10+1 – Gyergyák Ákos DLA

"A legnagyobb sikernek azt élem meg, amikor a megbízó vagy építtető tényleg megérti az alkotási folyamat élményét és a ház színtiszta koncepcióját." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Gyergyák Ákossal, a Studiobazaar Építész és Design Műhely alapítójával és tervezőjével készítettünk interjút. 

Gyergyák Ákos a Pécsi Tudományegyetemen végzett építészként 2012-ben, diplomamunkáját MÉK-MÉSZ diplomadíjjal ismerték el. 2010-ben Erasmus félévét Németországban, a Ruhr-vidéken töltötte. Tanulmányait a Breuer Marcell Doktori Iskolában folytatta, ahol az épített örökség revitalizációjának lehetséges módszereivel foglalkozott, kutatási témájával elnyerte a Nemzeti Kiválóság Program Doktoranduszi Ösztöndíját. Doktori címét 2018-ban szerezte meg. Legfontosabb doktori munkája dr. Kondor Tamással és dr. Fogas Renátával közösen tervezett kalocsai Nicolas Schöffer Múzeum volt, a megvalósult épületet 2018-ban 1. díjjal jutalmazták az Equitone pályázatán. 2015-ben Kozák Barnabás alkotótársával megalapította saját irodáját, a Studiobazaar Építész és Design Műhelyt. A pécsi székhelyű, jellemzően 5-6 fővel működő stúdió munkái között egyaránt szerepelnek társasházak, családi házak, ipari és vendéglátó épületek, valamint belsőépítészeti feladatok. Legfontosabb munkáik a pécsi Pellérdi úti 21 lakásos társasház, a Gebauer Ernő utcai és Aradi Vértanúk úti társasház, és a frissen átadott, trafóházból átalakított Mischler Cukrászda. Gebauer utcai társasházukat 2021-ben Forbát Alfréd Építészeti Díjjal jutalmazták és díjazták a Fiatalok Feketén Fehéren pályázaton is. 2018 óta rendszeres tagja a Pécsi Tudományegyetem építész diplomabizottságának.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Anyag, rétegződés, kontextus.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely?

Amihez eddig volt szerencsém, azok közül Álvaro Siza lisszaboni pavilonja és Le Corbusier lakógépe, a Unité d’habitation elementáris erővel hatott rám. Utóbbi meglepett mennyire kortalan és kortárs még ma is.

Legkülönlegesebbnek inkább egy helyet neveznék meg, ez egy gyerekkorom óta rendszeresen látogatott Bükk-hegységben rendezett közösségi tábor és annak közösségi helye, a táborlakók nyelvén a csend, nyugalom és békesség temploma. A templomokkal ellentétben azonban ez nem egy állandó hely, az évek során volt már katonai sátor, faház és pavilon is. Sok minden sűrűsödik ott: önismeret, szolidaritás, harmónia a természettel és főként tényleg nyugalom.

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

A kontinuitásban hiszek, az építészet is folyamatosan változik, és reagál a lokális és globális körülményekre. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne fontos a múlt, az épített örökség, épp ellenkezőleg. Hiszek a hagyomány erejében, mai napig lenyűgöz egy falusi porta nemes egyszerűsége vagy egy öreg bérház részletgazdag homlokzata. Csak ezt az értékrendet át kell örökíteni a mai világ rendszerébe. Szerencsések vagyunk, amikor erre építészeti eszközökkel adódik lehetőségünk.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

A pécsi Aradi Vértanúk úti társasházra, mivel nemcsak tervezőként, de projekt lebonyolítóként is végigkísértem a több évig tartó építkezést, és a sok nehézség ellenére mégis sikerült az eredeti elképzelést és koncepciót végigvinni. Most ebben az épületben van az irodánk is, az itt lakók szeretik a házat, de a betérő vendégek, megbízók is mindig lelkesek és izgatottak, ha körbevezetjük őket.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

A legnagyobb sikernek azt élem meg, amikor a megbízó vagy építtető tényleg megérti az alkotási folyamat élményét és a ház színtiszta koncepcióját. Mikor nem egy mérnöki bravúrt vagy művészi geget lát benne, hanem a házat megalkotó és felépítő alapgondolatot.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

Az irodánk munkái között nagyon sok lakóház akad, és naponta tapasztalom, hogy mennyire elrugaszkodtak a valóságtól – vagy inkább az optimálistól – a lakhatási igények. Hiszek benne, hogy az emberek, családok és az alapvető igények alaposabb megismerésével sokkal optimálisabb és élhetőbb élettereket lehet tervezni. Az még jobb, ha ezt úgy sikerül, hogy a meglévő épületeinket alakítjuk át hozzá. 

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Az optimális élettér témája mint kutatási téma nagyon érdekel, építészetelméleti és tervezés módszertani értelemben is. Ebben szeretnék elmerülni jobban a jövőben úgy, hogy azt a munkámba is integrálni tudjam. Szeretnék az irodával több tervpályázaton dolgozni. Még egyetemi vagy doktori hallgatóként erre sokszor volt lehetőségem, de az iroda alapítása óta mindig megtalált minket a minőségi és realizálható munka, nem kellett keresni. így nem maradt idő a pályázatokra. Nagyon érdekel az építészeti oktatás is, doktori hallgatóként részt vettem a tanításban, és a mai napig visszajárok a pécsi egyetemre diplomavédésekre. Nagyon inspiráló közeg.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

A kivitelezőknek üzenem, hogy járjanak nyitottabb szemmel a világban, ismerjék meg jobban és használják is a régi és kortárs technológiákat egyaránt, illetve ne az egyszerűség vagy gyorsaság, hanem az értékteremtés mentén alkossanak. Az ő alkotómunkájuk nélkül nem lesz alkotás az építész munkája sem.

Egy könyv, film, zene, amit mindenkinek ajánlanál? 

• Könyv: Alessandro Baricco – Novecento
• Film: Mielőtt felkel a nap
• Zene: Snétberger Ferenc

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen?

Inkább kis irodákkal a közeli régióból, akik hasonló léptékű projekteken dolgoznak közel azonos klimatikus viszonyok, financiális keretek és történelmi hagyaték mellett, de eltérő tervezés módszertannal és/vagy művészeti attitűddel. Úgy érzem ebből többet tanulnék, mint egy nagy sztáriroda szárnyai alatt. Szívesen dolgoznék együtt a szlovén Skupaj Arhitekti építészirodával.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Getto Tamással.

Szerk.: Sütöri Laura