A bárányok városa – két juhhodály Hollandiában

A szomszéd rétje mindig zöldebb. Különösen, ha városi alkalmazásban álló, közmunkás birkák tartják azt karban, ahogy ez Almerében, egy holland városban gyakorlat. Ha nyáj van, ahhoz istálló is dukál, de a település szinte minden körzetében találunk állatsimogatót is. Eddig két ilyen épület tervezésére kérték fel a 70F architecture csapatát, a praktikus és esztétikus létesítményeket Gaschler-Gyeviki Nóra mutatja be.

A TERVEZŐK

Bas ten Brinke 1972-ben született Amszterdamban, és 1995-ben szerezte meg építészdiplomáját az Eindhoveni Műszaki Egyetemen.  

Carina Nilsson 1970-ben Lundban, Svédországban született, majd 1998-ban diplomázott a göteborgi Chalmers Műszaki Egyetem építész karán. Ezt megelőzően szobrászatot, rajzot és ékszerkészítést tanult az Egyesült Államokbeli Lawrence Universityn.

„Az 70F architecture adja a cég magját. Épületeket tervezünk és kivitelezünk, az első skiccektől a kulcsátadásig végigkísérve az építkezés folyamatát. Bármit megtervezünk és megépítünk, legyen az kutyaház vagy villa, iskola vagy iroda. Műtermünk nagyon tapasztalt a sorházépítésben is, köszönhetően a korábbi munkahelyeken szerzett tudásnak. Az alaprajzok legalább akkora jelentősséggel bírnak, mint a ház külső megjelenése, és mi mindig igyekszünkt megtalálni azt a megoldás, ahol ezek kiegészítik egymást. Ha lehet, a belsőépítészeti tervezésben is részt veszünk, akár a legapróbb részletekig kidolgozunk egyes elemeket, hogy a projekt megfelelő minőségben készülhessen el."

AZ ÉPÜLETEK

Állatsimogató, Almere

A 190 000-es lakosú Almere legtöbb városrészében található állatsimogató. A 'den Uyl' parkban is volt korábban egy, de a ’80-as évek elején leégett, csak a betonalapozások maradtak meg. A 2005-ös év elején a 70F architecture iroda megbízást kapott Almere önkormányzatától, hogy ugyanazon a helyszínen, a megmaradt alapokra tervezzenek egy új állatsimogatót. Az épület végül 2008 második felére épült meg, főleg szponzori támogatásokból.

A fadobozként kialakított ház felső része zsalus, nyitott homlokzati rendszer, ami lehetővé teszi a farmépület folyamatos szellőzését. A létesítmény fele istálló, a másik felében találhatóak a mosdók, tárolók, illetve az emeleten iroda és raktár. Maga az istálló egylégterű. Az épület hosszában végigsétálva a két oldalon karámmal elválasztott állatok mellett haladunk el. Nincsenek ajtók az épületen, helyettük hat zsalugátert helyeztek el, kettőt a látogatói forgalom számára a véghomlokzatokon, és kettőt-kettőt a hosszoldalakon az állatok részére. A zsalugáterek reggel kézzel vagy automatikusan nyithatók, a felkelő Nap fényére reagálnak, majd este, napnyugtával csukódnak le újra. Az állatok könnyen megtanulják, hogy időben bemenjenek az istállóba. Éjjel az épület jelzőfényként is működik a parkban. Elmondható, hogy a doboz, egy esztétikumában végletekig leegyszerűsített épület, szinte élőlényként viselkedik, minden nap felébred, majd este nyugovóra tér.

Juhhodály, Almere

Almere városának tulajdonába tartozik egy nagyjából 80 egyedes juhnyáj. Az állatok feladata, hogy a város “vroege vogel”-erdejében és “kromsloot”-parkjában az erőteljes növekedésű akantusz gyomnövényt, más néven medvetalpfüvet kordában tartsák. Annak érdekében, hogy a nyájnak legyen egy központi szállása, juhhodályra volt szükség. Az istálló kialakítása aszimmetrikus, homogén keresztmetszetű. Az a rész, ahol a juhok pihennek, viszonylag alacsony belmagasságú, a magasabb rész a (nyilvános) átjáró és a szénatároló felett húzódik, a lehető legtöbb széna raktározásának biztosítva helyet. Az épület formája a levegő természetes áramlását is elősegíti, ami a két hosszoldal alján elhelyezett szellőzőréseken cserélődik. A létesítmény összképe szempontjából a hosszhomlokzat és az oromzat találkozásánál az épület sarokkialakítása különösen nagy jelentőséggel bír. Kiemeli a ház keresztmetszetének alakját, illetve lezárja a homlokzatként induló és tetőként végződő hosszoldalt. A teherhordó szerkezet fenyő, a burkolat vörös cédrus, csak az íves szelemenek készültek acélból. Az anyagválasztás is a belső tér csőszerűségét hivatott hangsúlyozni, mivel fa szelemenek esetén kétszeres méretre lett volna szükség, ami a kívánt hatást gyengítette volna.

A „csövön” három, stratégiai fontosságú helyen alakítottak ki bevilágítást, az egyik közel van a padlószinthez, így az emberek akkor is beleshetnek az istállóba, ha az épület zárva van. Az istálló és az iroda összes függőleges falát bükk furnérozású farostlemezzel burkolták. A hodályt úgy tervezték, hogy érdeklődők vagy iskolai osztályok is meglátogathassák az épületet, és közvetlen betekintést nyerjenek a juhtartás módjába. Az épület egyik végén, az emeleten található a juhász szobája és egy kis iroda. Adott a lehetőség, hogy a juhász itt éjszakázzon, mikor valamelyik anyajuh ellés előtt áll. Az istállóban, illetve körülötte elvégzendő munkákat a juhász felügyelete alatt a közeli intézmény mentális vagy pszichés betegei látják el. A közparkok kezelésének funkciója mellett a muzulmán közösség is vásárolhat a bárányokból, mikor szertartási célokra szükségük van az állatokra.

(2008-ban a juhhodály kiérdemelte a híres World Architecture Festival Awards Legjobb Szórakoztató Épület címét.)

Mindkét fenti épület jó példa arra, hogyan lehet egyszerű eszközökkel még egy istállót is kortárs színezetűvé tenni, mely funkciójának tökéletesen megfelel, ugyanakkor akár egy városi parkban is méltó látványt nyújt. Főleg a második juhhodály alkalmas további gondolatok ébresztésére is. Lenyűgöző az a kompaktság, ahogy egyetlen épület, jól megválasztott ívével, anyaghasználatával és működésével egyszerre biztosít modern építészeti megjelenést, környezettudatos megoldásokat, szállást a város nyája számára, iskolásoknak, érdeklődőknek betekintést az állattartás mindennapjaiba, illetve munkalehetőséget szellemi fogyatékos vagy pszichiátriai kezelt emberek részére. Mindennek és mindenkinek megvan a feladata, minden mindennel összefügg, az egész körbeér. Birkák nyírják a füvet gép helyett, oktatási „szemléltetőeszközök”, de évente egyszer vallási, rituális célokat is szolgál egyikük-másikuk. Talán ez az igazi fenntartható gondolkodásmód.

vezető tervezők: Bas ten Brinke, Carina Nilsson
fotó: Luuk Kramer
generáltervező: 70f architecture
tervezés éve:
állatsimogató: 2005
juhhodály: 2003
kivitelezés éve:
állatsimogató: 2008
juhhodály: 2007-2008
bruttó szintterület:
állatsimogató: 126 m2
juhhodály: 400 m2
beruházási költség:
állatsimogató: 150 000 Euro+Áfa
juhhodály: 300 000 Euro+Áfa
építtető/megbízó: Almere Önkormányzata