Különleges utazások: öt nap, egy éjszaka Bakuban

Szubjektív szakmai összefoglaló a CÉH zRt. és Partnerei által 2009 és 2012 között Azerbajdzsánban végzett tevékenységéről. A CÉH zRt által vezetett csapat roham tempóban végezte el három kórház tervezését a világ egy másik szegletében, Bakuban. Ennek eredményét, mintegy "in progress" mutatjuk most be. 

CÉH zRt vezetői 2009 őszén kaptak megkeresést egy korábbi kiemelt projekten sikerrel teljesített komplex tervezési feladat nyomán egy bakui egészségügyi fejlesztés tervfelülvizsgálatára. A novemberi kiutazás alkalmával az azeri egészségügy számos kiemelkedő személyiségével volt módunk találkozni, így néhány napos kint tartózkodás alatt is hasznos ismereteket szerezhettünk a kinti szakmai környezetről, viszonyokról, szokásokról, előírásokról.

Az első kiutazás idejéből származik az írás címe. A lehetőséget oly intenzíven igyekeztünk felhasználni, hogy az öt napos kint tartózkodás alatt összesen alig több, mint egy éjszakányit sikerült aludni. Az igazsághoz tartozik, hogy a későbbi 29, közel egy hetes kint tartózkodás alatt sem sikerült sokkal jobb alvási arányokat elérni, de a szakmai kihívás szerencsére mindig át tudta lendíteni minden kollégánkat a holtpontokon is.

Az első látogatás alkalmával felkérést kaptunk egy 20.000 m2-es új onkológiai központ fejlesztési koncepciójának több változatban történő elkészítésére. A később mélyebben megtapasztalt megrendelői attitűd szerint egyrészt a feladatot a magyar viszonyokhoz képest szokatlanul gyorsan kérték teljesíteni, másrészt pedig a hangsúly a külcsínyen volt a funkcionális megoldással szemben. Későbbi feladataink során is megtapasztalhattuk több közép-ázsiai projekt-lehetőség esetében is, hogy az építészeti – mérnöki – szakmai felkészültség hiánya és a jelentős döntéshozatali erő együttesen a potenciális megrendelőket elsődlegesen a „szépség” iránt teszi nyitottá. A tervező kiválasztásánál lényegében „homlokzatot vásárolnak”, ahogy több helyi partnerünk is megfogalmazta.

Az első felkérés időpontjához képest alig egy hónap alatt készült el egy 5 változatos koncepcióterv, melyet a második kiutazás alkalmával a megrendelőnek történt bemutatás után fél napon belül tovább finomítottunk tucatnyi itthoni kolléga éjszakai távmunkájával. Az eredmény nem maradt el: igaz ugyan, hogy azt a munkát a tervezés egy hónapja alatt már átadták egy török fővállalkozónak ( mellesleg a koncepcióinkkal együtt ), ám kaptunk egy tényleges konkrét kórház tervezési munkát egy igen különleges, egy személyes kórházra vonatkozóan. A tervezési idő a koncepció kialakítására itt sem haladta meg az egy hónapot, a helyi szintű engedélyezési tervezés esetében a 2 hónapot, majd a magyarnál „súlyosabb” kiviteli tervekre vonatkozóan a 3 hónapot. Ugyanakkor az is egy furcsa tapasztalat volt, hogy amit lerajzoltunk, az „szó szerint” megépült. Ahová a kerttervező partner kék virágot tervezett, oda különleges kék virágok kerültek, ahol homlokzati kőrács került, azt a speciális tudású dagesztáni kőfaragókkal készíttették el lehelet finomságú faragásokkal.

Miközben a koncepció tervezés folyt, a bizalom elnyerését igazolta, hogy egy jelentős fejlesztés terveinek felülvizsgálatára is felkérést kaptunk.

A folyamat igen érdekesen, a hazai viszonyokhoz szokva igencsak meglepően alakult. Az egyik kiutazás alkalmával – a már folyamatban lévő tervezési munka konzultációja közben – kaptunk egy jó nagy adag tervet, azzal a kéréssel, hogy „nézzük már meg.” A kapott terveket részleteiben átvizsgáltuk, és az elemzés eredményeit egy komoly terjedelmű jelentésben foglaltuk össze. A jelentést következő kiutazásunkat megelőzően megküldtük a Megrendelő részére. A kiutazás előtti beszélgetések során felmerült az igény, hogy szakértőként vegyünk részt a Megrendelő oldalán a tervek „kiegyenesítésében.”

A következő bakui egyeztetés alkalmával be kellett mutatni a jelentés eredményeit összefoglaló jelleggel a legfontosabb döntéshozók előtt. A megbeszélés igen meglepő módon zárult: a fő döntéshozó közölte, hogy akkor innentől kezdve ez a tervezési munka a miénk. Kicsi apró kérése van: a kórház 135.000 m2 helyett legyen legfeljebb 100.000 m2, és a szakmai összetételt jelentősen változtassuk meg. Másnapra készítsünk egy javaslatot a változtatásokra!

Erre a helyzetre lehet igazán használni a „köpni – nyelni nem tudtunk” kifejezést. A szakmai csapat meghatározó személyisége, orvostechnológus tervezőnk tőle egész szokatlanul furcsa kifejezéseket használt a lehetetlennek tűnő feladat-meghatározással kapcsolatban. A délelőtti tárgyalásról „visszavonultunk” a helyi irodánkba, és elkezdtünk közösen gondolkodni a megoldáson.

Délután 3 órakor visszamentünk a Megrendelő irodájába, kivetítettük a javaslatainkat, melyek összefoglaló táblázatát, mint tervezési „diszpozíciót” a Megrendelő ott helyben aláírta. A közös teljesítmény jelentőségét mutatta, hogy a délutáni prezentáción jelen lévő korábbi tervező a megbeszélés után gratulálva közölte, hogy ő 1,5 év közös munka alatt nem tudta elérni, hogy neki bármit aláírjanak.

Természetesen egy 100.000 m2-es szintterületű kórház megtervezése még az itthoni viszonyok között is embert próbáló feladat, mindezt tovább nehezítette, főként a kezdeti időszakban, számos helyi adottság, sajátosság, melyeket érdemes azért külön kiemelni, mert nem csak Azerbajdzsánban, de az egész térségben, a volt Szovjetúnió „utódállamaiban” jórészt mindenütt kezelendő problémát jelentenek.

Azerbejdzsánban nagyon kevés új szabvány született, ezért többségében a volt szovjet – ma orosz – „SnIP” és „Ghoszt” szabványokat használják. Az egyik kórház esetében a lapos tetős részekre műanyag vízszigetelést terveztünk, melyet a Hatóság nem akart elfogadni, mert nem felet meg a szabványnak. Abban az 1960-as években keletkezett szabványban még a kétrétegű bitumenes lemezszigetelés volt a „kötelező”. A betervezett korszerű termék ismertetőjét komplett orosz nyelvre kellett fordítani, hogy elfogadják. Egyes nagyprojekteknél elfogadják – többnyire a finanszírozók nyomására – hogy az EU-s, az amerikai, vagy a német szabványok alapján történjen a tervezés.

A nyelvhasználat önmagában kezelendő problémát jelentett. A kapcsolattartás orosz nyelven – nagyon ritkán lehet angolul értő / beszélő mérnököt találni – történik, miközben az azeri engedélyező hatóságok számára a terveket azeri nyelven kel biztosítani. A helyszíni munkákon dolgozók számára az orosz nyelvű tervek szükségesek, míg a magyar kiutazó kollégák számára magyar nyelvű felirattal ellátott dokumentáció szükséges. És akkor még ott voltak az amerikai projekt menedzserek, akik viszont angol nyelvű tervekre, dokumentumokra tartottak igényt. Kénytelenek voltunk kifejleszteni egy szoftveres megoldást, mellyel az ArchiCad tervlapokra egy EXCEL „szótárból” a megfelelő oszlopot emeltük be. 4 nyelvből.

A tervek „szintje” is különbözik a hazai rendszertől.

Az első szakasz az úgynevezett „eszkiznij” terv, amely nagyjából egy jobban kidolgozott hazai vázlattervvel azonosítható, talán a „szépészeti” része erősebb: a látvány, a külcsíny meghatározó jelentőségű. Ez alapján adnak engedélyt lényegében a tervezés megkezdésére. A legtöbb esetben nincs sorvezető, azaz hiányzik bármiféle szabályozási terv a telekre, sőt, gyakran a telek is addig „tart”, amíg az Építtető gondolja. (A kitűzés sem könnyű feladat: a geodéziai alappont – hálózat hiányos, ha egyáltalán az adott telek közelében van tetten érhető magassági pont.)

A tervezés tervezési szakasz az úgynevezett „expertize” terv. Ennek legfontosabb része a tartószerkezeti terv, számítás. Lényegét tekintve ez alapján adnak engedélyt a megvalósítás előkészítésére, és a részletes tervezés elvégzésére. Ennek tartalma a statika vonatkozásában már több, mint a hazai engedélyezési terv, a többi szakág esetében nem feltétlenül éri el a hazai engedélyezési tervi szintet a dokumentáció mélysége.

A végső tervfázis az úgynevezett „rabocsij” terv, ami a hazai kiviteli tervnél részletesebb, egyes szakágak esetében „az utolsó szögig” mindent meg kell tervezni. És – nem logika nélkül – mindent fel kell tüntetni a szinti alaprajzokon vagy épp a homlokzatokon, metszeteken. A gépészetben például ragaszkodnak az összes vezetékre az axonometrikus függőleges csőtervekhez, ami a magyar szaktervezőknek – főleg akik 3D-ben dolgoznak – megehetősen szokatlan.

Külön problémakör a költségvetés elkészítése. Az úgynevezett „szmeta” tulajdonképpen a 70-es, 80-as években itthoni nagyberuházásoknál szokásos rendszer: igen részletesen megadott tételleírásokkal kell a feladatot azonosítani, majd hozzárendelni egy akár sok évvel korábbi referencia árszintet, végül prognosztizálni a megvalósítás ütemére az árakat. Ennek a rendszernek alapvető oka, hogy a magán építkezés – a családi házaktól eltekintve – viszonylag ritka, mindenben „állami” pénzek mozognak, melyek jóváhagyása egységes rendszer elvek alapján történik.

Érdekes még a hatósági engedély beszerzése. Van egy „mindenható” szervezet, az úgynevezett „MCSSZ”, amely leginkább talán a hazai Katasztrófavédelemhez hasonlítható. Ők adnak engedélyt végül a beruházás megkezdésére, minden szükséges ellenőrzést Ők végeznek el. Viselik is a felelősséget, amire számos példát hallottunk: amikor egy épülettel súlyos probléma merült fel, nem „csak” a kivitelezőt,és a tervezőt „vették elő”, de az engedélyező hatóság illetékesei is igen rövid időn belül „hűvösre kerültek.”

Nos, ilyen körülmények között kellett rohamtempóban elvégezni a 100.000 m2-es kórház tervezését itthonról. Nyilvánvaló volt a munka kezdetén, hogy helyi szakemberek segítsége nélkül a feladat sikerrel nem vihető végig. Ezért a munka kezdetén kialakítottuk a kapcsolatot egy olyan tervező irodával, aki az általunk készített tervek ellenőrzését és ezt követő aláírását vállalta. Egyes szakterületeken igen nehéz volt megfelelő szakmai támogatást találni. A közmű- és energia ellátás, a tűzvédelem, vagy épp a statika sajátos helyi viszonyai miatt kinti tervezőkkel kellett együttműködni a tervek elkészítésében. Amiben például a szoftverhasználat és a nyelvtudás korlátozottsága komoly nehézségeket okozott a kezdeti időszakban.

Az általunk elvégzett munkát menet közben több alkalommal ellenőriztette a Megrendelő. Saját szakemberei mellett bevont török szakértőket, akik Budapestre utazva vizsgálták felül az előrehaladást. Később, amikor a török fővállalkozó kiválasztásra került – a vállalatba adás nem az EU-ban szokásos szigorú rendszerű tender eljárás keretében történik – az Ő szakembereik is felülvizsgálták a terveket. Ekkor történt például váltás a gépészeti és elektromos szabványokban, ami persze a már elkészült tervek részleges átdolgozását igényelte. A végszállítás előtt a Megrendelő képviseletében az amerikai projekt – menedzser cég végezte el a tervek felülvizsgálatát.

A munka előrehaladását menet közben számos alkalommal prezentáció keretében kellett bemutatni a Megrendelő képviselőinek. Meg kell jegyezni, hogy a Megrendelő csapatának is voltak nehéz pillanatai. Amikor elkészítettük az „eszkiznij” tervet, azaz az engedélyezési terv „szépészeti” változatát, számos homlokzati változattal, a legmagasabb helyről kellett megkapják a jóváhagyást az építészeti arculatra, figyelemmel arra, hogy a repülőtérre vezető legfontosabb útvonal mentén fekszik a Kórház.

Az itthoni tervezésbe tucatnyi partnert vontunk be, elsősorban a speciális szakmai területekre. Számukra a CÉH zRt generál szerepe, adottságai, képességei, szakmai, vezetési és finanszírozási háttere nyújtotta a biztonságot ahhoz, hogy egy ilyen nagy léptékű feladatra vállalkozzanak egy ismeretlen piacon.

Fontos sikertényező volt, hogy jól alakítottuk ki a „képviseleti rendszert.” Ennek fontos tényezői voltak természetesen a helyi partnerek, illetve a Megrendelő képviselőivel kialakított kiváló kapcsolatok, azonban nem kevésbé fontosnak bizonyult a két, egymást váltó, így állandó „helyszíni” jelenlétet biztosító kirendeltség vezetőnk is. Emellett a tervezés legfontosabb időszakában heti váltásban utaztak ki komplex csapataink: általában egy építész, egy gépész, egy elektromos szakember, illetve rendszeresen az egyeztetési igények szerint az orvostechnológia képviselője.

A több mint két esztendős tervezési munka sikeres lezárása is jelentős erőfeszítéseket igényelt. A végszállítást közvetlenül megelőzően egyik napról a másikra eltávolították az amerikai projekt-menedzsert, majd a török fővállalkozót, végül szinte a teljes megrendelői képviseletet. És lám, egyszer csak visszakerült a projekt vezető pozíciójába az a személy, akitől a tervezést és fővállalkozást „elvették” az elején. Hosszú tárgyalás-sorozat vette kezdetét, melyet külföldi orvostechnológus „szakértő” bevonása tarkított, és amelynek végén a végszállítás elfogadtatása, és a szerződéses díj kifizetése megtörténhetett.

A nagy kórház tervezésével párhuzamosan időközben megépült a terveink alapján a speciális kórház, és emellett elkészült a terveink alapján a 20.000 m2-es új onkológiai központ épülete is.

A CÉH zRt számára rendkívül fontos volt az azeri megjelenés és siker. Ebben a vonatkozásban számunkra nem csak a gazdasági válság 30 %-os hazai piaci visszaesésének túlélése, egyes tervezési szakágak szakembereinek a gazdasági válság legsúlyosabb időszakában való „megtarthatósága” volt jelentős. Mi magunk a legfontosabbnak a saját fejlődésünket, potenciálunk erősödését tartottuk. A munka kezdeti időszakában lámpással kellett keresni azokat a mérnököket, építészeket, akik akár csak egy hétre is ismeretlen környezetben, nyelvtudással képesek és hajlandók voltak dolgozni külföldön. Mire a munka befejeződött, három – négy komplex „cserecsapat” vált bevethetővé külföldön.

A két megépült kórház mellett a „nagy kórház” is befejezés előtt áll, kívülről már majdnem teljes egészében elkészült, a belső installáció még folyamatban van.

A külső megjelenéssel kapcsolatban persze meg kell jegyezni, hogy az általunk megtervezett három kórház esetében a homlokzatokat, vagy épp a belső terek kialakítását nem szabad csak a mai magyar építészet nézőpontjából megítélni. A világ egy másik szegletében az ízlés, a kultúra beágyazódása más megrendelői és esztétikai elvárásokat támaszt, melyeknek való megfelelés komoly kihívást jelentett. Úgy véljük, az elkészült kórházakra joggal lehetnek büszkék tervezőink. Bízunk benne, és nap mint nap többet igyekszünk tenni azért, hogy mihamarabb ismét módunk legyen a hazai mérnöki és építészeti tudás, tapasztalat, felkészültség szellemi exportjára.

CÉH zRt.