Törekvés a jóra: zöldülő felhőkarcolók

Az egymással rivalizáló felhőkarcolók eddig leginkább csak a gazdasági kényszer, a magasra törő álmok, a presztízsberuházások szülöttei. A 21. században azonban fontos szerep juthat nekik az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is. Bán Dávid írása.

"Akár szeretjük, akár nem, de a 21. századi városképet meghatározzák a toronyházak." – vélekedett a bécsi Rudolf Schicker fejlesztésért és a közlekedésért felelős városi tanácstag az osztrák főváros nemrég elfogadott építészeti koncepciójának bevezetőjében. És igaza van: minden nagyváros megvívja a maga harcát magasház-ügyben. Szeretnék-e, hogy épüljön vagy sem, és ha igen, mennyire szabályozott vagy liberalizált módon. Világszerte jelentősen változtak és változnak meg egyes nagyvárosok sziluettjei, amellyel azok új arculata jön létre. Kínában vagy Délkelet-Ázsia területén, valamint a Perzsa-öböl mentén az elmúlt évtizedekben a semmiből épültek fel milliós városok, melyek elengedhetetlen eleme a felhőlkarcoló. Míg 1870-ben a New York-i Equitable Life Building a maga 43 méterével és 8 emeletével úttörőnek számított, 2008-ban a dubaji Burj Khalifa épülete elérte az azóta is világrekordernek számító közel 830 méteres magasságot.



A toronyházak presztízsszerepe a 19. század vége óta mit sem változott. Akárcsak a több évszázaddal korábban a szerény parasztházak fölé magasodó monumentális gótikus katedrálisok esetében, ezek is a hatalmat, az erőt, a pszichikai fölényt jelképezik. Nem meglepő, hogy ma is dúl a verseny a minél kifinomultabb műszaki technológiák, magasságok és formák között. Ennek a licitversenynek hamarosan a szaúdi Jeddah torony lehet a győztese. Várhatóan 2020-ban adják át és 1008 méterével túllépi a bűvös egy kilométeres magasságot. Jelenleg is zajlik olyan mega-felhőkarcolók építése, amelyek magassága túl van az 500 méteren. Többségük Kínában épül, de kiemelendő, hogy a nemrégiben még szegénységéről, kizsákmányolt munkaerejéről és árvizeiről ismert Banglades fővárosa is pörgő gazdasági központtá kezd válni, amelynek – sokak által vitatott – szimbóluma kíván lenni a 734 méter magasra tervezett Iconic torony.

A versenyben kétségtelen, hogy az említett ázsiai és Arab-öbölbeli térségek járnak elől, de számos más területen is óriási lendülettel kívánnak ilyen módon 21. századi városképet teremteni. A Buenos Aires-i Río de la Plata folyóparton az ezredforduló óta hatalmas volumenű urbanisztikai projekt keretében gyökeresen változik a volt kikötő területe. Gombaként szaporodnak az 50 emeletes lakóházak, amelyek tervezéséhez olyan nagyágyúkat vetnek be, mint Santiago CalatravaNorman FosterCésar PelliAlan Faena vagy Philippe Starck.



Az egyes városokban tapasztalható egekbe szökő telekárak miatti gazdasági kényszer, valamint a változatlanul meglévő gazdasági, politikai, városvezetési presztízsszerep mellett a jövő magasházai egy másik területen is igyekeznek labdába rúgni. Ez a globális éghajlatváltozás. Köztudott, hogy földünk lakossága roham tempóban válik városlakóvá – ezzel persze tovább emelve a népszerű városok ingatlanárait –, amely jelenségnek komoly klimatikus kihatásai is vannak. A sűrű beépítés, a mesterségesen burkolt környezet nem kedvez a csapadékelvezetésnek, a hőérzetnek, sem a biodiverzitás fenntartásának. Sorra derül ki, hogy a szélsőséges időjárási jelenségekkel képtelenek vagyunk megküzdeni, így a várostervezők komoly kihívás előtt állnak. Az egyik lehetséges - és egyre jobban támogatott - irány a városok újrazöldítése, vagyis a már meglévő parkok mellé a lehető legtöbb intenzív és extenzív zöldfelület létesítése. Ennek egyik, Nyugat-Európában már-már kötelező iránya a zöldtetők telepítése az új építésű házakra, nagy felületű tetővel rendelkező garázsokra, kereskedelmi- és ipari létesítményekre. Ugyanakkor a jövő várostervezői a klímaváltozás elleni küzdelemben kiemelt szerepet szánnak a toronyházaknak is.



A 2017-es Evolo felhőkarcoló verseny különdíjban részesült Heal-Berg projektje egy hatalmas légtisztító épület. Az osztrák és olasz tervezők által benyújtott javaslat lényegében egy vízen lebegő, jéghelyet formáló felhőkarcoló, amely fő célja aktív segítséget nyújtani a környezetének, óriási szűrőrendszerével megtisztítja a levegőt és egyben frissíti a meleg hőmérsékletet is. A Kaliforniai Egyetemen kifejlesztett lézertechnológiát beépítve a város károsanyag kibocsájtását átszűrné és friss oxigént termelne belőle. Az MIT tudósai által kikísérletezett könnyű, de ellenálló anyagból épülő szerkezet a víz és a szél mozgását használná energiatermelésre, így teljesen független lenne a városi közművektől.  

Míg a jelenleg már ismert technológiákon alapuló Heal-Berg gyógyító épülete futurisztikus álomnak tűnhet, addíg az olasz Stefano Boeri Architetti bebizonyította, hogy függőleges kerteket nemcsak tűzfalakon, hanem toronyházakon is érdemes létesíteni. A milánói 110 és 76 méteres "függőleges erdő" épületpár erkélyein, kiszögelésein 800 darab fát ültettek el, amelyek mára elérték a tervezett 3, 6 és 9 méteres magasságuk, így az épület már ténylegesen képes javítani a környezet klímáján. A függőleges erdő hatása egy 20.000 négyzetméteres aktív zöldfelületnek felel meg, amelynek szerepe van a mikrokörnyezet javításában, a levegőtisztításban és a párásítással a levegő hőmérsékletének csökkentésében is. Az olasz tervezőiroda most a tízmilliós kínai városban, Nankingban épít hasonló szerkezetű, de nagyobb léptékű épületet. Ezt várhatóan jövőre adják át és összfelületére 6000 négyzetméter zöldet – 1100 fát és 2500 zuhatagszerű növényt – telepítenek, amely a klíma enyhítése, a csapadékvíz megkötése mellett az átvonuló madárrajok számára költő- és szálláshelyként is szolgál, ezzel is erősítve a biodiverzitást.



A nagyvárosok másik komoly kihívása az élelmiszerellátás. Minden, amit a városi ember fogyaszt, az szállítási útvonalakon keresztül jut el az asztalára. Ez komoly terhelést jelent a környezetre – a szállítástól kezdve a csomagoláson keresztül a hulladéktermelésig –, nem beszélve a romló élelmiszerminőségről. Szerencsére egyre többen ismerik fel a tudatos és fenntartható élelmezés fontosságát, de mindez egyelőre csak a nagyvárosok lakóit tudja kiszolgálni. A városi kiskert mozgalmak jó kezdeményezések, de a limitált területeken termelhető termények mennyisége korlátozott. Londontól New York-ig többen kísérleteznek városi vertikális farmok kialakításával, amelyekben már egy szabályozott mikroklímájú toronyházban termelnék a városlakók számára a gabonát, zöldséget és gyümölcsöt.

Az elmúlt bő 10 évben több cég sikeresen próbálkozott azzal, hogy miként lehet városi, mesterséges környezetben egy zárt és vertikálisan fejleszthető gazdálkodási rendszert létrehozni. A belga Kortrijk városában egy bezárt szőnyeggyárban működő vertikális farm üzemeltetői már sikeresen takarítják be termésüket. Elmondásuk szerint kisebb területen nagyobb termésátlagot hoznak mint szabadföldi és fóliasátras tásaik, a zárt rendszerű és megfelelő színhőmérsékletű LED világítással "táplált" palántáikhoz kevesebb vízre van szükség mint a külvilágban. Az eredményeket látva már nem is tűnnek olyan futurisztikusnak az elképzelések, hogy a nagyvárosok egy-egy felhőkarcoló farmjukban magukat tudják ellátni friss zöldáruval. A lengyel Pawel Lipiński és Mateusz Frankowski egy olyan, díjnyertes koncepcióval állt elő a már említett Evolo versenyen, amely a Szubszaharai területen egy bárhol felállítható, toronyházba létesítendő gazdaságot vázol fel. A klímaváltozásnak, a szárazságnak és a talajeróziónak legjobban kitett régióban – amely ezáltal nagyarányú klímamigrációt is generál – olyan moduláris toronyházakat létesítenének, amelybe egy-egy mezőgazdasági közösség termelne, adná át a tudást és szervezné meg a termények elosztását, egyszóval minőségi segítséget nyújtana a túlélésre.

Bán Dávid