Velence lehetséges jövői - a CityVision pályázat eredménye

Lezárult a CityVision magazin nemzetközi építészeti ötletpályázata, amelynek témája Velence jövője volt. Öt kontinensről érkeztek be pályaművek, számos fantáziadús, érdekes, nemegyszer extrém és szokatlan koncepciót felvonultatva. A résztvevők elsősorban a víz, az ember és a város harmonikus együttélésének problematikáját, a víz elleni védelmet, valamint az új életterek kialakításának lehetőségeit boncolgatták.

A CityVision magazin építészeti ötletpályázatán a kiírók építészektől, várostervezőktől, dizájnerektől, hallgatóktól és egyéb kreatív magánszemélyektől vártak különféle innovatív, jövőbe mutató víziókat, módszereket Velence fejlesztésével kapcsolatban. A cél a képzelet szárnyalása volt, hogy a résztvevők új anyagok, környezetbarát technológiák, parametrikus szoftverek és különféle rendszerek alkalmazása révén felvázolhassák a város lehetséges jövőképeit, amelyek esélyt biztosítanak a túlélésre, sőt a gyarapodásra is. A pályázatra 250 csoport regisztrált összesen 462 résztvevővel. Az öt földrészről beérkezett 201 koncepcióból az öttagú zsűri egy első és egy második díjat osztott ki, valamint 11 pályaművet dicséretben részesített. Emellett kiosztottak egy FARM különdíjat is, amelynek nyertesét Andrea Bartoli választotta ki. Az alábbiakban a nyertes terveket és a dicséretben részesültek közül néhányat kiemelve mutatunk be.

1. díj: A. Bottero, S. Della Rocca,  V. Bruni
A vízi közlekedés régen a velencei élet alapvető elemét képezte, a gondolán való ringatózás intenzív kapcsolatot teremtett az ember és az őselem között. Ez a viszony mára teljesen átalakult és eltorzult. Ma gondolákon csupán a turisták utazgatnak, a vizet mindenhol motorcsónakok zúgása veri fel, amelyek kizárólag a gyors összeköttetést szolgálják a város két pontja között. Átalakulhat-e egy mozgó közeg állandó térré? A terv ezt a gondolatot boncolgatja és új élettereket próbál létrehozni Velencében: mozgó, a vízen bölcsőként tovaúszó, zárt tereket, földdarabokat, ahonnan a várost alulnézetből, a parti zsibongástól védetten figyelhetjük, ahol akár egy fa árnyékában is meghúzódhatunk, sőt amit  művelhetünk is.

2. díj: O. di Manno, L. Catena, F. Cusani, F. Graviglia
Bár Velencében turisták hada álmélkodik és bámulja a hely dicső múltjának emlékeit, a város önmaga múzeumává vált, hanyatlásának utolsó időszakába fagyva, ahogyan Canaletto vásznain is láthatjuk. Egyre kevesebb azoknak a száma, akiknek a város nagyságát és hírnevét köszönheti: a velencei lakosok fokozatosan elköltöznek, menekülnek innen. Népességének megtartásához Velencének égető szüksége lenne a hatékony szolgáltatásokra, modern infrastruktúrára, igazi termelői piacra, hiszen ezeket túl gyorsan feláldozták az elmúlt évtizedekben a turizmus oltárán. Víziónk egy ártatlan provokáció arra nézve, hogy a város egyes helyeit újra visszaadjuk az ott lakóknak. Néhány kiválasztott és ismert helyet egy új vizuális réteggel gazdagítva kortárs alkotássá varázsolunk, új közösségi tereket teremtve az eredeti homlokzatok és az új térfalak között. Ezek az installációk áthelyezhetőek, újrafelhasználhatóak, így változatos hatást lehet velük elérni a város különböző területein.

FARM különdíj: Peter Matuszek
John Ruskin "Az építészet hét lámpása" című könyvében az idő-tényező mély és tudatos tiszteletét alapozta meg az építészetelméletben, a Velence kövei című következő könyvében pedig a múlt értékeit kutatta, faggatta. Szükségünk van a múltban való elmélyedésre és az archetípusokra. Ezek közül a legősibb az anyaméh, életünk során az első hely, ami védelmet és biztonságot ad. Szeretjük a dicsfényt, a glóriákat, a dómokat, a kupolákat és a kapszulákat. Az Asylum (Menedék) nevet viselő koncepció egy, a várost az elárasztástól védő körgát, amely zsilipként emelkedik és süllyed, élő testként együtt él a várossal. Velencét körbeöleli és ezáltal szentéllyé teszi.

Dicséret - A. Farzaneh, M. A. Llaguno Munitxa, K. Hotta
Koncepciónkban elsődlegesen a várost sújtó víz-, és levegőszennyezettség csökkentésére koncentráltunk. A pályázók Velence jövőjét egy természetes fejlődési folyamatként képzelték el, amely csakis az óriási tisztítóerőt képviselő zöldfelületek telepítésével érhető el. A tervezők a városszövet, a gyalogos és vízi utak rendszerének vizsgálata, valamint alapos hidrodinamikai adatgyűjtés után jelölték ki azokat a helyeket, ahová víz alatti növények is ültethetők, illetve ahová hatalmas, kapilláris vízfelszívó és vízraktározó tulajdonságú membránokat feszítenének ki. Az ide telepített növények valóságos zöld ernyőket alkotnának, tisztítanák a levegő és kellemes mikroklímát teremtenének.

Dicséret - M. Frate, G. Dona, M. Pollani, F. Bergianti, L. Sternini, S. Visentin
Velence hidraulikai-hidrodinamikai rendszere nem képes megfelelően működni és alkalmazkodni a klímaváltozás kihívásaihoz. Ez a kérdés már a múltban is többször felmerült, ám eddig főként a fennálló állapotok megőrzésének politikáját választották. A terv a hosszútávú előrejelzésekre alapozva a tengerszint nagymértékű emelkedésével és a város süllyedésével számol. Sustainable Shock Venice 2100 - The Lagoon City című koncepciónk erre a problémára próbál választ találni, újfajta, stabil állapotú mesterséges lagúnák létrehozásával, amely a helyi közösség aktív részvételével készülne, folyamatos területi tervezés eredményeként, s így a megérkezés, rekreáció és alternatív energiatermelés (pl. algatelepek) új helyéül szolgálhatna.

Dicséret - J. Combes, G. Brulé, Atelier CMJN
A Sub-Venice - Evolve to thrive című elképzelés egy új tenger-sziget viszony kialakítására tesz javaslatot. Velence és a tenger történelme során állandó harcban állt egymással, most azonban a város - az előrejelzések szerint - úgy tűnik, vesztésre áll. Meg kell találni az új egyensúlyt a város és a víz között, erre született az ozmotikus gyűrű ötlete. A csatornák helyén új, zöld közterületek jönnének létre, a megnagyobbodott sziget pedig teljesen önellátóvá válhatna - élelmezésben is. Az ozmotikus gyűrű egy fizikai gát, amely elektromosságot termelne és friss vizet szolgáltatna, továbbá rekreációs és átmeneti területet képezne a tenger és a sziget között; mindazonáltal egy finom, de határozott vonalat húzna Velence és a külvilág között.  

Dicséret - G. Cucut, A. Merci
A koncepció hatalmas medúzákat épít a meglévő városszövet fölé, a vertikális terjeszkedés módszerét követve. Az oktató-kutató központoknak, sőt művelhető földdaraboknak is helyet adó high-tech képződmények között horizontális közlekedés is lehetséges, egy új városi szintet nyitva ezzel. A kissé rezgő, térben úszó buborékok változatos méretben és formában készülnének, változó sziluettet biztosítva ezzel az újjászülető városnak.

További pályaművek