Magyar Nemzeti Múzeum pályázat - megvételben részesült: Bérces László, Kápolnás Gergely, Kun Róbert. Magyar Ádám pályaműve

Részletesen bemutatjuk a Bérces László, Kápolnás Gergely, Kun Róbert. Magyar Ádám által benyújtott pályaművet.

A Bíráló Bizottság részletes véleménye


A pályázat megfelel a kiírás szempontjainak. Részletesen és ütemezve ábrázolja a tervezett bővítéseket, átalakításokat. Koncepciójának alapvetése, hogy a múzeum meglévő épületén kívül a kertben semmilyen építést (pld. földalatti bővítést) nem tervez. Az udvarok lefedése ugyan a terv léptékében szerkezetileg nem részletezett, az ábrázolásból mégis látszik, hogy a magas, keskeny elemekből álló tartósor a közvetlen benapozástól védi az alatta létrejövő új kiállítási tereket. A pályamű bővítési alapkoncepciója: az udvarokba egy-egy új födém beépítésével, azok járósíkján néhány lépcsős szintkülönbséggel létrehozott kisebb közlekedő és nagyobb diszponibilis kiállító-terület. Ezáltal az udvar eredeti légtéraránya megváltozik. Mindazonáltal az új udvari kiállító-felületek megközelítési kapcsolata az érkezési (első emeleti) szinttel kedvező. Az üzemi és a közönségterek szétválasztása, aránya kedvező. A múzeumshop és az új étterem főszinti elhelyezése és mérete jó. A pályázók közt egyedüliként alkalmazott igen kis helyigényű gépi parkolót. A Bíráló Bizottság a gépkocsik földszinti elhelyezése helyett a pincegarázst preferálja, a gépi működést nehézkesnek, a földszinti elhelyezést „luxusnak” tartja.

 

 


A ruhatár első emeleti elhelyezése a megtartott főbejárat közelében jó megoldás. A földszinten kialakított új büfé a múzeum nyitva tartásától függetlenül kívülről is működtethető. Az átalakított tetőtér üzemi funkciókat fogad be. A meghagyott első emeleti érkezési szintre szerkesztett udvari födémbeépítések jó megközelítést biztosítanak az ottani kiállításoknak. A két akadálymentesítést szolgáló új udvari látványlift a múzeum korszerű működéséhez szükséges. A kertészház éttermi funkcióra való átépítése jó gondolat. A kőanyag bemutatására szolgáló üvegvitrin sor a múzeum kert jellegétől idegen. A terv újrafogalmazza a kert funkcióit. Nagy hangsúlyt fektet a zöldfelület megőrzésére. Nem vág ki fát. Sok az új útfelület, amelynek egy része nagy fák alá kerül, az építés alatt a gyökerek sérülhetnek.


A Bíráló Bizottság a pályaművet a belső udvar földszint feletti (födémmel történő) lefedésének javaslatáért a kiírónak rangsorolás nélküli megvételre ajánlotta.

 



Részletek a műleírásból


Tervpályázatunkat az alábbi fő gondolatok mentén fogalmaztuk meg:

  1. nemzeti ereklye - a Nemzeti Múzeum épülete a megépítése óta eltelt idő alatt a hozzá kapcsolódott jelentéstartalmaknak köszönhetően nemzeti ereklyévé vált.
  2. piano nobile - az épület belső szellemisége kiteljesítésének és funkcionális továbbfejlesztésének középpontjába egy „piano nobile” kialakítását helyeztük;
  3. újabb 150 év - az épület térrendszerét olyan minőségi szintre kívántuk (ismét) felemelni, mely újabb 150 évre lesz képes méltó, ugyanakkor flexibilis környezetet biztosítani a múzeum  folyamatosan változó igényei számára;
  4. azonnali fejlesztés minimális beavatkozással - az azonnali funkcionális igények kielégítésére olyan megoldást kerestünk, mely a hosszú távú fejlesztésnek semmilyen módon nem akadálya, épp ellenkezőleg, annak szerves részeként, I. ütemeként valósítható meg.


A pályázati kiírás programja szerinti új funkcionális tereket az épület belsejében helyeztük el. Íly módon a kert tekintetében a legkörnyezetbarátabb - az értékes faállomány teljes megőrzését biztosító, költséges terepszint alatti létesítmények és lehajtók nélküli -, az építést tekintve pedig a leggazdaságosabb és legegyszerűbben kivitelezhető megoldást értük el. Az udvarok járószintjének az 1. emeletre történő emelésével a földszinten olyan új belső területek keletkeznek, melyeknek alapterülete és - a jelenlegi használat alapján - megközelítése is megfelel a logisztikai funkcióknak.

 

 

Tervünk egyaránt választ ad a Nemzeti Múzeum hosszú távú fejlesztési koncepciójának kérdéseire (lsd. a terveken a Hosszú távú átalakítási javaslatot), ugyanakkor e koncepció részeként a jelenlegi, konkrét fejlesztési igények azonnali, maradéktalan kielégítésére is (lsd. a terveken a Rövid távú kialakítási javaslatot).


Kicsit részletesebben:

1. A Nemzeti Múzeum épülete a megépítése óta eltelt idő alatt a hozzá kapcsolódott jelentéstartalmaknak köszönhetően „nemzeti ereklyévé” vált

Mindenek előtt fontosnak tartjuk az épület integritásának megőrzését.

Kívülről nem kerülhet semmilyen új elem, toldalék az épülethez, nem csonkítható semmilyen formában meg, és az épület közvetlen környezetében is kerülendő bármilyen architektúra megjelenése, mely az épület megjelenésének egységét megbonthatná.

 

 


Belülről ez az eredeti térrendszer megőrzését jelenti - visszaállítását ott, ahol sérült, vagy különböző beavatkozásoknak köszönhetően átalakult, illetve olyan továbbfejlesztését, mely a korszerűsítendő funkcionális elrendezést az eredetivel azonos léptékű és szellemiségű új térrendszerrel oldja meg. A múzeum kertjét e nemzeti ereklye méltó keretbe foglalásaként kívánjuk kialakítani, a klasszicista épület szellemiségét - mértani rend, tisztaság, áttekinthetőség - kívánjuk kivetíteni, a kertben folytatni.

2. Az épület belső szellemisége kiteljesítésének és funkcionális továbbfejlesztésének középpontjába egy „piano nobile” kialakítását helyeztük

Alapgondolatunk szerint az épület belső tere az által tudna igazán, és hosszú távon megfelelni a korszerű múzeumi funkciónak, alkalmazkodva az immár megnövekedett közönségforgalom kívánalmaihoz is, ha az első emeletén, azaz a főbejárat szintjén egy összefüggő, nagyvonalú, reprezentatív térrendszer alakulhatna ki. Ez a szint lehetne a belső tér igazi központja, szervezője, az épület egyértelműen legfontosabb helye, azaz a „piano nobile”. Ezt a szintet az udvarok járószintjének az 1. emeletre történő emelésével hoztuk létre.

 

 
 


A kiszolgáló és közönségforgalmi funkciók szintbeli elválasztásával visszaállítottuk a térrendszer hierarchiáját. Az első és a második emeletet tisztán a közönségforgalmi és kiállítási funkcióknak szenteltük, míg a kiszolgáló tereket az ezek alatti ill. feletti szinteken helyeztük el. A főbejárat helyét és jelentőségét semmiképpen nem akartuk megváltoztatni. Azt gondoljuk, hogy minden lényeges közönségforgalmi tércsoportot ezen keresztül kell a továbbiakban is megközelíteni, sőt elhagyni is(!), ezért olyan alternatív bejáratot, mely az eredeti főbejárat szerepét gyengítené, nem hoztunk létre. Fontosnak tartottuk, hogy az akadálymentes megközelítésre szolgáló liftekkel a bejárati előcsarnoknak szinte ugyanarra a pontjára lehessen megérkezni, ahol a főbejárati kapun keresztül is az épületbe lépünk.

 

 

 

3. Az épület térrendszerét olyan minőségi szintre kívántuk (ismét) felemelni, mely „újabb 150 évre” lesz képes méltó, ugyanakkor flexibilis környezetet biztosítani a múzeum számára.


Hosszú távú átalakítási javaslatunk kidolgozásához elemeztük az épület adottságait, és a várható fejlesztési igényeket. A múzeum története során az épület rengeteg átalakításon ment keresztül. Mivel ezek az átalakítások csak egy-egy részprobléma megoldására terjedtek ki, mára egy meglehetősen kusza, sok szempontból ellentmondásos és elavult, kényszerektől terhes térhasználat alakult ki.

 

 


Kulcskérdés annak felismerése, hogy ez a kusza állapot akadályává vált annak, hogy a múzeum megfelelően működhessen, és hogy az épületet ismét teljes pompájában - vagyis az új funkciókat befogadva, de az eredetihez méltó rendben - láthassuk viszont. A térrendszer megőrzése szempontjából legfontosabbnak a folyosós rendszer helyreállítását tekintjük. Az eredeti folyosós alapelrendezés jellegzetessége, hogy a funkcionális terek minden szinten az udvarokat körülvevő közlekedőkről nyílnak, tetszés szerint összekapcsolhatók illetve elválaszthatók, de külön-külön is használhatók, funkciójuk változtatható. Attól kezdve, hogy a folyosókba lépcsőház költözött (a 2. emeleten a Lechner Jenő-féle átalakítás alkalmával), vagy folyosószakaszokat kiállítási térré változtattak, a szomszédos termek csak egymáson keresztül váltak megközelíthetővé, kényszerkapcsolatok alakultak ki, melyek azután újabb-és újabb kényszermegoldásokhoz vezettek. Az eredeti épület folyosós rendszerét a tetőtérben is javasoljuk megvalósítani. Az új tetőtéri folyosót az alsóbb szinteken megszokott pozícióban és szélességgel helyeznénk el, mely a téri adottságok következtében kétszintes, ráadásul galériás kialakítású lenne.


A meglévő függőleges közlekedő rendszert mindenképpen meg kell újítani, hogy a megtisztított alaprajzi rendszerhez és az épület nagyságrendjéhez illeszkedjen. A közönségforgalmi terek belső összekötésére két új, nagy méretű „panoráma” felvonót helyeztünk el a fedett udvarokban. Véleményünk szerint ezek méltó párjai lehetnek a díszlépcsőnek. E két lift segítségével bentről az összes közönségforgalmi szint akadálymentes elérése is biztosított, a 2. és 1. emelet mellett a földszinti előadóterem, és a pinceszinti lapidárium is elérhető. A kiszolgáló funkciók számára két új, minden szintet összekötő függőleges közlekedő magot terveztünk az épület Múzeum körúti szárnyába, igazodva a helyreállított folyosós elrendezéshez.

 


 

4. A pályázati kiírásban megfogalmazott funkcionális igények azonnali kielégítésére olyan megoldást kerestünk, mely a hosszú távú fejlesztések I. ütemeként valósítható meg.

A fenti, újabb 150 évre megfogalmazott javaslatunk az épület nagymértékű átrendezésével, helyenként átépítésével jár, amit indokoltnak tartunk megcélozni, de nem szükséges egyszerre megvalósítani. Az ütemezhető megvalósítást vizsgálva kiderült, hogy szerencsés módon a jelenlegi épületbe beköltöztethetők mindazok a funkciók, amiket a pályázati kiírás programja tartalmaz, úgy hogy eközben egyetlen szoba, bútor, íróasztal, egyetlen kiállítási tárgy áthelyezésére sincs szükség. Íly módon a ma is működő adottságok közepette olyan állapot jön létre, mely az összes új funkciónak és követelménynek helyet és megoldást biztosít, miközben a meglévő terek, funkcionális egységek, ha nem is optimális helyükön, de változatlanul megmaradhatnak.


Fontos megemlíteni, hogy az 1. ütemben elvégezhető munkák (rövid távú kialakítási javaslatunk) maradéktalanul kielégítik a pályázati kiírásban megfogalmazott új térigényeket, és ezekkel kiegészülve a jelenlegi működési rend továbbra is biztosított, azaz (a kiírás szövegét dőlt betűvel szedve):

I.     „Az épület kiszolgáló-logisztikai funkcióinak bővítése és a kerthasználatot akadályozó gépkocsik elhelyezése (területe: ~ 3.080 m2)”


A múzeum logisztikai kiszolgálása a jelenleg is használatban lévő É-i bejáraton keresztül történik. Ennek űrszelvénye alkalmas a megjelölt típusú gépkocsik fogadására. A rakodótér számára a földszinten, a jelenleg is rakodóudvarként működő területen találtunk helyet, a személyzeti parkoló számára gépesített gépkocsi tároló rendszert terveztünk.

 


 


II.     „Az északi és déli udvarok hasznosításának lehetősége, ezek építészeti és belsőépítészeti installációs kialakítása, különös tekintettel az időszaki kiállítótéri és konferenciatermi funkciókra.”


A lefedett udvarok monumentális, jelenlegi állapotukban a múzeumi funkcióknak nem igazán megfelelő térarányai a földszint beépítésével ideálissá válnak, állandó, áttekinthető viszonyítási terekként segítik a múzeumban való tájékozódást. Az udvarterek lefedését sűrű kiosztású, árnyékoló-fényvető lamellaként is működő tartószerkezettel oldottuk meg, melyek kiosztása igazodik a belsővé vált udvari homlokzatok ablak-kiosztásához.


A fedett udvarokban létrejövő kiállító- és rendezvénytér a mennyezetről belógatott vagy térbe állított installációk segítségével változatosan alakítható. Lehet egyszerű zsibongó, funkcionálhat hagyományos kiállítótérként, lehet a hét műtárgya kiállítóhelye, vagy akár Műcsarnok méretű befogadó tér, valamint koncertek, rendezvények, konferenciák, bálok színhelye. A mennyezeti világítás és napfény-beeresztés tetszőleges módon szabályozható, a szórt napfény és a teljes besötétítés könnyen előállítható, tetszőleges napszakban bármilyen semleges vagy drámai fényhatás előállítható, ezáltal a tér szinte szakrális jellegűvé is átvarázsolható.

 


 


III.    „A múzeum meglévő főbejáratának építészeti vizsgálata, szem előtt tartva a mozgáskorlátozottak zavartalan közlekedését”


A kertből a főbejárati előcsarnokba történő akadálymentes bejutást 2db, csak ezt a funkciót betöltő felvonót helyeztünk el. Ezek a főlépcső alatti előtérből a főbejárati előcsarnokba érkező nagyméretű, kerek üvegliftek, melyek attraktivitásukkal a megérkezés élményét hasonlóan felfokozottá teszik, mint a méltóságteljes külső előlépcső. Az akadálymentes megközelítés előnyeit mindenki számára - kisgyerekes családok, csomaggal érkező turisták, idősek csoportjai, stb. - biztosítani kívántuk.


IV.    „ A múzeumépület, a múzeumkert és a környező utcákról történő bejáratok megnyitásának problematikája. A kerthez kapcsolódó-kapcsolható létesítmények, kertészház hasznosítási koncepciója. A jelenleg szabadtéren tárolt kőanyag elhelyezése. Kiemelt szempont a tervezett vendéglátási funkciók múzeumi nyitvatartási időn túli üzemeltetése.”


Tervünk szerint nincs szükség fák kivágására.

Környezet tervünk kiemelt szempontja az épület és kertje tervezett, de soha meg nem valósult stílusbeli összhangjának megteremtése. Elképzelésünk szerint az épület sugallta klasszicista szigorúság kell, hogy meghatározza a kerti utak geometriáját. Nem tartjuk zavarónak, ha a sétányok burkolt felületén megjelenik egy-egy meglévő fa, mert a kert az által nyeri majd el végleges formáját, ha a sétányokra eső fák természetes elöregedése után az új egyedek már a növényzónákba kerülnek elhelyezésre.


Az épület körüli tér sajátos hierarchiája szerint az előkert ünnepélyes előteret biztosít a nemzet Múzeumának, az oldalkertekben kettős sétány biztosít pihenésre és társas együttlétre alkalmas helyet, a hátsó kertben pedig egy meglévő - de jelenleg alig észrevehető - „allé” alakul ki. A Múzeum főbejárata mellett a földszinten egy napos kerti terasszal rendelkező kellemes kávézót helyeztünk el, amely a Kálvin tér felől teheti vonzóvá a Múzeumkertet és magát a Múzeumot. Az egykori kertészház funkcióváltásos átépítésével a Pollack Mihály tér szomszédságában egy idényjelleggel működő kerti éttermet, ill. a pincében kis borkóstolót alakítanánk ki.


Azon túl, hogy az 1. ütemben elvégzendő munkák maradéktalanul kielégítik a pályázati kiírásban megfogalmazott új térigényeket, az átépítés ekkor még csak lokális beavatkozásokat jelent, a múzeum mintegy a jelenlegi működési rendjében működhet tovább, ezek mégis szerves alapját képezik a múzeum pályaművünkben kidolgozott teljes megújításának.


tervezők: Bérces László (vezető tervező), Kápolnás Gergely, Kun Róbert, Magyar Ádám
környezettervező: Karádi Gábor
épületgépész: Oltvai Tamás