Újjászületett a szegedi "Öreg Hölgy"

Felújították a Szent István téri víztorony, a vasbetonépítés történetének egyik legjelentősebb hazai alkotása.
Generáltervező mérnök: dr. Körmöczi Ernő ésSzolga András; munkatársuk Szögi László építész- és színdinamikai tervező

Újjászületett a szegedi Szent István téri víztorony, a vasbetonépítés történetének egyik legjelentősebb hazai alkotása. A szegediek által kedvesen csak "Öreg Hölgynek" becézett, immár 102 éves remekmű az elmúlt egy év során új ruhát kapott, szinte minden részében megújult, s a felújítást követően újra bekapcsolódott Szeged vízszolgáltatási rendszerébe. A víztorony eredeti terveit Zielinski Szilárd, a vasbetonépítés meghonosítója készítette 1903-ban, a kivitelezést Freund Henrik és fiai végezték 1904-ben.
A víztorony az 1904. évi üzembe helyezése óta üzemel, lényeges változtatások nélkül. A torony szerencsére háborús károsodást nem szenvedett, kisebb mérvű felújítás a műtárgy életében csak egyszer, az 1959-60-as években történt. A víztorony a 90-es évek végére oly mértékben leromlott, hogy esedékessé vált a teljes körű felújítás.

A felújítás főbb munkafolyamatai

  • Betonkorróziós felújítási munkák


A víztorony szerkezeti elemei a fokozódó mértékű korróziós hatások következtében jól látható és műszeresen regisztrálható betonkorróziós károsodásokat szenvedtek. A vasbeton szerkezetű építmény tönkremenetelét főképp a karbonátosodás okozta, a betonszerkezetek pH értéke a megkívánt 11-12-ről 8-9-re csökkent a lúgosságot biztosító szabad mésztartalom átalakulása miatt. A karbonátosodás következménye, hogy a betonacél védelme, a passziválást biztosító réteg megszűnt, a betonacél korróziója megindult. A korróziós folyamat során a fedést biztosító betonrészek helyenként leváltak, a betonacél keresztmetszet csökkenése a korrózió miatt egyre jelentősebb lett, mely végül is indokolta a sürgős beavatkozást.
A károsodás különböző szintjei a torony vasbeton felületein, szerkezetein gyakorlatilag mindenütt jelentkeztek. A károsodás mértéke elsősorban a felület helyzetétől függött, érthetően a legsúlyosabb károsodások a párás víztér környezetében, valamint a kültéri részeken adódtak. A beltéri, párával nem terhelt felületek megjelenése lényegesen kedvezőbb volt.
- A legrosszabb állapotba a zászlótartó szerkezete került, csaknem teljes felületen levált már a betonfedés, ezért itt már a zászlótartó szerkezetének teljes cseréjét kellett előírni. Az új zászlótartó a torony mellett helyszíni előregyártással készült, anyagában öntömörödő betonból. Az így elkészített zászlótartó beemelése daruval történt. Érdekességképpen, az eredeti zászlótartó legjellemzőbb darabjait a toronyban kiállították.




- A külső felületeken nagyon erőteljes károsodásokat tapasztaltunk közvetlen a víztér mellett és felett, a toronydobnál és a kilátószint alatti falfelületnél. Itt, a helyreállítás során attól lehetett tartani, hogy a felület a tisztításkor átszakad. A további kültéri felületeken, pilléreken, gerendákon, szegélyeken és korlátokon a korróziós károsodás változó mértékű volt, egyes területeken a vasalás már kilátszott, sőt a keresztmetszete is lecsökkent, míg másutt a vakolt felület viszonylag épnek mutatkozott.
- Belül, például a szép, íves kialakítású, kényelmes, medencetérig vezető feljárólépcsőnél még az eredeti stokkolás is megmaradt. A lépcső kialakítása egyértelműen arra utal, hogy a Zielinski Szilárd vezette tervező csapat gondolt a torony kilátóként történő hasznosítására is. Ugyanakkor a medencén átvezető csigalépcső, egyértelműen az állandó párakicsapódás és lecsurgó vizek miatt, csaknem teljesen tönkrement, itt még a megtartás mikéntje is kérdéses volt. Hasonló állapotúnak ítéltük, a hasonló okok miatt károsodott, víztér feletti belső födémeket is.
A különböző finomságú cementkötésű habarcsok felhordása előtt a felületelőkészítés a hibás részek feltárásából állt, illetőleg ezután a felülettisztítás magasnyomású vízsugárral (1000 bar) történt.
A belső, medence feletti felület bevonatánál érdekes újszerű megoldás került alkalmazásra, az úgynevezett cseppkőszerű felületképzés. A Németországban már több helyen alkalmazott, speciális habarcscsal kialakított cseppkőszerű mennyezetfelületről a kondenzvíz gyorsan le tud csepegni, és így a korróziós károk csekélyek, valamint a gyors visszacsepegésből adódóan a pangó ivóvíz problémái megelőzhetőek.

  • Homlokzat helyreállítása, színezés


A torony színezése, mint a látvány meghatározó része, kiemelt fontosságú kérdés volt mind a tervezés, mind a kivitelezési munka során. A színek megválasztásánál, tekintettel a víztorony műemléki védettségére is, az eredeti színezés lehető legteljesebb visszaadására törekedtünk. A torony színdinamikai tervezője eredeti dokumentumok, képeslapok felkutatásával határozta meg a korabeli színárnyalatokat, és ez képezte az elkészített tervek alapját is. A víztorony összképe, megítélésünk szerint a festéssel kapcsolatos fáradozásokat honorálta.

  • Medence megerősítése


A medence gyűrűirányban alulméretezett volt, megerősítés vált szükségessé. A megerősítést hat helyen felhelyezett szénszálas lamella adja, mely abroncsszerűen fogja össze a vasbeton héjat. A felragasztott karbonszálas lamella alkalmazásának nagy előnye, hogy az a korrózióra érzéketlen, ugyanakkor a kis vastagsága a felületi megjelenést nem zavarja, így a műemléki megítélése kedvező. A betervezett típus 120 mm széles 1,4 mm vastag, epoxigyanta kötőanyagba ágyazott szénszálas lamella. A szénszálas lamella felragasztása oldószermentes, kétkomponenses epoxigyanta kötőanyagú ragasztóhabarccsal történt.

  • Medence szigetelése


A medencénél az elmúlt évtizedekben alkalmazott kent szigetelések rendre egy rövid idő után tönkrementek, szivárgások, folyások jelentkeztek. Az átszivárgások mértékére jellemző, hogy különösen a medence feltöltésekor, a lefolyó víz a torony számottevő részét átáztatta. A szivárgások egyik kiváltó oka a medence feltöltésénél, illetve leürítésénél a pulzáló igénybevétel hatására a repedések megnyílása. A két szélső állapot között változó terhelés hatására a repedések tágassága olyan nagymértékben változott, melyet a felhordott szigetelőagyag tartósan nem tudott elviselni, az anyag kifáradt. A másik ok, hogy a medencénél, a korabeli építéstechnológiai lehetőség miatt, az alsó részen 40 cm-ként, feljebb 40-80 cm-ként munkahézagot hagytak, sima rábetonozással. A probléma megszüntetésére zsákszerűen befüggesztett szigetelés készült. Az alkalmazott megoldás szintén nem tekinthető szokványosnak, hasonló megoldásra Magyarországon eddig csak néhány esetben került sor.

  • Medence feletti üvegfal határolás


A víztorony az eredeti tervek szerint felülről nyitott tárolómedencével készült, s csak a későbbi üzemeltetés során fedték le a medencét szendvics szerkezetű könnyű panelokkal. A lefedéssel egyrészt higiénés elvárásokat kívántak kielégíteni, másrészt a teljes belső tér páraterhelését kívánták ily módon lecsökkenteni. A megoldás csak részben volt sikeres. A szegedi víz hőfoka viszonylag magas, emiatt a páraképződés jelentős, és ez különösen a téli időszakban a hőszigetelés nélküli betonfelületekre fejtett ki nagyon kedvezőtlen hatásokat.
A felújítási munka során meghatározó szempontként kezeltük az ipari műemlék víztorony eredeti szerkezeteinek minél teljesebb megmentését, ugyanakkor egy működő víztorony esetében az üzemeltetési szempontokat is messzemenően figyelembe kellett vennünk. Az egymással ellentétes szempontok kezelése nagyon gyakran megnehezítette a munkánkat. Így volt ez a medencelefedés kérdésében is, mígnem a főépítésvezető ragyogó ötlete alapján a nyitott medence mellett döntöttünk. A medence tetejére nem került fedés, helyette az átvezető csigalépcsőnél üvegfalas lezárás készült. A korracél keretbe épített üvegfal a belső négy pillérnél zárja le a vízteret a közlekedőtértől, miáltal a felső kilátószintre felmenő látogató számára az alulról megvilágított víztér különleges látványt ad. A medence kezeléséhez, tisztántartásához a medencetér feletti gerendákra korracél kezelőjárda készült. A megoldás okoz ugyan üzemeltetési szempontból többletfeladatokat, de ezt többszörösen ellensúlyozza a toronybelső esztétikai értékének növekedése, a különleges látvány és az a tény hogy ezzel a megoldással az eddig eltakart medence is láthatóvá vált.

A víztorony közösségi funkciói

A felújított víztorony belső kialakítása, városképi helyzete lehetőséget adott olyan közösségi funkciókra, melyek a maguk nemében egy üzemben levő víztoronynál kuriózumnak számítanak. Természetesen ez kölcsönös alkalmazkodást kíván az üzemeltetőtől és a látogatásokat szervezőtől egyaránt. Ez azt jelenti, hogy egyrészt a torony nem tartható folyamatosan nyitva, mint például egy múzeum, ugyanakkor a torony a nagyközönség számára előre meghatározott napokon látogatható.
A víztorony kilátóként, helyzeténél fogva, nagyon szép látványt ad Szeged városára, a város környezetére. A kényelmes lépcsőn felfelé haladva már a két körfolyosónál mód van a minden irányú kilátásra. Feljebb menve, a csigalépcső felvezet a legfelső kilátószintre, ahol a terepszinthez viszonyítottan 41,85 m magasságon élvezhető a panoráma. A felvezető csigalépcsőt a medence felett a már említett üvegfal határolja, melyen keresztül az alulról megvilágított víztér látható.
A víztorony belső alaprajzi kialakítása lehetőséget ad kiállítások és rendezvények szervezésére. Ehhez a belső térben a felújítási projekt részeként bútorok, vitrinek kerültek elhelyezésre. A kiállítások megrendezésére a legkedvezőbb a földszint és a medence alatti VII. szint, ide jelenleg két állandó jellegű kiállítás már bekerült. A földszinten, a vízhez kapcsolódóan, a helybéli Bánffi szikvízüzem gyűjteménye kapott helyet, a kiállítás címe "Szódavíz egy magyar kultuszital". A VII. emeletre az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Csongrád megyei csoportja által gondozott fizikatörténeti kiállítás került. Érdekességképpen, a toronyban a fizikusok elhelyezték a föld forgását bizonyító Foucault-féle ingát is.



A felújított víztorony környezete, mérnökpantheon

A víztoronnyal egyidejűleg a Szent István tér is megújult, a kialakított új burkolat sugarasan illeszkedik a torony nyolcszögletű alapformájához. A tér tervezőjének Fekete Zoltánnak ötlete, a torony körül egy Mérnök Pantheon kialakítása, kedvező fogadtatást nyert a városnál és a kamaráknál egyaránt. Az elképzelés szerint a torony körül hét neves, szegedi vonatkozású mérnök szobra kerül elhelyezésre. Első ütemben a víztorony és a tér rekonstrukciójával egyidejűleg négy szobor készült el. A négy szoborból eredetileg három szerepelt az eredeti projektben, a negyedik, Korb Flóris szobra a SADE Magyarország Kft. felajánlásaként került a térre.

A felállított szobrok:

  • Zielinski Szilárd szobra. Zielinski Szilárd a Szent István téri víztorony tervezője, a magyarországi vasbetonépítés meghonosítója.
  • Korb Flóris szobra. Korb Flóris építőművész a Szent István téri víztorony építész tervezője, de nevéhez kötődik többek között a Szegedi Klinikák tervezése is.
  • Pálfy-Budinszky Endre szobra. Pálfy-Budinszky Endre, mint Szeged városi főmérnök sokat tett a város harmonikus fejlődéséért.
  • Magyar Ede szobra. Magyar Ede építész több jelentős épület mellett a Szegedi Reök-palota tervezője.

A következő években, a tervek szerint évente egy-egy szobor kerül felállításra:

  • Tóth Mihály szobra. Tóth Mihály Szeged városi főmérnök, a víztorony építésénél a város részéről ellenőrizte a munkákat. Nevéhez kötődik többek között számos ismert szegedi középület tervezése is.
  • Feketeházy János szobra. Feketeházy János hídépítő mérnök Szeged első közúti hídjának tervezője.
  • Zsigmondi Béla szobra. Zsigmondi Béla vízépítő mérnök fúrta Szeged első artézi kútját. Névéhez kötődik Szeged környékén több mélyfúrású kút, víz- és talajfeltáró fúrás.

 

szöveg és fotók: Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda, Szeged


A felújítás közreműködői

Szeged városa 2004-ben pályázott az Európai Unióhoz a Szent István tér és a víztorony felújítására, melyet a benyújtott dokumentációk és ajánlati tervanyag alapján elnyert.
A felsorolt munkarészeket, tervanyagokat a Funkció és Szerkezet Mérnöki Irodakészítette.

Generáltervező mérnökök: dr. Körmöczi Ernő és Szolga András
A szakági tervezők:
Szögi László építész- és színdinamikai tervező
Papp Antal villamos tervező
Felvégi András gépészeti tervező
dr. Horváth Sándor és Horváth László szigetelést tervezők
Zrínyi Miklós műszer- és irányítástechnikai tervező
Rábay Péter világítástechnikai tervező

A víztorony felújításának egyik fő patrónusa a Szegedi Vízmű Zrt. volt, személy szerint Bodor Dezső főmérnök.
Továbbá: Becsky Balázs és Végh Zoltán, a gépészeti szerelés vezetőjeként Pomázi Zoltán
A víztorony rekonstrukció kivitelezője a SADE Magyarország Kft. és a Techno-Consult Kft. volt
Főépítés-vezető Reichart Gyula
építésvezető Miklós Zoltán
A társvállalkozó Techno-Consult Kft. helyi képviselője Csányi László, Kele Károly és Almássy Piroska
A felelős műszaki vezető dr. Mezős Tamás
Aműszaki ellenőrzést a Csomiber megbízásából Budai Imre látta el.
Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatát a felújítási munkáknál dr. Igaz Ágnes és Pásztor Péter képviselte.