Mögötte csak az erdő, előtte csak a Balaton

Lassan már tíz éve, hogy a révfülöpi hegyoldalba tervezett nyaralót a Váncza Művek. Mostanra beért a különleges deszkafedés és harmóniába került a táj összes eleme. A hegynek támaszkodó épület mögött csak az erdő, míg előtte csak a Balaton. Babics Anna írása.

Tíz évig béreltek Révfülöpön nyaralót Váncza László megrendelői, míg egyszer csak hegynek emelték tekintetüket és kiválasztottak egy nagyjából ötezer négyzetméteres területet: a szőlőbirtok düledező karókon támaszkodott és a közepén álló, '60-as években épült, igénytelen présház súgta nekik, hogy ide lehet nagyot álmodni. Az építészt elsőként az a kérdés foglalkoztatta: szabad-e elfordítani az eredeti présházat? Gyorsan jött a saját válasz: ha az elfordítás jutalma az, hogy a teraszon ülve a házból ellátni Tihanytól Keszthelyig, akkor szabad.

Az épület a háromosztatú parasztház sémájából indul ki. Az alapterület három ötöde a beépített rész, a két ötöde egy komolyan átgondolt nyári konyha-terasz kettőse. Igazi élettérnek készült, ráadásul akkora kemencével, amiben még egy bárányt is meg lehet sütni, ha úgy alakul. Az épület hátulról teljesen zárt, előre, a tó felé nyílik meg. Mozgatható, variálható dobozként működik: a déli tájolású főhomlokzat színüveg, amelyen a függőleges lamellákat úgy lehet irányítani, hogy a zárt „fadoboztól” a nyitott, osztás és sötétítés nélküli térig minden variáció megélhető. A tornác jellegű visszahúzásnak több funkciója van: az építményt és lakóit védi a naptól, széltől, esőtől.





Izgalmas kérdés, hogy az a ház, amely egy hegytetőn áll és nem a település szerves része, milyen szinten kell, hogy kapcsolódjon a helyi építészeti hagyományhoz. A révfülöpi építészeti mintázatba itt nehéz lett volna illeszkedni, érzésem szerint a pálkövei faházas nyaralókkal lehet érezni valamiféle áthallást. Tradicionális jellegét a homogén anyaghasználattal hangsúlyozza, úgy, ahogy a népi építészet, vagyis azzal dolgozik, amihez „helyben” hozzájut. A héjazat, a nyílászáró, a tartószerkezet java része faanyag: vörösfenyő. A hegynek támaszkodó hátsó fal kő, az átláthatóságat üvegfalak hozzák.

Az építészt mindig is foglalkoztatta a fafedés lehetőségének kérdésköre. Ahogy ő fogalmaz: a hagyományos anyaghasználat és építészeti mód ma már luxus. A sok faanyagot igénylő építéstechnológia alkalmazása komoly anyagi elköteleződést kíván. Váncza László a révfülöpi nyaralóban megvalósíthatta azt, amivel hosszú ideje kísérletezett: olyan épületet alkotott, amelyet a faanyag könnyűvé, a ritmus harmonikussá tesz. A modul-koordináció itt 12 centiméteres raszterben valósul meg: ezt a geometriai rendet viszi végig a nyílászárókon, a deszkahéjazaton, a fafödémen, zsalugáteren és a mestergerendák kiosztásán is. Az épület kétségtelenül legizgalmasabb része a tetőszerkezet: a látvány messziről egy fegyelmezetten kifésült nádtetőre enged következtetni, hiszen a tíz év alatt beérett vörösfenyő deszkázat színe, faktúrája kísértetiesen hasonlít a Balaton környékére jellemző hagyományos fedésmódra.





A nyaralót áthatja a tulajdonosi szemlélet gondossága, az átfogó igényesség, mely a részletképzésig terjed. Az épület szerkesztésének következetes rendjét az egyszerű belsőépítészeti gesztusai határozottan kiemelik. A diszkréten, fogantyúk nélkül, rejtve záródó beépített szekrények, az emellé rejtett „láthatatlan” ajtó, a szép vonalvezetésű fürdőkád vagy a kerti mobiliák választékos egyszerűsége a megrendelő lakberendezésben jártas feleségének ízléséről tanúskodnak. A házon kívülre is elért ez a hozzáállás: a betoncölöpöket akácra cserélték, a szőlőt frissítették és újratelepítették. A szűk és tágabb környezet gondozása tíz év távlatából is ugyanilyen: igényes, minőségi, felelős.

A harmóniát az építészeti rend, a nyugalmat a belsőépítészet és lakberendezés egyszerűsége adja. Alapigazságot testesít meg az épület, amit szívesen gondolunk magunkénak: úgy jó, ha az élet két ötöde kint, három ötöde bent, úgy, hogy a két tér átjárható, összenyitható, egybeér. A szemünk a vízen, a hátunk az erdőnek vetve, árnyékot vet ránk a fatető tizenkettes ritmusa.

Babics Anna