2009 az urbanisztika éve

A BME Urbanisztika Tanszéke fennállásának 80 éves évfordulójáról egész éves rendezvénysorozattal emlékeznek meg. A tanszék a 2009-es évben több programmal szeretné megszólítani a szakmát és az urbanisztika iránt érdeklődőket.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar Urbanisztika Tanszéke idén 80 éves. Az évforduló kapcsán szeretnénk a szakmánkra, az urbanisztikára ráirányítani figyelmet. Magyarországon a településekkel foglalkozó építészek döntő hányada valamilyen szinten kötődik a Warga László által 1929-ben alapított tanszékhez. Az évforduló alkalmas arra, hogy visszatekintsünk az eltelt 80 évre, szembenézzünk sikereinkkel és tévedéseinkkel. A 2009-es évben több programunkkal szeretnénk megszólítani a szakmát és az urbanisztika iránt érdeklődőket. Egyetemeink, főiskoláink urbanisztikával foglalkozó hallgatói számára pályázatot írunk ki, kiállításokat szervezünk, és szeretnénk megvitatni az urbanisztika jövőjét illető kérdéseket.

2009-ben ellentmondásos, bizalomhiányos időszakban kerül vizsgálatunk alá az urbanisztika helyzete Magyarországon. A rendszerváltozással alapvetően új helyzetbe került a szakma. Megváltozott a társadalmi környezet, új szerepek és új szereplők kerültek a városainkat alakító folyamatokba. Abban szinte mindenki egyetért, hogy valamit tenni kell annak érdekében, hogy az urbanisztika elnyerje legitimitását, vagy másképpen fogalmazva, el tudja foglalni méltó helyét az átalakuló, és húsz éve lassan demokratizálódó országunkban. Az építészeknek, urbanistáknak tehát meg kell tanulni az új szerepeket, annak érdekében, hogy a kialakuló és megőrzésre kerülő városrészek, az épített és természeti környezet méltó legyen az országhoz, méltó legyen a szakma elvárásaihoz, és híven reprezentálják korunkat.

Budapest, de más városok is az országban, 2009-re elérték az 1989-ben bevezetett önkormányzati-közigazgatási rendszer működési kereteit, határait. Az 1989-ben bevezetett városirányítási rendszer – kísérlet – egyszerre gyökerezett a korszerű, európai mintákban, a 2. világháború előtti magyar közigazgatási gyakorlatban, és a szocialista-technokrata hagyományokban. Az önkormányzatok egyszerre új szerepbe kerültek: a központosított közhatalom helyi gyakorlóiból közszolgálati szerepbe. A képviseleti demokrácia alapelveinek megfelelően ettől a pillanattól a várospolitikai döntéseket választott – laikus – testületek hozták, a polgármesteri hivatali döntés-előkészítési tevékenysége alapján. Ezek testületek fogadják el a város jövőjét meghatározó terveket, melyek bár szinkronban kellenek, hogy legyenek a térségi – regionális – országos koncepciókkal, de helyi szinten születnek. Új eljárást kell tehát a szakmának elsajátítani, a magyar történelmi hagyomány szerinti hierarchikus (top-down) tervezési metódus helyett a helyi akaratra és érdekekre épülő (bottom–up) folyamatot.

A környezet minőségét biztosító várostervezők – ide értve természetesen a hivatalokban, hatóságoknál dolgozó kollégákat is – szakmagyakorlási szabályai közé a helyi érdekek megismerése és artikulálása is bekerült. A rendszerváltás óta eltelt idő alkalmat ad kiértékelni, hogy a jelenkori magyar gyakorlat milyen mértékben sajátította el az új elemeket, illetve azt megvizsgálni, hogy milyen változásokat kellene a rendszeren végrehajtani ahhoz, hogy az intézményi környezet minél jobban támogatni tudja a változásokat.

Új elemként jelentek meg a város energiáit meghatározó rendszerekben a valódi magántulajdonosok is. Ezek a tulajdonosi rétegek – sokszor külföldi partnereikkel – pionírokként kezdték meg a magánosítást, a fejlesztéseket, nem ismerve, nem megélve ennek évszázados, sokszor íratlan szabályait. Az eltelt 20 év alatt rengeteget változtak az országban dolgozó hazai magántulajdonosok is. Városaink nagy részét ismét, úgy mind a 2. világháború előtt bármikor, magántulajdonosok építik. Az urbanisztika feladata kettőssé vált: a magántulajdonosok fejlesztésének a tervezése és a közösség érdekében annak korlátozása. A belső szakmai identitás megőrzését tehát ebben az új helyzetben kell megtanulni.

A városaink több száz éves szervezetek, kialakulásuktól fogva a társadalmi fejlődés motorjai. Fejlődésük és megmaradásuk, a városra ható külső-, és a várost alkotó belső erők kölcsönhatásának eredménye. Ezek az erők határozzák meg belső térbeli elrendeződésüket, építészeti és társadalmi értelemben egyaránt. Városaink megmaradásának egyre inkább alapkérdése, hogy a növekedésből származó hatásokat – a nagy társadalmi-kulturális különbségekkel bíró társadalmi csoportok konfliktusait, a környezetszennyezés problémáit – milyen eszközökkel tudják kezelni.

Városaink jövőjét tekintve az egyik legfontosabb teendő az elmúlt húsz év kiértékelése, és ez alapján a szükséges szervezeti-szervezési változások megtétele. A fenntartható fejlődés alapjait ugyanakkor csak a piaci (nagy munkaadók, befektetők, vállalkozók), a civil és az önkormányzati szereplők szoros együttműködése tudja biztosítani. Ez az együttműködés teremti meg a feltételeit a növekvő bevételeknek, melyek szükségesek a város megmaradásának, fenntarthatóságának biztosítására is.

Az „urbanisztika éve” során 2009 június és 2010 március között megrendezett négy nyilvános konferencián a 21. század globális urbanizációs változásait egyszerre szeretnénk megvitatni a rendszerváltás utáni hazai városépítészet ígéreteivel és igényeivel, dr. Meggyesi Tamás és dr. Locsmándi Gábor: „A településtudományok hosszútávú kutatási koncepciója” 2004–2005-ös tanulmányában meghatározott négy téma köré csoportosítva. (Lásd a mellékelt részletes programot.) A konferenciák előtt egy hónappal az epiteszforum.hu megjelenteti két felkért szakember vitaindítóját, és reméljük, hogy a nyilvános ülésig megindul a témát kifejtő „elektromos párbeszéd”. A konferenciák után a vitákon elhangzott hozzászólások is bekerülnek az anyagba.
Reméljük, hogy a „2009 az Urbanisztika éve” rendezvénysorozat több formában lefolytatott szakmai párbeszéde kellő alapot fog adni a magyar urbanisztika jövőjének kikutatására. Az urbanisztikával foglalkozó szakembereknek az önkormányzatokkal, az emberekkel, a civil szervezetekkel és a fejlesztőkkel együtt kell keresni azokat az eszközöket, melyek alkalmasak az ország városai számára a közös út megtalálására, és egyben alkalmasak arra, hogy egy település saját igényeinek megfelelően építhesse jövőjét.

Budapest, 2009. április 24.

BME Urbanisztika Tanszék

2009. május 18. (hétfő)
Városépítészeti tervpályázat kiírása a BME és valamennyi társegyetem hallgatói részére

2009. június 25. (csütörtök) 15 óra
Ünnepi nyilvános „tanszéki értekezlet”, az I. konferenciát megelőzően – a BME valamelyik nagy előadójában egyetemi, kari, társegyetemi, és szakmai meghívottakkal

I. Konferencia: A jelenkori urbanizációs folyamatok természete és hatása a településekre és a környezeti minőség megváltoztatására.

2009. szeptember 14. (hétfő) 16 óra
Tervpályázat beadása

2009. szeptember 24. (csütörtök) 15 óra
Tervpályázat kiértékelése
Sajtótájékoztató – a kiállítások és a kiállítások katalógusaként szolgáló kiadvány bemutatása

II. Konferencia: A települések jelenkori fejlődési energiái és fejlődést gátló tényezők

2009. október 9. (péntek)
A 80 éves az Urbanisztika Tanszék kiállítások megnyitása: BME - Aula: 10 órakor,
BP Galéria: 14 órakor, HAP Galéria: 18 órakor

2009. október
A kiállításokhoz kapcsolódó rendezvények – vetítések, viták megtartása

2009. december 3. 17 óra
III. Konferencia: A fejlesztési és rendezési tevékenység integrálásának formái

2010. február 18. 15 óra
IV. Konferencia: A társadalmi részvétel, a településfejlődésben, kifejezésre jutó értékrendek társadalmi jellege.
[A négy konferencia témája: Meggyesi, Locsmándi: A településtudományok hosszútávú kutatási koncepciója (a 2004–2005-ös tanulmány alapján)]

Az éves vita és az ünnepi eseménysorozat kiértékelése, lezárása.

2010. április
Akadémiai vita megrendezése