A 2010-es Sanghaji Világkiállítás Magyar Pavilon külső és belső kialakítása
I. díjat nem adtak ki, II. díjat nyert a 9. pályamű, vezető tervező: Lévai Tamás, munkatárs: Harnos László.
Bemutatjuk a pályaműveket.
A pályázat eredménye:
II. díjat nyert a 9. bírálati sorszámú pályamű
szerzői:
Vezető tervező: Lévai Tamás
Munkatárs: Harnos László
III. díjat nyert a 2. bírálati sorszámú pályamű
szerzői: Mérték Építészeti Stúdió
Vezető tervezők: Paulinyi Gergely, Dr. Reith András, Tákos Tamás
Szakági tervező: Takács Lajos
Munkatársak: Bodola Péter Archibald, Fülöp Alex, Lukács Zsombor, Szirmai Balázs
Kiemelt megvételt nyert a 4. bírálati sorszámú pályamű
szerzői: Város Tájkép Csoport Kft.
Vezető tervezők: Szöllőssy Barbara, formatervező, iparművész
Pyka Zsolt, formatervező, iparművész
Szakági tervezők: Szabó András – szerkezettervezés, System Steel Kft;
Szigyártó Gábor – energetika, gépészet, elektromosság;
Karneol-Scheibelheffer Alexa, Oroszi Tibor – költségbecslés
Munkatársak: Z. Halmágyi Judit és Balajti Zita – építészet
László Éva – land art
Megvételt nyert a 6. bírálati sorszámú pályamű
szerzői: ZHJ Építésziroda Kft.
Vezető tervezők: Z. Halmágyi Judit, Balajtai Zita
Szakági tervezők: Szabó András – szerkezettervezés, System Steel Kft;
Szigyártó Gábor – energetika, gépészet, elektromosság;
Karneol-Scheibelheffer Alexa, Oroszi Tibor – költségbecslés
Munkatársak: Rajnai Csaba, Kőszeghy Flóra, Skaliczki Judit építészet
Szöllőssy Barbara, Pyka Zsolt, László Éva land art, különleges effektek
Díjazásban nem részesült terv
szerzői: Mújdricza Péter, Nassli Viktor
Díjazásban nem részesült terv
szerzői:
építész: Szász Mária
munkatársak: Misota Gabriella, Karli Gyula Sámuel, Labádi Zoltán, Handó József, Deákné Dohar Anna
A 2010-es EXPO jelmondata „Better City, Better Life”, azaz „Jobb város, jobb élet”, ami alapján a kiállítás kulcskérdését az életmód és környezet kihívásai adják. A magyar pavilon berendezését, kialakítását, bemutatóit és szellemiségét teljes egészében át kell, hogy hassa az egyensúlyi, azaz fenntartható környezet problematikája. E nélkül nincs fenntartható fejlődés, tehát nincs „Jobb város, jobb élet”. A pályázóknak ugyanakkor a „Jobb város, jobb élet” és a „Gömböc” összehangolására kellett felépítenie tervét oly módon, hogy az a kiállítás látogatója számára érthető, érzékelhető legyen.
A Bíráló Bizottság összefoglaló értékelésében megállapította: a terveken egytől-egyig tükröződik, hogy a sanghaji megjelenésünk fontosságát komolyan vették a pályázók. A felmerült műszaki problémákra igyekeztek megalapozott választ adni. A pályázók különböző módon viszonyultak a kiírásban fő elemként kitűzött találmányhoz, egyesek a „Gömböc” központi elhelyezésére építettek (1-es, 2-es és 5-ös számú pályaművek), mások ideológiai síkon közelítették meg a kapcsolatot vele (4-es, 6-os és 9-es számú pályaművek). A Bíráló Bizottság mindkét változatot elképzelhetőnek találta.
A zsűri hiányolta, hogy egyik pályamű sem emelte finoman a tenyerére ezt a tárgyat („Gömböc”), csak szolidan megmagyarázva erősítette meg jelentőségét. A pályázatok értékelésében hátrább kerültek azok, amelyek túl sok párhuzamos – esetenként nem egy fogalmi rendszerbe tartozó – tárgyi és szellemi elemet vonultattak föl. A kiemelt helyen szereplő „Gömböchöz” társított magyarázó mellé- és alárendelt információk befogadhatatlanul sokfélék voltak, képzavart okoztak. A Bíráló Bizottság veszélyes iránynak találta a keleti kultúra magyarázását a keleti embereknek. Célravezetőbbnek tűnik saját képet mutatni, mint a vendéglátó fél „nyelvén” dadogni (feng shui, harmónia, jin-jang stb.). A zsűri a pályázat félreértésének értelmezte a szélturbinák és az alternatív energiák teljes skálájának felsorakoztatását, hiszen ezek egy ideiglenes épületnél nem tekinthetők takarékos megoldásnak, így nem az ökologikus gondolkodást szimbolizálják.
A pályázat tanulsága, hogy nem szükséges Magyarországról mindent felsorakoztatni (turizmus, történelem, magyar találmányok stb.), mert a „Gömböc” magába sűríti a pályázatban kitűzött célokat, önmagában képviseli Magyarországot, kifejezi a magyar nép kreativitását, találékonyságát, játékosságát.
A Bíráló Bizottság azokat az egyértelmű, könnyen áttekinthető pályázatokat emelte ki díjazásra, melyeket – egy-egy kritikai megjegyzés mellett – egyszerűségében értékesnek ítélt. Látványosnak gondolta az óriás „Gömböc” működésbe hozását. A Bíráló Bizottság szerint kétféle módon lehet a látogató figyelmét felkelteni. Ezért egyrészt értékelte a meglepő külsőt vagy belsőt, másrészt azt, hogy a világkiállítás harsány világában egy „szakrális” tér, egy egyszerű kiállítás megnyugvást adhat, így erős hatással lehet a betérőre.
Sajnálatos, hogy a díjazásra javasolt pályamunkák egyike sem hozta összhangba a külső megjelenést a belső kiállítási anyaggal, sem tartalmi, sem formai, sem megvalósítási szinten. Az építészeti és kiállítás-tervezői megoldások a munkákban nem szerepeltek azonos súllyal, a jelen pályázatnál elengedhetetlen alkotótársi összedolgozás a két szakma között nem működött megfelelő szinten, vagy nem is jött létre.
Mindezek alapján a Bíráló Bizottság a beérkezett pályaművek számát, azok szakmai színvonalát és érdemi javaslatait illetően a tervpályázatot csökkent értékűnek minősítette, ezért az első díjat nem adta ki, és a díjazásra és a megvételre előirányzott összeget csökkentette.
(szemelvények az összefoglalóból)
