaksenaho tervei alapján épült St. Henry Ökumenikus Kápolna az ősi szakrális helyeket idézi, nemcsak vallási, hanem zenei és képzőművészeti események számára is teret ad. Halra emlékeztető alakja a korai keresztény szimbolikára utal, az organikus formát erősíti a belső tartószerkezet halszerű kiképzése és a tető kialakítása, mely a domb ívét követi. A fa és a réz mellett a természetes fény is a kápolna meghatározó alkotóeleme.

 


 

Hazatérés
Két év munka és tanulás után hazatértem és néhány év után önálló építészirodát alapítottam. Az itthoni munkáimban is érzem a finnországi tapasztalatok hatását, amit két munkával szeretnék illusztrálni.

Visegrádi Erdei Iskola, 1996
Az erdei iskola tervezési munkáiba Turányi Gábor vont be, a terveket közösen készítettük. Az volt a törekvésünk, hogy az épület olyan természetességgel simuljon a környezetébe, mintha mindig is ott lett volna. Az épület homlokzatát ugyanazzal az andezit kővel burkoltuk, amely az épület alatt van a vulkánikus eredetű hegy gyomrában. A fedett-nyitott terek, fedett teraszok, ereszek burkolata natúr fa, ami könnyed ellenpontja a súlyos kőfelületeknek.

 

 


Lakóház, Szilas-patak 2004
Az L alakú téglaépület az utca irányába zárt képet mutat, csupán a konyha, a dolgozó és az emeleti loggia néz ide. Az udvari oldalon viszont az épület feltárul, és nagyvonalú üvegfelületekkel nyílik meg a terasz irányába. A térfalakkal körülvett terasz a védettség és a nyugalom érzését biztosítja a ház lakóinak. Az épületnek olyanok a klimatikus adottságai, hogy nyári kánikula esetén is viszonylag hűvös van a belső térben és a téli fűtésszámlák is szolidak. A ház érdekessége hogy a világon először itt építettük be Losonczi Áron zseniális találmányát, a fényáteresztő betont, más néven LiTraCon-t. Az épület 2005-ben Média Építészeti Díjat kapott.



Földes László
Ybl-díjas építész