40 év zarándokút a kommunizmusba és vissza, avagy mi lesz veled, magyar műszaki értelmiség?

„Műszaki életünk képviselői munka nélkül, végelgyengülésben, kábultan és döbbenten állnak a részünkre már előre megásott nagy gödör szélén...” Kévés György helyzetképe a magyar műszaki értelmiség több évtizede tartó mellőzöttségéről és jelenlegi, ijesztően kilátástalannak tűnő helyzetéről.

40 év zarándokút a kommunizmusba és vissza,  avagy mi lesz veled, magyar műszaki értelmiség a pénzzel pénzt csináló (új) kapitalizmusban?

A kormány és a parlament tagjainak kivételével 2011 nyarán már mindenki számára nyilvánvaló: az elhibázottan kialakított funkcionális kormányzati struktúra következtében az öt (!) minisztérium alá rendelt műszaki értelmiség - építészek, szerkezetépítők, épületgépészek, kivitelezők, összességében az építőipari kis-, és középvállalkozások - jövője a szakma külföldieknek és hazai kiszolgálóiknak átengedett vezetése, a szakértelem nélküli laikusok irányítása mellett csak a szakadékba vezethet. Sehol a világon nem engedik meg ezt az építőipart semmibe vevő, öngyilkos irányítási rendszert!

 

 

Az elmúlt 20 év bűnei következtében, a pénzhiányra hivatkozva valódi feladatok nélkül maradt műszaki ágazat mára a teljes összeomlás állapotába került! (Kérdés: a cél is ez volt? Mert ha igen, akkor gratulálnunk kell!) A mai katasztrofális helyzet természetesen több okra vezethető vissza, ezek közül talán a legfontosabbak:

– A „félresikerült rendszerváltás” eredményeként az ország gazdasági és pénzügyi irányítása a külföldi multinacionális cégek, bankok és a privatizáció révén megerősödött hazai multik kezébe került. Az elmúlt két évtizedben a szálloda-, irodaház-, bevásárlóközpont-, és lakásépítés, illetve a MŰPA-val induló, az államnak mára óriási károkat okozó PPP-programok mind a bűnök listájára sorolhatók. Az elmúlt évek kormányzatai által mindig megindokolt, a hazai és külföldi multiknak nyújtott indokolatlan és aránytalan mértékű - ezzel a honi iparágak tönkretételét eredményező - kedvezmények, támogatások is okozói voltak - többek között - a mára kialakult helyzetnek.

– Mindenki tudja, hogy az 1990 előtti dilettáns, a keleti elmaradottságot (ún. kommunizmust) kiszolgáló rendszer és vezetői - sajnos a megalkuvásra mindig kapható műszaki értelmiséggel együtt - a törvénytelenül lebonyolított privatizációk révén az egykori elvtársaknak visszajátszották a gazdasági, majd mára már a politikai hatalmat is. Ezért most 20 év rablógazdálkodása után, az újszövetséges Nyugat-Európa hathatós gyarmatosító közreműködésével az ország kifosztása megtörtént. A rohamosan fogyatkozó magyar nép katasztrofális helyzetbe került. Ma ismét az egykor jól bevált kommunista módszerrel, a régi szlogenek ismétlésével, lassan az összes egykori kiváló magyar történelmi névvel ellátott népnyúzó „programokkal” folyik tovább az ígérgető „parasztvakítás”! A szakma zömét képviselő mikro-, kis- és középvállalkozások semmibevétele, a mindenkori kormányoknak a parlamenti választások előtt tett felelőtlen ígéretei, majd a választások után elfelejtett támogatások teljesítésének hiánya is oka a több ezer kis cég tönkremenetelének.

– Továbbiakban mindezidáig megmagyarázhatatlan ügy, hogy a műszaki értelmiséget és a hazai építőipari cégeket miért hagyták ki az 1990-ben külföldi nyomásra indított, a kommunizmusból a kapitalizmusba történt átmenetből? „Jegyezzék meg, magukra az elkövetkezendő 20 évben nem lesz szükség” – mondta a 1980-as évek végén a már akkor is vezető újságíró nekünk, építészeknek a nyilvánosság előtt. Lehet, hogy ő már akkor tudta, mi fog a rendszerváltás után történni?

Valójában ezek zuhanórepülésünk legfőbb okai, amelyek kihatottak a műszaki és a gazdasági élet minden területére, az érintett rendszerekre, azok állapotára, az ott ma is tapasztalható káoszra. Laikus, magukat „szakembernek” kikiáltott, a kormányok által így is kezelt „beruházó spekulátorok” és hazai kiszolgálóik vezetésével hihetetlen szakszerűtlenségekre került sor. Ezek sajnos a ma és a jövő generációit, a fiatal műszaki értelmiséget is súlyos helyzetbe sodorták.

Az oktatásban máig dúló kontraszelekció miatt mélypontra süllyedt a műszaki felső-, közép- és alsó szintű oktatás színvonala. Sokszor - a külföldi bérmunkákkal foglalkozó egyetemek miatt is - kényszerű késéssel fejezik be a hallgatók tanulmányaikat. Ma már szakmai munkahelyek hiányában gyakorlatot sem tudnak szerezni a végzős hallgatók! Pályakezdésükhöz, megélhetésükhöz tervezési műszaki jogosultságot képtelenek szerezni és így önálló szakmai (családi) életet nem tudnak kezdeni. Ne szaporodjon a magyar? Szemben az egészségügyben kezdő egyetemista kortársaikkal, akik - jobb érdekérvényesítő helyzetüknél fogva - jogosan nyújtják be követeléseiket a mai kormánynak, és azt mondják: amennyiben igényeik nem teljesülnek, külföldre fognak távozni.

Ezzel szemben a magyar műszaki értelmiség utánpótlása nincs ebben a helyzetben, mert vegyük tudomásul: az egykor világhírű magyar műszaki generáció után a maiakra egyelőre nem tart igényt a világ! Ez a helyzet 2011-ben, nyár végén Magyarországon, az új parlamenti ciklus megkezdése előtt, közel száz évvel a mindent ígérő Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, amelynek hazai hívei és egykori „szakértőinek” leszármazottai előttünk haladnak - tovább a lenini úton. Ma többen közülük lopott, privatizált vagyonokkal milliárdosokként élnek itt közöttünk és irányítják a „saját menekülésükhöz” és „meggazdagodásukhoz” kreált, „új kapitalizmust”.

Ennek kapcsán egy, az 1960-as években divatos pesti vicc jut eszembe: Egy disszidens bácsi hazalátogat az USA-ból Magyarországra. Megkérdezik tőle az itthoniak: „Bátyám, mondja, mi a különbség a kapitalizmus és a kommunizmus között?” Rövid gondolkodási szünet után megszólal a kérdezett: „Semmi fiam, csak hát a kommunizmust nektek, a kapitalizmust pedig magunknak találtuk ki!”

Gondjaim ma - 50 éves praxis után - meglepő módon azonosak a most tönkremenő fiatal kortársaimmal! Kedves kollégák, vegyük tudomásul: a ma terhe a múlt bűne! Figyelmeztető! Így van ez napjainkban is, amikor műszaki életünk képviselői munka nélkül, végelgyengülésben, kábultan és döbbenten állnak a részünkre már előre megásott nagy gödör szélén, ahová a már régóta „kiválasztott kezek” rövidesen be fogják taszítani, ha csak - a rezidens orvosokhoz hasonlóan - el nem menekülünk végleg az országból.

Számomra valójában mindegy, ha egy kormány elküldi a honfitársait, vagy ha egy kormány - ellehetetlenítve a helyzetet - távozásra kényszeríti az itthoniakat. Ilyenkor mindig a régi lenini jelszó jut eszembe: két lépés előre, egy lépés vissza, mint a NEP korszakban, vagy később nálunk az új mechanizmusban is történt. Kérdés: most van az egy lépés vissza? Igen, ne reméljünk szánalmat. A kommunizmus és a kapitalizmus már csak ilyen. Naivságunknak köszönhetjük, mert nem ismertük fel időben az egyistenhit után a két rokon filozófiát, az istenhittől (kegyelemtől) mentes, önző rokon szellemet, a materiális világképet. Ma már tudjuk, a kapitalizmus és a kommunizmus csak két különböző szó, de valódi jelentése, filozófiája (mint a viccben is elhangzott) egy és ugyanaz!

Kévés György
Ybl-, Kossuth-, és Príma-díjas építész
Építészek, Mérnökök, Képzőművészek Egyesületének elnöke
Kévés és Építésztársai Zrt. elnöke

2011. 09. 06.