Richard Rogers két évvel ezelőtti halála után újabb londoni székhelyű sztárépítész távozott a “high-tech" generációjából. Sir Michael Hopkins és irodája nevéhez olyan épületek kötődnek, mint a Schlumberger Cambridge Kutatási Központ, a westminsteri Portcullis House, vagy a University of Nottingham Jubilee kampuszának épületei.
A huszadik század végi high-tech építészet úttörőjeként Hopkins feleségével, Patty Hopkinsszal együtt alapította meg a Hopkins Architects névre keresztelt, később közismertté vált építészirodát.
A házaspár először a londoni Architectural Association építészeti egyetemén találkozott, és a 70-es években kezdték meg együttműködésüket, többek között saját házukkal Hampsteadben. Az üveg- és acélszerkezetű épület hamarosan a hi-tech mozgalom letisztult esztétikájának példaértékű alkotásává vált. Ez volt az építészek családi otthona is, ahol a házaspár három gyermekét nevelte. A ház szabad alaprajzú volt, de amikor a gyerekek tinédzserekké váltak, kikövetelték, hogy falakkal leválasztott, saját hálószobákat kapjanak.
Hopkins feleségével közösen 1994-ben elnyerte a Királyi Aranyérmet, őt 1992-ben Királyi Akadémikusnak választották, 1995-ben pedig lovaggá ütötték az építészetért tett szolgálataiért.
A Portcullis House megbízása a korszak egyik legellentmondásosabb nagyberuházása volt. A 2001-ben megnyílt képviselői irodák 235 millió fontra rúgó költségei a közvélemény figyelmét is megragadták. Tavaly az iroda egy londoni irodaépülete is bekerült a Stirling-díj jelöltjei közé, mely végül nem hozta el a fődíjat.
Hopkins felesége elmondta: "Michael megszállottan rajongott az építészetért, és kitartóan tökéletesítette a terveket, amíg teljesen elégedett nem volt velük. Bosszantó módon, általában igaza volt. Szebbé tette a világot, és az épületeket, amelyekben oly sok ember él, dolgozik és tanul. Jobban fog hiányozni, mint azt el tudjuk képzelni."
A család közleményéből kiderül, hogy Hopkins 88 éves korában, családja körében, békésen hunyt el.
Forrás: The Guardian