Pilisborosjenői családi ház

Az ízléstelenség nehezen támadható és ugyanolyan nehezen szerezhető rá jogi orvoslat, mint az igazságra. Nincs mérőszáma, bizonytalan a tartalma. Mégis, Tomay Tamás újra és újra megpróbálkozik vele, egy ablakforma megtartásához, ha másképp nem megy, a törvényt hívja segítségül.

Az ízléstelenség nehezen támadható és ugyanolyan nehezen szerezhető rá jogi orvoslat, mint az igazságra. Nincs mérőszáma, bizonytalan a tartalma. Mégis, Tomay Tamás újra és újra megpróbálkozik vele, egy ablakforma megtartásához, ha másképp nem megy, a törvényt hívja segítségül. Van ebben valami öntudatosság, rendszeretet, de irónia is.

Családi házat tervezni szakmai kihívás. Egyedisége a testközelségből ered. Minél kisebb egy épület, annál inkább anyag, minél nagyobb, annál inkább test, s ennél a léptéknél az anyag is testközeli. A mindennapok használatának valósága meghatározó, miközben a magánélet kifejezésigénye, szimbolikája a legerősebb. Ez az a feladat, amelyből az ember szociális mivolta sem hagyható ki.
Tomay Tamás családi házakat tervez – a világ így rendeződött be számára -, kedvvel, érdeklődéssel dolgozik. A munka eredmény évente „másfél” családi ház.

A nemrég elkészült pilisborosjenői háznak van egy kis ismerősség-hangulata, két okból. Egyrészt a gépkocsibehajtó és a felette levő barna faburkolat, rakott kőfal és növények mikrokörnyezete otthonosságot áraszt, ami mindig ismerős. Másrészt a bizonyos megrendelői körben és a szakmában egyenlőre csak „horizontálisan”, de terjedő, felismerhetően jellegzetes forma natúr faablakok és téglaburkolat összeszövésével kialakuló homlokzatfelületek is egyre ismerősebbek. Az építészt megbízó fiatal házaspár – esztéta és közgazdász - „mindent elfogadott, amit lerajzoltam. A megrendelő az építkezés során gyakran módosítani szeretne a terven, amit a házbelsőben sokszor el is ér, ám a külsőben, ha a tervező érti a dolgát kevés esélye van arra, hogy igaza legyen, tudniillik ő nem gyakorolja a szakmát” - véli Tomay Tamás. Mivel ezek kompozíciós értelemben merev házak, nem bírják el, hogy például valahol a homlokzati összkép sérülése nélkül elmaradjon egy ablak. A homlokzat az építész felelőssége, amely azt is megmutatja, meddig futja a tervező képességéből.

A ház a falu határában enyhe lejtőn húzódó telken áll, kilátással a pilisborosjenői templomtoronyra. Az L alaprajzban a nappali és a vele sarkosan kapcsolódó étkező-konyha, valamint az emeleti hálók a kertre néznek. Ez a sarok az L törésénél tulajdonképpen egyikhez sem tartozik, de mindegyikhez kézre áll: nem hely. A helyzetet az innen induló lépcső tisztázza. A teraszról a kilátás nem zavartalan, mert a nappalinál túlfutó szimmetrikus falfül részben eltakarja, saját világát őrzi a külvilággal szemben. Az épület önértéke belső lehetőségeitől is nő, akár a külsők kizárásával, hogy az adott helyen, a teraszon, mást kínáljon cserébe – a külső-belső tér helyi kontrasztjának intimitását – megtartva és felerősítve a távoli külvilágot a nappali számára, ahol a falu látványát a nagyablak szerkesztetten vágja ki az általános képből, helyi belső értékű látványképpé. „A kilátás nem funkció: lehetőség. Akinek ez megvan, nem csinál belőle programot.” - így Tomay. A nappalitól néhány lépcsővel feljebb a gépkocsitároló felett lévő másfél szint magas vendégszoba néz az utcára. A térképzés és alaprajzszervezés belső rendszeréből eredően környezetében alacsony belmagasságú maradékterek alakultak ki, használhatóságuk az emeleten nem egyértelmű. Mindazonáltal ez a szoba, bár bonyolultabb, ezért izgalmas is, önálló hely a lakáson belül. Az emeleti hálószobákhoz tartozó gardróbszekrények a közlekedő „közös” terében vannak, aminek a hatvanas évekből származó, funkcionalista eredetű hagyománya van, ahol a közös gardrób helykihasználása sokkal rugalmasabb, személyi igényekhez alakítható. Tomay Tamás tíz éve épült munkája, a Kavics utcában álló ház, még egészében a hatvanas évekre utalt, felvette az elejtett fonalat. „Abból az évtizedből erős érzelmű emlékek fűződnek a mába az akkor épült házak minőségéhez, amik a későbbiekhez már nem kapcsolódtak. A posztmodern nyilvánvaló félresiklás volt, aminek az volt a pozitívuma, hogy ezt ma tudjuk. Ezért próbáltam meg a hatvanas évekből újraéleszteni valamit” - mondja.

Legutóbbi épületei szabadabbak, aktuálisak, formai és funkcionális alakításukban, anyagaikban egyaránt, a mesterségbeli igazság ma látható jelei.

Emödi–Kiss Tamás írása az ATRIUM-ban jelent meg.


Építtető: Skultéty László
Építész: Tomay Tamás
Statikus: Reisch Róbert
Gépészet: Balla Julia, Sápi József
Kivitelező: Csabép Bt.