320° Művészeti, Oktatási és Technikai Központ tervpályázat
Részletesen bemutatjuk a GettoPlan Bt. által a siófoki 320° Kulturális, Oktatási és Technikai Központ tervpályázatára benyújtott művet
Megvételben részesült 13. számú pályamű
GETTOPLAN Bt. (Pécs)
vezető tervező: Getto Tamás, Schunk Timea
ÉPÍTÉSZETI MŰSZAKI LEÍRÁS
Előszó:
A vályogról: A vályog szerepét sem alábecsülni, sem túldimenzionálni nem szeretnénk tervünkben. „A ház a pincetömb földjének átgyúrása és módosult formába öntése által jön létre.” Komolyabban: a vályog korszerű alkalmazásait elsősorban Ausztriában, Svájban és Németországban kutatják. Épületfizikai előnyei ismertek, ezek közül a belső levegő légnedvesség-tartalmának egész éves stabilitását emeljük ki. Az 1 m vastag vályogfal az ökoszemléletű ház olcsó és hatékony fegyverzete. Alkalmazása mögé jelentős élőmunka sejthető, amiben Magyarország sajnos, vagy szerencsére túlkínálattal rendelkezik. Használata (helyben nyert építőanyag), azért is gazdaságos, mert az építőanyagok gyártása általában energiapusztító, (a tégla égetése, a fémek olvasztása stb…) és ezeknek szállítása is energiaigényes és környezetkárosító (Kamionfuvarok ezrei).
A vályog mint építészeti eszköz:
Házunknál térnek és tömegnek, külsőnek és belsőnek differenciált áthatása történik, a vastag fal a térben megjelenő tömeget képviseli. Tér és tömeg az épület belsőben is szétválaszthatatlan fogalompárok, úgy is érzékelhető, hogy a falak teret határolnak, de akár úgy is, hogy az összefüggő tömegből tereket vájunk ki. A befoglaló tömeg átlyukasztásával horizontálisan és vertikálisan, külső és belső tér átfolyik egymásba. A régi kenyérgyár épületét, a torony kivételével, vályoggal tapasztjuk be, megoldva ezzel a régi épület hőtechnikai problémáit.
A ház működése:
A főbejárat helyét az épületegyüttes logójának is tekinthető téglatorony jelöli ki. A recepciótér köztes terén át a régi csarnokban kialakított nagy kiállítótérbe érkezünk. A kiállítóteret középen megosztó pillérsort, installációs rendszerrel, forgatható falakkal tüntetjük el, illetve használjuk föl. Ezzel jelentős új kiállítási felületet biztosítunk, egyben változatos kiállítás-tervezési koncepciók előtt nyitunk teret. A meglévő csarnokot északról új kiállítótérrel egészítjük ki, pótolva ezzel a hiányzó nagy magasságú kiállítóteret. Ez a térrész szolgál a szállítókamionok fogadására is. A kapuk megnyitásával a tér fedett-nyitott kiállító térré alakítható. Az egykori gyár nyugati oldalhajójában galériát, a keletiben művészeti tevékenységek tereit helyeztük el.
Az apartmanok „fémkonténerek” formájában a tetőre települtek. A tornyot régi szép lépcsőjén keresztül, illetve felvonón járhatjuk be, miközben a gépészet láthatóvá tett vertikális „szoborkompozíciójában” gyönyörködhetünk. A kilátó – kávézó fölé még egy gépészeti szint került, a levegőkifúvások és -beszívások miatt, de azért is mert az üvegkockával megfejelt torony éjszaka Tihanyból is látszó „kulturális világítótoronyként” is működik.
Az új épület gasztronómiai terét hasítékszerű teraszok ritmizálják és biztosítanak részben szeparált, részben átfolyó térfüzér – struktúrát. Az épület bevilágítása is e hasítékokon keresztül történik, hatékony napsugárzás elleni védelmet, egyszersmind indirekt, diffúz természetes fényt biztosítva a tereknek. A vertikális térkapcsolatokat a tetőn elhelyezett opeion szerű bevilágítók alatti áttört födémek biztosítják. A gasztronómiai terület centrumába hangsúlyos kiszolgálópult kerül, látványkonyhával, mögötte szintén központi helyzetű konyha üzemmel. A konyha kiszolgálása az alagsori szintről történik.
A második ütem interaktív tércsoportja külön bejárattal is rendelkezik, ugyanakkor zökkenőmentes folytatása a gasztronómiai egységnek. Az emeleteken a statikus gyűjtemények kapnak helyet, melyeknek a már vázolt térstruktúra jelentős falfelületet és egyben flexibilitást biztosít. A színház és konferencia terem a földszinti előcsarnok – kávéház felől illetve az emeleti kiállító terek felől is megközelíthető, kifejezve ezzel többcélú használatát. Belső tere mennyezetre emelhető széksorokkal bálteremmé alakítható, előkészítője a konyhával és büfével is funkcionális kapcsolatot tart fenn. Akusztikája a térarányok és a belsőépítészeti alakítás szabadsága miatt ideálisra hangolható. Az épület fedett teraszai üveggel a külső síkon is lerekeszthetők így ezen teraszok hő és hangzsilipként is működnek.
Az épület vázszerkezete a vályogfalakba rejtett monolit vasbeton szerkezet, az 1 m vastag falak és födémek függőlegesen és vízszintesen is alkalmasak gépészeti vezetékek elrejtésére. Az épület kívül belül fehér színű, a belső terek semlegessége kiemeli a házba kerülő tartalom, emberek és tárgyak színességét.
Az épület környezetét összefüggő zöldfelületként alakítottuk ki, melyet csak diszkrét kerti utak szakítanak meg.
vezető tervezők: Getto Tamás, Schunk Tímea
építész munkatársak: Török Zoltán
tartószerkezet: Nagy László
épületgépészet: Vígh Szabolcs
