Tiszta beszéd

Egyszerű, a táj részévé váló, közösségteremtő együttes létrehozása volt a célja Szilágyi Norbert és Nagy Mercédesz Erika tervének. Díjazott pályaművük hagyományokból építkező, mégis kortárs felfogásában az Anna-réti misézőhely, mint az ember és természet kapcsolatának elmélyítése által Istenhez közelebb emelő tér jelenik meg.

A 6 vadgesztenyefából álló facsoport, kört alkot, megközelítőleg 4 méteres távolságban egymástól. A jelenleg is itt található, különböző építési lenyomatok arra utalnak, hogy előszeretettel használják ezt a helyet az oda látogatók. A korábbi kápolnához, különböző települések által adományozott kövekből még megtalálható pár – a koncepció tehát magától értetődően alakult: a fák alkothatnak térfalat, és csak egy apró, a fák körében meghúzódó építményre van szükség.

 

 

Háromszögű kapuként a kelet-nyugati tengelyre szervezett imahely jelszerű épület, amellyel csupán kiegészül a facsoport, nem tolakodó, nem rivalizál a környezetével. Könnyed és egyszerű – éppen csak beül a körbe.

 

 

A facsoport az előtér, a gyülekezőhely. Az ilyen módon imitált templom térfalát a fák, míg a tervezett kápolna a szentélyt, a lezárást adják. A kör nyugati oldalán nagyobb nyílás emeli ki, mintegy főbejáratot képezve teszi hangsúlyosabbá a szentélyt; a keleti oldalon pedig kis emlékhelyet készítettünk az összegyűjtött kövekből. A kövek lehetőséget adnak arra, hogy koszorúkat, mécseseket helyezhessenek el az látogatók. A teljes kompozíció lezáró eleme az emlékhely végére állított kereszt.

 

 

Az épület főtengelye mentén készülne az alapozás. Figyelembe véve a gesztenyefák gyökérzónáját, csak két ponton készülne alaptest, amelyekhez a tengely mentén vasbeton gerenda illeszkedik, ez hordja a kápolna fő terheit. E vasbeton gerendához konzolosan rögzül 3-3 db acélgerenda, amelyek fogadják a kápolna felmenő szerkezetét. Így értük el, hogy az épület szinte lebegjen a föld felett.

 

 

Az imahely formavilága totemszerű, égbe törő háromszög keretekből sorolt váz, amelynek szerkezeti képe filigrán, szellős. E vázra kerül a deszkázat, amely a fazsindelyt fogadja, amit célszerű lenne Székelyföldről beszerezni, ahol még él a zsindelykészítés ősi, népi mestersége, ezzel egyszersmind a kápolna kapcsolatba léphetne a csíksomlyói nyereg miséző helyével is. A zsindely választásának fontos eleme, hogy az együtt él a tájjal, az idő múlásával annak része lesz. Az oltár anyaga megegyezne az odahordott kövek anyagával, míg a kápolnába kerülő két szék tömör fából készülne. Elektromos áramot hordozható nepelemes rendszerrel oldanánk meg.

 

 

Alaprajzi szerkesztése szűkülő, a keresztre irányítja a figyelmet. A kápolna előterében lévő padok bontott fagerendák, melyeknek természetes színe, egyszerűsége puritán, mégis időtlen. A padok közötti közlekedősávot, valamint az emlékhely terét murvával fednénk, így a lehető legkevesebb beavatkozást tennénk a természeten. Az árnyas fák védik az idelátogatókat, nagyobb összejövetelekkor azonban a fák közül kiléphet a tömeg, így rugalmasan használható, mégis zárt, intim tér jöhetne létre.

 

 

A Bíráló Bizottság értékelése

A pályamű alapgondolata kiváló, amely szerint a hatos facsoport az előtér, mint gyülekezőhely, a fák a térfalak, míg a tervezett kápolna a kereszttel adja a lezárást. Mindez egyben a Mária-út kelet-nyugati irányú tengelye is.
A tervezett kápolna alaprajzi szerkesztése és szerkezete logikus, egyszerű, könnyen építhető. A háromszög elemekből építhető rendszer formavilága totemisztikus, mégis könnyed. Léptéke éppen megfelelő, jól illeszkedik a természet adta csodás környezethez. Jól használható, könnyen építhető és egyszerűen fenntartható.

A tervet a Bírálóbizottság rangsorolás nélkül díjazásban részesítette.