„Szükségünk van erre?” – Műalkotás vagy tájseb a Hudson folyóra épült park?
A Heatherwick Studio tervei alapján a Hudson folyóba épült "sziget" 132 betonoszloppal alátámasztva új nyilvános parkként és rendezvényhelyszínként működhet a jövőben. A projekt erős negatív visszhangot váltott ki a helyiek és más országok szakmai olvasóközönségének körében. A hasonló beavatkozások vajon tényleg élhetőbbé tesznek egy várost?
Thomas Heatherwick (Heatherwick Studio) tervei alapján épült meg a 2,4 hektáros park az Arup mérnökeivel és az MNLA tájépítészeivel együttműködve New Yorkban. A park különleges kialakítása miatt a "Little Island" nevet kapta. A Hudson folyón 132 betonoszloppal alátámasztva alakították ki a területet, amelyet két híd köt össze a szárazfölddel. Az időzítésnek köszönhetően ez lehetett az első parkok egyike, amely megnyithatott a városban a pandémiás helyzet miatt bevezetett, lassan már több mint másfél éve húzódó korlátozások óta. A Heatherwick Studio az MNLA tájépítészeti céggel azt a célt tűzte ki, hogy új tereket építsenek, amelyek különböző előadások és kulturális események helyszínei lehetnek, valamint látványos kilátást nyújtanak a városra.
Heatherwick szerint a terv ötletét a régi 54-es móló cölöpjei ihlették. Elmondta, hogy ezek a cölöpök és a hozzájuk kapcsolódó mérnöki munka inspirálta őket egy olyan szerkezet kialakítására, amely képes ellenállni a folyón uralkodó szélsőséges viszonyoknak. A betonoszlopokat, amelyek mindegyike legfeljebb 350 tonnát bír el, 61 méterrel a víz alatt, mélyen a sziklába vezették. A cölöpök tetején 132 előre gyártott, beton „tulipán" biztosítja a park szerkezetét, amelyek hat méter széles talajjal töltött edényeket alkotnak. Alakjuk egyedi és súlyterhelhetőségük is eltérő. Az oszlopok különböző szintekre vannak beállítva, hogy létrejöhessen a tervezett hullámzó felület. A Little Island előregyártott betonelemeit 39 különböző forma felhasználásával készítették el, majd uszállyal szállították a helyszínre. Ezeket az elemeket pedig helyben öntött betonlapokkal kötötték össze.
Az MNLA 400 növényfajt és 100 fafajt választott ki a projekthez: körülbelül 66 000 hagymát és 114 fát ültettek. A területen több mint 540 méternyi út kanyarog. A dombos tájon fel és le vezető lépcsőket New York-ban őshonos keményfából készítették. Viszont az új park nem csak a pihentető séták és a pázsiton ücsörögve eltöltött nyugodt órák helyszíneként hivatott funkcionálni. A "szigeten" három központi helyszín kapott helyet: egy 687 férőhelyes amfiteátrum, egy 3500 ember befogadására alkalmas központi tér ülésekkel, ételekkel és italokkal, illetve egy kisebb, meghittebb színpad 200 főnek egy füvesített területtel, amelyet „tisztásnak" neveznek. A sokszínű rendezvényeknek otthont adó helyszíneket úgy alakították ki, hogy az extra struktúrákat, az előadáshoz kapcsolódó "kulisszatitkokat" a móló alá építve helyezhessék el, ezzel sem zavarva a kilátást. Ezek a móló alatti területek egy hídon keresztül érhetők el.
A korábban az 55-ös mólóként ismert Heatherwick Studio által tervezett kis szigetet elsősorban a Diller - von Furstenberg családi alapítvány finanszírozza. Az eredetileg Pier 55 névre keresztelt projektet először 2014-ben javasolták, amelyet Barry Diller médiamogul és felesége, Diane von Furstenberg divattervező már akkor támogatott. Az építkezés 2016-ban kezdődött, de egy évvel később leállt a helyi csoportok tiltakozásának határása. A munka 2019-ben indult újra Little Island néven. A 260 millió dolláros projekt a viharos és ellentmondásos kezdet ellenére, nyolc év után végül megépülhetett.
A Deezen olvasóinak körében erős visszhangot váltott ki a Little Island. Többen úgy fogalmaztak, hogy ekkora összegből sokkal többet is elérhettek volna. Akadt olyan kommentelő is, aki az amfiteátrum tájolásáról írt és kifejtette, hogy a lemenő nap fényében biztosan sikeresek lesznek az esti előadások. Egy másik olvasó szerint zseniális a vízpartra tervezett alkotás. Valóban elgondolkodtató, hogy a hasonló beavatkozások, amelyek a kellemes kilátásra és a "mesterséges" zöldterületek bővítésére fókuszálnak élhetőbbé tesznek-e egy várost vagy inkább monumentalitásukkal erőszakosan formálják át a tájat? Fontos kérdés az is, hogy a valódi cél megvalósulásához szükség van-e ilyen szintű beruházásokra vagy ez inkább egy sok éve megálmodott terv kényszeres megvalósítása? Az új technikai megoldásokkal lehet a park egyfajta innováció vagy műalkotás? Szükség van hasonló projektekre? Esetleg érdemes lehet a világ más tájain is alkalmazni a folyóra épült park ötletét?
Forrás: Deezen, Designboom
